Átmenetileg külföldön élő egyháztagjaink szeretetteljes "életjeleket" közölnek önmagukról és családjaikról.

Magunkról dióhéjban

Grand Rapids (Egyesült Államok) városában lakunk, amely körülbelül Kolozsvár méretű város. Három helyi tévécsatornával rendelkezik, s külön-külön három meteorológussal. (Elárulom, hogy ezek nem amolyan ProTv-s lányok.) Miért éppen őket említem elsőknek? Most itt nagy tél uralkodik: sarki frontok járnak, hóviharok, fagy és minden, ami ezzel jár. Vasárnap elmaradtak az istentiszteletek, hétfőn zárva tartottak az iskolák.

Ha már az időjárásról tettem említést, eszembe jut Józsué, elsőszülött fiunk (tavasszal tölti a négy évet) megjegyzése, hogy a tél a kedvenc évszaka, mert a nap nem süt a szemébe, és szereti nézni a jeget. A családban ő az, aki folyton beszél, mesél, és szemlátomást eltöpreng azon, amit a felnőttektől hall. Szereti a sportot, a vonatokat, kisautókat, a lovakat, és nem utolsósorban a könyveket. Reggelinél ilyenszerű kérdései vannak: "Ha megeszem a reggelimet, olyan erős leszek, mint Isten?-

Hanna másfél éves, nagyon eleven, eltökélt, vidám, egyre akaratosabb. A múlt héten addig ágaskodott (én éppen telefonáltam), amíg sikerült kézbe vennie egy tojást. Aztán abból lett nagy maszatolás, Hanna tetőtől talpig, és a szőnyeg is csupa tojás lett. Mindenben utánozni szeretné bátyját, Józsuét, ezért gyakran macska-egér barátságban vannak. Ő is szívesen autózik, vonatozik, örül a muzsikának és az esti meséknek. Most éppen a Kobak-meséket olvassuk. Már előre mondja: "Mama, Kobak-. Szomorkodom, hogy Hannának nincs része magyar nyelvű környezetben. Így, bár én itthon magyarul beszélek vele, inkább angol szavak ragadnak rá.

Tim keményen dolgozik. Egy nőgyógyászati klinikát menedzsel. A gyerekek apjukat takaró alá bújva, nagy örömmel és izgalommal várják minden hosszú nap végén.
Én sem unatkozom két virgonc apróság mellett. Esténként olvasgatok, s mivel pasztorálpszichológia mesterképzésre járok, a tanulásról sem feledkezhetem meg. A gyülekezetben besegítek a vasárnapi iskola tartásába. Kiscsoportos bibliaórákra is járunk.

Ez év elején hazalátogattunk, és nagyon hálásak vagyunk a családunkkal együtt eltöltött időért, a kolozsvári útért, a találkozásokért. Rosszul esett búcsúzkodni, sokakkal szerettünk volna még beszélgetni, találkozni.

Bár az erdélyi közösség, a "nagy család- hiányzik, mégis hála tölt el, mert megtapasztalhattuk, hogy az Úr Isten itt is jelen van, és közösséget teremt. Alázatra és örvendezésre tanít, mert Őt nem lehet határok közé, templomokba, vagy közösségekbe zárni. Micsoda áldás ez! Az engedelmesség, a hitben való járás megharcolása itt is éppen olyan "szép harc-, mint bárhol ezen a földön. Ez is kegyelem.

Istentől megáldott, jelentőségteljes böjtöt kívánunk a Tóközi gyülekezetnek.

Szeretettel,
a Dykema család