"Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.- (1Móz 50,20)

Hitvalló őseink így énekeltek húsvét hajnalán: "Ez a feltámadás napja. Világosítson meg minket az ünnep! Öleljük át egymást! Mondjuk testvérnek a minket gyűlölőket is, és bocsássunk meg egymásnak a feltámadás által!- Lássuk, miképpen történt meg ez a csoda egy még régebbi korban, az ószövetségi Jákób családja életében!

Jákób fiai gyűlölték kisöccsüket, Józsefet. Irigykedtek rá, mert apjuk mindegyiküknél jobban szerette, ő volt a kivételezett. Egy nap elhatározták, hogy megtorolják a sérelmeket: megölik Józsefet. Száraz kútba dobták, majd kivették onnan, és eladták rabszolgának. Rengeteg hányattatás során került József Egyiptomba. De aztán hosszú-hosszú esztendők elteltével fordult a kocka: a gyenge és kiszolgáltatott Józsefből - akiről korábban úgy tűnt, könnyű eltenni láb alól - igen befolyásos ember vált: az egész birodalom gabonaraktárainak kulcsai az ő kezében voltak. És a múlt minden gonoszsága - minden, amiről úgy tűnt, hogy soha senki nem fog tudomást szerezni róla - felszínre került.

Mennyire mai történet ez, Isten Igéje mennyire aktuális! A volt kommunista országok némelyikében, országunkban is, hozzá lehet jutni az egykor titkos dossziékhoz. A valamikor legszigorúbb elővigyázatossággal őrzött iratok, megfigyelők, besúgók által írt jelentések nyilvánosságra kerültek. Állítólag, ha egymás mellé raknánk a Bukarestben fellelhető dossziékat, 12 kilométeres sor lenne belőlük. Van, mit feldolgozni! Így fogja megnyitni a Bárány is a Könyvet: Isten szeme elől semmi sem maradhat rejtve. Ahogy Jézus mondja: "Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.- (Mt 12,36) És minden más tettünk, gondolatunk is Előtte van.

Jákób fiai, miután öccsüket eltették láb alól, látszólag könnyen napirendre tértek afelett, amit tettek, de azért rossz lelkiismerettel éltek tizenhét éven át. Soha nem gondoltak arra, hogy utána menjenek Józsefnek, vagy érdeklődjenek felőle. Az éhség azonban elindította őket oda, ahol a gyűlölt testvér volt, mégha nem is tudták, hogy Józsefhez mennek kenyérért. Sehol nem volt kenyér, csak Egyiptomban. Nagy kényszerítő ereje van az éhségnek: elindíthat afelé is, akivel legszívesebben soha többé nem találkoznánk az életben, és Isten felé is kimozdíthat.

Sokféle éhség van, nemcsak kenyér utáni. A betegség is lehet éhség, a nélkülözések sokasága, a megromlott családi élet, a gyász is... És az éhség oda kényszerít, hogy elmenjünk rendezni dolgainkat, hogy találkozzunk Azzal, aki egyedül meg tudja oldani az életünk problémáit, aki békességet tud munkálni békételen életünkbe. Végső soron minden éhségnek ez az értelme.

Élt egy faluban egy fiatalember, akit mindenki összeférhetetlennek tartott. Duhajkodásaival, kötözködéseivel megkeserítette a falubeliek életét, és szinte fellélegeztek a falu lakói, amikor behívták katonának. Elvitték a második világháborúba. Rettenetes élményekben volt része. De egy szép napon mindenki meglepetésére hazajött, szemmel láthatólag nagyon megváltozva. Mintha kicserélték volna: békésen viselkedett, az arca ragyogott. Felkereste lelkipásztorát, és beszámolt neki arról, hogy ő ott a frontvonalon, a halálveszélyben megbékélt Istennel. A lelkész megölelte, és felkiáltott: "Jóska! Éretted robbant ki a második világháború!-

"...ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradásotokért küldött el engem Isten előttetek.- (1Móz 45,5) Hogy mondhat ilyet József? Hát nem a testvérei irigysége és gonoszsága miatt jutott rabszolgasorba? Hát nem becstelen rágalmazás miatt került a börtönbe is? De igen. Csakhogy Isten volt az, aki mindennek értelmet adott az Ő terve szerint, aki minden eseményt jóra fordított. Isten tette Józsefet Egyiptom fejedelmévé, hogy mindannyian megmaradjanak az éhség közepette. Ő mindig a gonoszt teszi jóvá. Igazságos, sohasem téved - nem fog mellé, bármilyen megpróbáltatások közé is kerülsz.

József nem volt kiszolgáltatva senkinek és semminek, önmagának sem. Minden nehézség közepette Istenével volt dolga, Rajta keresztül értelmezte életének nehézségeit, és magaslatait is.
Nagyon sokan élnek úgy ebben a világban, hogy vég nélkül sorolják a sérelmeiket. Egyesek embereket hibáztatnak: úgy érzik, mindenki, aki körülöttük él, nehezíteni akarja az életüket. És azt mondják, hogy "azért sem hagyom magam-. Mások általánosabban értelmezik a rosszat, ami történik velük: "a sors mostohán bánt velem- - gondolják. De mi az, hogy sors? Lehet a sorsnak szemére vetni bármit is? Lehet a sorssal beszédbe elegyedni?

Az Isten gyermekei viszont így gondolkoznak: "tetszett az Istennek, hogy különböző próbákkal meglátogasson, de mindvégig velem volt és megőrzött, sőt minden a javamra volt, lehet, hogy még mások javára is...- "Áldásul volt nékem a nagy keserűség, szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből...- (És 38,17)

Jákób halála után József bátyjainak szívében erőteljesen feltört a kételkedés: ha már nem él a "villámhárító-, aki a köztük és a József közti feszültséget levezetheti, utoléri őket öccsük bosszúja, azaz József visszafizet nekik mindenért, amit ellene elkövettek, leszámol velük. Megszűnt a biztonságérzetük: tele lett szívük félelemmel és gyanakvással. Nagyobbnak látták a maguk gonoszságát, mint a bocsánatot. Túl hatalmas volt a szemükben József ahhoz, hogy bízzanak benne. Jobban féltek az ítéletétől, mint amennyire bíztak a megbocsátásában. Józsefnek kellett a lelkükre beszélnie, hogy ne féljenek.

Hasonlít ez a helyzet ahhoz, amikor feltámadt Krisztus megjelent megrémült tanítványainak. Meg kellett nyilatkoztatnia a tanítványok elméjét, hogy megértsék az Írásokat, amelyek feltárják Isten szeretetét. El kellett magyaráznia nekik, hogy a Krisztusnak szükséges volt szenvednie, majd harmad napon feltámadnia a halálból. Prédikálta a megtérést és a bűnök bocsánatát.

Mindaddig bizonytalanságban vagyunk, amíg el nem fogadjuk, hogy Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni, és el nem hisszük, hogy az, amit kijelentett, vagyis hogy bűnbocsánatot ad, mindenkor megáll. Jót gondolt felőled Isten! Nem felejti el, amit megígért. Mi gonoszt terveztünk Ellene és testvéreink ellen, de az Ő terve az, hogy még a gonoszul kiagyalt tervet is jóra fordítsa. Akik gonoszt terveztek, azok életén is úgy munkálkodik, hogy megtartassanak, és helyet kapjanak a megszabadítottak közösségében. Ilyen az Isten szeretete.

József története, melyből Isten nagylelkű, megbocsátó szeretetét olvashatjuk ki, felszabadult örvendezésre biztat minket, akárcsak a jól ismert 13. századi húsvéti himnusz:

"Ha Ő fel nem támad
Nincs többé bűnbocsánat
De él, ezért szent nevét
Zengjük Ő dicséretét,
Alelujah!-

Visky Péter, lelkipásztor