A "KÉTSÉG ÉS ÁMULAT- főcímmel meghirdetett, a müncheni olimpiai sportcsarnokból műholdon keresztül közvetített evangélizációba gyülekezetünk is bekapcsolódott. Nyolc estén keresztül (március 20-27. között) hallhatta a körülbelül 355-420 főnyi gyülekezet a német evangélikus lelkipásztor, Ulrich Parczany igehirdetéseit, melyek bennünket érintő aktuális kérdésekre keresték a választ, illetve megerősítettek hitéletünkben.

Németi Júlia és Kozma Anna riporterek fordultak a résztvevők egyikéhez, másikához az együtt megtapasztaltakról kíváncsiskodva.

A hét során több résztvevőt kérdeztünk meg, fiatalt, középkorút, időst, magyart és románt, reformátust és nem reformátust egyaránt arról, hogy mit jelent számára a ProChrist evangélizáció. Íme néhány kérdés, néhány válasz.

- Mi az első benyomásod a ProChristről?

- Nekem ezelőtt három évvel is nagyon tetszett az ötlet, hogy egyszerre több helyen zajlódjék, ez azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül (fiatal fiú)

- Inkább azokhoz kellene szólnia, akik még nem hallottak Istenről, de azért nekünk is szükséges, akik már ismerjük Őt (fiatal lány)

- Nem vagyok bőbeszédű, de jó!

- Szükségünk van az ilyen evangélizációra, kell még a jövőben is!

- Kezdésnek nagyon jó, illetve aki követni akarja Krisztust, az jöhet, mert megéri.

- Azt látom, hogy van energiája, hogy történik valami. Furcsa volt az, hogy a szeretetet is médiaköziségben kell megélni, az első pillanatokban nem is tudtam elcsendesedni, hiszen amikor képernyőt nézek, más dolgokat szoktam kapni. El kellett telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy a szavak értelmére figyeljek, és ne legyen szükségem arra, hogy a képernyőre nézzek.

- Cosmin vagyok, 19 éves, nekem nagyon jó volt a program, az igehirdető beleélése arra késztetett, hogy én is átgondoljak bizonyos dolgokat, és jó volt egy kis optimizmust átvenni tőle, úgy éreztem, hogy egyek vagyunk.

- Isten áldja meg a gyülekezetet, én Alexandrin vagyok, nekem is nagyon tetszett, szeretném, ha Isten meggyógyítana betegségemből. Néha lopok, hazudok, és nem tudom elhagyni ezeket, szeretném, ha Jézus megtisztítana. Imádkozzatok érettem.

- Honnan hallott a rendezvényről?

- Hirdették a templomunkban, a Kétágúban.

- Milyen gondolatot visz magával?

- Hogy igyekezzünk Isten akarata szerint élni, Belé kapaszkodjunk, Ő legyen az Úr, úgy a családban, mint mindenütt. Erre igyekszem nevelni a gyermekeimet is. Remélem, hogy ha teszek egy lépést Isten felé, Ő is megsegít.

- Így van, Ő már tett egy lépést felénk. Mivel foglalkozik?

- Takarítónő vagyok a Bethánia óvodában.

- Nehéz munka lehet.

- Nem könnyű, de szeretettel végzem.

- Bükkösi Jolán vagyok, a Kétágúból, nekem nagyon tetszett az egész, az maradt meg bennem, hogy szeressük egymást és felebarátunkat pont úgy, mint önmagunkat.

- Bódi Erzsébet vagyok, szintén a Kétágúból, most három éve is itt voltam a ProChristen, akkor nagyon sokat kaptam lelkileg. Nagy félelmeim voltak, betegség után voltam, és egyik este a félelemről volt szó, akkor gyógyírt kaptam a lelkemre. Áldott legyen ezért az Úr!

- Honnan hallottál a rendezvényről?

- Az egyetemen hirdették, plakát is volt, de személyesen is szóltak.

- Mi az, ami leginkább megragadott?

- Az előadó megjelenése, beszédmódja. Nagy buzgósággal beszél, szabadon.

- Nekem is nagyon tetszett ez. Mit fogsz tovább mesélni barátaidnak?

- Hát, a témáról, a Tízparancsolatról, aktuális napjainkban is, nem egy ósdi valami, hanem hozzánk szól. (Tünde, elsőéves, vallástanár-angol szakos)

- Nekem nagyon tetszett az előadás, a prédikáció, feltöltődtem lelkileg, nemcsak új dolgokat hallottam, hanem a régieket is megerősítették bennem.( elsőéves, vallástanár-angol szakos lány).

- Alpár vagyok, szintén elsőéves, nekem az igehirdető lendületessége tetszett, úgy beszél a Tízparancsolatról, hogy az is megértheti, aki semmilyen kapcsolatban nincs az egyházzal vagy nem jár istentiszteletre.

- Mit mondasz tovább másoknak?

- Azt, hogy merjünk Istennel újat kezdeni, merjünk vele utat kezdeni, legyünk bátrak erre.

- Gergely Amália vagyok, Szászfenesről, a Református Mentő Misszióban hallottam a rendezvényről. Számomra jó alkalom felépülni, mostanában nagyon nehéz helyzetben vagyok. Sokat jelentett az a mondat, ami az esti ima során hangzott el, hogy Krisztus elfogad így, ahogy vagyunk, így jöhetek hozzá.

- Cseri István vagyok, a Bulgária-telepről. Számomra ez egy hitmélyítő alkalom.

- Van-e olyan gondolat, ami különösen megragadta a hét során?

- Igen, az, hogy hol van Isten? Ez bennünk kell hogy legyen, ha így van, akkor minden másképp alakul ebben a rohanó világban. A hivő ember élete is próbáknak van kitéve, ez a kérdés azt jelenti nekem, hogy itt van Isten, és dialógust folytatok vele.

- Kallós Afrodita vagyok, a Kétágúból, egyik ismerősöm hívott fel s szólt, hogy van ez az alkalom.

- Mi az, ami különösebben megragadta?

- Amikor arról beszélt, hogy ki a bűnös, Jézustól kérdezték, hogy ki volt a bűnös. Ő azt mondta, hogy mindenki a maga bűnéért felel. Magunkba kell néznünk, hogy meg tudjunk tisztulni.

- Én az Agnus rádióból hallottam a hirdetést. Tudom, hogy testvérekkel találkozom is, ez egy hitmélyítő alkalom azoknak, akik ismerik az Urat, akik pedig nem, azoknak jó alkalom arra, hogy elfogadhassák őt.

- Én a postaládában találtam a szórólapot, a Bulgária-telepről jöttem, Egri Mihályné vagyok.

- Nem zavarta az, hogy nem személyesen szólt az igehirdető?

- Nem, mert tudom, hogy az Úr diktálja rajta keresztül az igét.

- Mi a véleménye a zenéről?

- Az sem idegen, más gyülekezetben is hallottam már ilyen jó, ritmusos zenét.

- Milyen volt számodra a ma este?

- Nagyon tetszett a két kis kártya példája: a bal zsebében levő kártyára az van írva, hogy csak por és hamu vagyok, a jobb kezében levő kártyára pedig az, hogy Isten értem is teremtette az eget és a földet.

- Mint lelkészt kérdezlek, hogyan fogadod az alkalmakat?

- Én annak örvendek, hogy az ifiseink lelkesen jöttek, remélem nemcsak azért, mert városnézéssel zárjuk a napot. A színdarabok, a jelenetek tetszettek nekik, és mi is terveztük, hogy otthon, Tordatúron tartanánk egy előadássorozatot.

- Ma este az irigységről, pénzről, elismerés utáni vágyról volt szó. Mi szűrődött le benned mindezek hallatán?

- Sajnos, valóban nemcsak a németek problémája az irigység, hanem az enyém is, csak azt látom meg, ami hiányzik, ami nincs, holott hálásnak kellene lennem mindazért, ami van.

- Szűcs Erzsébet vagyok, a Pata utcai gyülekezetből. Megható és szép volt, megtanultam azt, hogy ne féljek, bízzak Istenben, menjek a kereszthez, és Ő megerősít.