Csongor Zsófia, az amerikai székhelyű Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete szervezésében utazott Pápua Új-Guineába. Ennek a nemzetközi szervezetnek fő célja abban segíteni, hogy minden embernek anyanyelvére lefordítsák a bibliát. Ezzel együtt feltérképezik a nyelveket és igyekeznek megtanítani a rászorulókat írni és olvasni.

Önkéntes segítőként, ‘97-ben részt vett egy hazai próbakurzuson. Az akkor már diplomájáért tanuló matematika-német szakos egyetemista lányt egyre inkább érdekelte a bibliafordítás, a nyelvek elsajátítása, illetve leírása. 2001 január 1-től Pápua Új-Guineában megkezdte missziós munkáját.
Ő maga erről így nyilatkozik:
- Nekem ez alatt a próbakurzus alatt nagyon megtetszett a nyelvtan, amúgy is érdekeltek a nyelvek és ezen egy hét alatt éreztem úgy, hogy végre megtaláltam azt, ami igazán érdekel. Ez pedig egy olyan nyelvnek a leírása, amely addig csak szóbeli formában létezett, egyáltalán nincs írásbelisége. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy kirakójáték: megvannak a darabok, megvan a nyelv, halljuk, le tudjuk esetleg írni a mondatokat, de még nem tudjuk pontosan mit jelent. És ebből kell összerakni a nyelvnek a rendszerét; kikövetkeztetni, hogy milyen logika, törvények szerint épül fel. Amikor ezzel a feladattal megismerkedtem, akkor döntöttem úgy, hogy szeretném kipróbálni “élesben- is. És erre adott lehetőséget ez a körülbelül másfél éves program, aminek a keretében kimehettem Pápua Új-Guineába egy nyelv leírásában segíteni.
Pápua Új-Guinea Ausztráliától északra, az Egyenlítő mentén fekvő trópusi szigetország. A XIX. és XX. században német gyarmat volt, majd angol védnökség alatt állott. 1920-ban Ausztráliához került. Teljes függetlenségét 1975-ben nyerte el. Fővárosa: Port-Moresby. Területe négy és félszer akkora, mint Magyarország. Lakóinak száma 4,5 millió. Az emberek többsége, körülbelül kilencven százalékuk keresztyén. A protestáns vallások a legelterjedtebbek, és katolikusok is vannak, de sok a ma is élő törzsi vallás.

- Hogyan fogadtak ott benneteket az ottani őslakosok, a falubeliek, amikor először kilátogattatok hozzájuk?
- Úgy éreztük, hogy nagyon örülnek annak, hogy ott vagyunk. Az első reakciójuk, amit mondtak is, az az volt, hogy “ti olyan messziről eljöttetek csak azért, hogy nekünk segítsetek, hogy a mi nyelvünkkel foglalkozzatok-. És látszott rajtuk, de mondták is, hogy örülnek és tisztelnek minket ezért. A másik érdekes dolog az volt, hogy a gyerekek mindenhova követtek minket, és minden percünket figyelték. Hiszen náluk nincs tévé és így az volt a “program-, hogy mit csinálnak ezek az “új fehér nők-, akik most jöttek hozzánk...

- Már kicsit megismerted a faluközösségeket. Hogyan élnek Pápua Új-Guineában az emberek?
- Arop falu 1998. júliusáig a tengerparton, Pápua Új-Guinea északnyugati részén feküdt. Azért mondom, hogy eddig, ugyanis akkor, július 17-én egy hatalmas szökőár négy falut teljesen elpusztított. Ezek között volt az egyik arop falu. Öszszesen körülbelül 3-4 ezer ember halt meg ez alatt a néhány perc alatt. Hatalmas csapás volt az ott lakóknak, nem volt olyan, aki ne veszített volna el valakit a családjából. Ez azt is jelenti, hogy ahol eredetileg laktak, onnan körülbelül hat kilométerrel beljebb kellett költözünk a tengertől. Ennek olyan következményei is vannak, hogy bár az addigi hagyományos munkamegosztás megmaradt, de felborult olyan értelemben, hogy a nőknek, akik halásztak és a férfiaknak, akik a kertbe jártak ki dolgozni megfordult a ritmusuk. Hiszen ettől kezdve a nőknek kell körülbelül két órát gyalogolniuk a halászáshoz és vissza két órát, míg a férfiak helyben maradnak. Korábban pedig ez ugye fordítva volt. Egy átlag pápua új-guineai lakos számára egyébként a legfontosabb a kert. Hiszen naponta itt termeli meg a betevő falatot. A legtöbb embernek nincs olyan munkája, amivel konkrétan pénzt kereshetne. A legfőbb terményük például az édes krumpli, különféle zöldségek, leveles zöldségek, például sóska, egy másik: spenót szerű... de igazán sok fajtát termesztenek. Amire viszont nem számítottam, hogy termelnek paradicsomot, uborkát, tehát ilyesmit is lehet kapni a piacokon. Azért a legfontosabb zöldségük mégis az édes krumpli, illetve gyümölcsben pedig a banán. Nemcsak egyfajta banán van, hanem méret, szín szerint is rengeteg. Van piros banán, tíz centis, húsz centis, illetve természetesen főzőbanán is kapható. Az egyik probléma az, hogy szinte alig esznek fehérjét. Vannak ugyan csirkék és disznókat is lehet látni néha a faluban, de ezeket mindig nagy eseményekre tartogatják...
Neves magyar elődeink már az 1800-as évek végén jártak kutató expedíciókkal Pápua Új-Guineában. Fenichel Sámuel 1891-93 között, Bíró Lajos pedig 1896 és 1901 között végeztek természettudományos, gyűjtő és etnográfiai feltáró munkát. Olyan törzsekhez is eljutottak, ahol előttük még nem fordult meg európai kutató. Állattani gyűjteményeket és több ezer néprajzi tárgyat küldtek haza a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Molnár Mária önkéntes ápolónőként az 1920-30-as években segített a pápuák földjén. A II. Világháború idején több más misszionárius társával a japánok megölték. Balogh János akadémikusnak, a ma élő világhírű ökológus profeszszornak 1971-es expedíciója során a Bíró Lajos által készített korabeli fénykép segítségével a dzsungelben sikerült megtalálnia a Stephansort-i temetőben Fenichel sírját, aki 26 éves korában, maláriabetegségben halt meg.
Összeállította:
Nagy Zoltán Gáspár
(Világvevő)

Gyülekezetünkben, minden hónap utolsó vasárnapján, külmissziós híreket ismertetünk, és imádságainkban kérjük a misszió Urát az evangélium terjedéséért széles e világban.