Rohanó életmódunk, felgyorsult élettempónk a gyermeknevelés területén is érezteti hatását. Napjainkban a szülők azt szeretnék, ha gyermekeik minél kisebb korban "sokoldalúan fejlett- szintet érjenek el: sportban, tudományban, idegen nyelvek területén minél többet tudjanak. Semmilyen divatos tevékenységről nem maradhatnak le. A gyermek korán reggel fölkel, óvodába, iskolába indul, onnan edzésre jár, majd valamikor délután még egy nyelvóra is be kell férjen a programjába. Este fáradtan megnézi a televízió által sugárzott "magas nevelőértékű- mesefilmet, és ha még jut idő egy számítógépes játékot is játszik, hősökkel, szőrnyekkel, vérontással. Ha az esti mese nem lenne elég izgalmas, szegény gyermek ébren sem bírna maradni.

A "modern- nevelési módszerek ezekben a tevékenységekben ki is merülnek.
Hol vannak itt a szülők?
A gyermek életében az első hét éve meghatározó. Régi igazság az, hogy az otthon eltöltött hét év nagy jelentőséggel bír az egyéniség kialakulásában. Visszanyúlik ez arra az időre, amikor az édesanyák otthon maradtak gyermeket nevelni, háztartással foglalkozni. Amikor vigyázó, őrző szemeiket le nem vették apróságaikról. Ugyanakkor, afelől is bizonyosak lehetünk, hogy az apróságok is nagy figyelmességgel voltak szüleik iránt. Itt tanultak meg és tanulnak meg ma is beszélni, énekelni viselkedni. Kitől? A szülőtől. Elsősorban és legfőképpen a szülőtől függ a gyermek magatartása.
Könnyű ezt mondani! - hangzik az ellenvetés egy olyan édesanya részéről, aki reggeltől estig dolgozik, és még otthon várja a házimunka. Nagyon el kellene gondolkozni azon, hogy mi ér többet: a sok munka, hogy gyermekeinknek drága, divatos ruhákat vásároljunk, divatos játékokat, különféle órákra járassuk, ..., stb. vagy az otthon által biztosított védettség kialakítása? A gyermekben ott él a vágy: odabújni édesanyjához, édesapjához, beszámolni mindenről, sikereiről, kudarcairól. A gyermek millió "miért--kérdéseire nem ad választ a televízió, a számítógép. A gyermek kérdéseit a családban kell megválaszolni, gondjaira megoldást találni. Figyelembe kell venni azt, hogy a gyermekek nagyon érzékenyek, és ha csak az állandó fáradságunkat, kimerültségünket adjuk nekik, megtapasztalhatjuk a tőlünk való fokozatos eltávolodásukat. Az állandóan sértettségben levő gyermek hallgataggá, zárkózottá, helyenként agresszívvé válik, és már kérdezni, kérni sem mer szüleitől. Az őszintesége meginog!
Ne feledjük a rossz példa ragályosabb, mint a jó, főként ha azt a szülők szolgáltatják.
A velük való beszélgetések által, a gyermek szókincsét gyarapítjuk. Határtalan tudásszomját csak úgy csillapíthatjuk, ha ráérős beszélgetésekbe bocsátkozunk, mesét olvasunk, színházba, bábszínházba visszük, családos kirándulásokat szervezünk.
A gyerek mozgásigénye legalább akkora, mint a tudásvágya. Ha vele együtt tesszük mindezt, megszokja, hogy a család összetart, jól érzi magát, hisz fontos tagja a családnak.
Gyermekeinkkel való törődés, a mi személyiségünket is megerősíti, így tesszük lehetővé számukra, hogy kiegyensúlyozott emberekké váljanak.
Máthé Júlia
három gyermekes anyuka