Imahét - 2008

Hétfő: Imádkozni szüntelenül szükséges, ez volt az üzenete a hétfő esti imaórának.

Mi is az imádság? Az ember kapcsolata Istennel. Csak úgy tudunk embertársainkhoz közelebb jutni, ha Istennel megosztjuk a mi életünket.

Mi a hálaadás? Hálát adni azt jelenti, hogy meg vagyok elégedve az én Istenemmel, ahogy a zsoltáros is mondja:
"Az Úr az én pásztorom, semmiben nem szűkölködöm.-

Hálát adni a mi imádságainkban minden helyzetben: örömünkben, szomorúságunkban, ez fontos, ahogy azt Pál apostol is írja: "Adjatok hálát mindenkor!-

Az igehirdetés szolgálatát Székely József (képünkön), a Kolozsvár-Alsóvárosi gyülekezet lelkipásztora végezte.

Vajas Margit

Kedd: Nagyon sok ember azt hiszi, hogy a templom, az egyház a megtartó. De megtéretlen szívvel is lehetünk Isten házában, rablók barlangjává téve azt. Megtérni nem akarunk, Isten az, Aki kegyelméből megszólít. Isten minket magunkat is imádság templomává akar tenni. Ha meg nem térünk, a hallott Ige súlyosbítja az ítéletünket. Oda kell állnunk Isten elé, kérnünk kell, hogy megtisztítson, és Ő meg fogja tenni vére által. Épüljünk be a Jézus testébe, hisz csak Általa maradhatunk meg és üdvözülhetünk!

Igét hirdetett Bódis Miklós, hátszegi szórványmissziós lelkipásztora.


Kardos Ildikó


Szerda: Egy Messiás-hívő gyülekezet vezetője, Nagy Dávid (képünkön) szolgált. Alapigéje: 1Tesz 5,15: "Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszal rosszért ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek, úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.- Ami engem személyesen megragadott a szolgálat kapcsán, az a jó hangulat, vidámság, jókedv, amit az előadónak sikerült átadnia. Ez az öröm és jókedv, ami áradt belőle, nem mesterkélt, erőltetett öröm volt, hanem abból fakadt, amit ő maga így fogalmazott meg: "amióta befogadtam a Názáretit a szívembe, öröm van az életemben.-

Néhány gondolat a szolgálatából.

Az utolsó időket éljük, ezért Isten népének nagy a felelőssége az Ő országának építésében. Világosan és egyértelműen el kell határoódni a bűntől, a világtól, mivel nem lehet Istent és a világot is szolgálni, az egyikre mindig kevesebb idő és energia jut.

Isten népe nem kell hogy óvakodjon a próbatételektől, hiszen a nehézségek edzenek, erősítenek, nincs mitől félnünk és nincs mit veszítenünk, hiszen a "Főnök-, az én mennyei Atyám az én oldalamon van.

Nemcsak hogy oda kell tartanunk a másik arcunkat is, ha megütnek, hanem még örülnünk is kell érte, hiszen a mi Mesterünkért bántanak, ez által dicsőséget szerzünk Neki. A megaláztatást és a gyalázatot bátran kell tűrni, ha az Isten dicsőségére van, de ha ezzel Isten dicsőségén esik csorba, és nem Érte van, akkor ellene kell állni.

Kitartóan várjuk és éljünk mindaddig, amíg az Úr angyala belefúj a kürtbe, a sófárba. Hagyjuk magunkat felkészíteni erre az alkalomra, hiszen csak a tökéletes Isten tudja felkészíteni a tökéletlen menyasszonyát! Halleluja!

Szatmári Gabriella

Csütörtök: Szükséges-e a keresztyén ember számára a türelemről beszélni? Bizony szükséges. Annak ellenére, hogy tudjuk, mit jelent türelmesnek lenni, gyakran kiborulunk, elveszítjük türelmünket. Türelmetlenek vagyunk egymással szemben, de még magunkkal szemben is. Sokszor híjával vagyunk a vallási türelemnek is. A tanítás erre nézve így hangzik: a Szeretet nagyobb a dogmánál.

Miért kell türelmesnek lenni, és kitől tanulhatjuk meg azt? Isten alapvető tulajdonsága, hogy türelmes, hosszútűrő, gyermekei felé pedig az Isten igénye, hogy őt utánozzuk. Jézus Krisztusban Isten személyesen jött közel hozzánk, Tőle tanul(gat)hatjuk az igazi türelmességet. Nekünk, akik szabadon gyakorolhatjuk hitünket, viszonylag könnyű dolgunk van, én magam mégis lépten-nyomon elbukom a türelmesség tekintetében is. Üldözött keresztyén testvéreink, akik hosszútűréssel és alázattal szenvednek Jézusba vetett hitükért, Őt ábrázolják ki, életük túlmutat önmagukon: Jézusra.

Istenem, Jézusban teremts újjá, hogy a hétköznapi tevékenységeim, megnyilvánulásaim Rád irányítsák a körülettem élők figyelmét!

Én és te, keresztyén testvérem, szoktunk-e imádkozni? Micsoda kérdés! De hogyan imádkozom, és miért? Komolyan veszem-e, fontos-e nekem azt, amiért, s még inkább az, Akihez imádkozom? Hadd vizsgáljuk meg önmagunkat: vajon nem vagyunk-e még a könyörgésben is türelmetlenek? "Add meg, Uram, de most mindjárt!- "Én már imádkoztam ezért és azért, de Isten nem válaszolt.- Ki vagyok én, hogy megszabjam Istennek, mikor és milyen módon válaszoljon kérésemre?! Ha szeretem Istent, ha fontos Ő nekem, akkor tudok figyelni és várni rá.

Jézusunk, kérünk, taníts arra a türelemre, amelyet Te gyakorolsz irántunk!
Igét hirdetett Botos Csaba, a somosdi gyülekezet lelkipásztora.

Kovács Katus

Péntek: 100. évfordulóját ünnepeljük az imahét gyakorlatának. Az idei év imahetének hatodik alkalmán a 86. Zsoltár elcsendesedésre szólította szíveinket.

Ez alkalommal a Bulgária-telepről meghívott lelkipásztor testvérünk, Visky János hirdette közöttünk a Igét az 1Thesszalonika 5,16. verséből: "Mindenkor örüljetek!-

Lelkipásztor testvérünk szerint könnyű neki magyaráznia számunkra az Igét, amikor jól megy sorunk, sikeres az életünk, de az Ige üzenete akkor is megszívlelendő, amikor megpróbáltatások érnek bennünket. Sok példával szolgált nekünk hitben élő testvéreink életéből.

Hangos és csendes szóban is alkalmunk volt imádkozni a misszióban szolgálatot teljesítőkért, kiváltképpen egyházközségünk által támogatott misszionáriusért, B. Zsuzsáért, aki Távol-Keleten teljesíti szolgálatát.

Szabó Mihály presbiter

Szombat: "Mindenkor örüljetek!- A Tóvidéki Református Gyülekezet imahetének utolsó előtti napján ez az igevers képezte a találkozás fő témáját.

Tulajdonképpen ugyancsak ez az Ige kéne legyen mindannyiunk életének a vezére, a nehezebb pillanatokban a vigasztaló, megkönnyítő lelki orvosság.

A szombat délutáni gyülekezeti alkalmon Elkána feleségének, Annának a példáját is hallhattuk, aki bízott abban, hogy a szüntelen való és őszinte imádkozást Isten megjutalmazza.

Mindenkor örülni csak az tud, akiben az Isten áldása a Szentlélek által megnyilatkozik, és kapja azt a mennyei erőt, amely megengedi a szüntelen történő imádkozást, és a mindennapi, elkerülhetetlen gondok Krisztus keresztjére való helyezését.

Bizonyossá vált számunkra az, hogy önmagunkra és egymásra nem tudunk vigyázni, sem egymásért őszintén imádkozni, egymásnak örülni is csak akkor, ha felvesszük, és lelkünk mélyére helyezzük a Krisztus áldozatának a csodáját.

Adja Isten, hogy az ő kegyelme által megismerhessük az őszinte, mély, lelki örömöknek a gazdagságát és múlhatatlan voltát, azért, hogy mindenkor örüljünk, Krisztus családjának a tagja legyünk, és a szüntelen való imádkozás által örök kapcsolatot teremtsünk mindannyiunk szívének Megtartójával és Megváltójával.

Az igehirdetés szolgálatát Sikó Piroska, a kolozsi gyülekezet lelkipásztora végezte.

Maneszes Márton presbiter