Isten úgy mutatkozik be az ószövetségi Kijelentésben mint, "aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem- (Jer 9,24). A Hóseás könyvében pedig arról vall az ő népének, hogy: "eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el- (lásd 2,18). Majd arra szólítja fel az ő népét, hogy "térj vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben-, (lásd 12,6).

Az Újszövetségben, a Jézus Krisztus bizonyságtételében ugyanez köszönt vissza újra, amikor a farizeusokkal vesződve, az igaz istentiszteletről szólva, Jézus azt rójja fel nekik, hogy "elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az irgalmasságot, az ítéletet és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni- (Mt.23,23)

Isten országának alappillérei a szeretet és az igazság, valamint az ezekből kinövő, és ezeket aztán megtestesítő irgalom és az (igazságos) ítélet.

Úgy tűnik viszont, mintha e kettő versengene egymással az Isten színe előtt. A zsidó Simon rabbi (280 körül élt) nevéhez fűződő legendából idéznék egy részletet, miszerint Isten, amikor az első ember megteremtésére készült, az Őt körülvevő és neki szolgálatot tévő angyalsereg két pártra és csapatra oszlott. Az egyik sereg azt mondta: "ne teremtessék meg!- Mások viszont azt mondták: "teremtessék meg!- A szeretet azt mondta: "teremtessék meg; mivelhogy szeretetet fog gyakorolni-. Az igazság azt mondta: "ne teremtessék meg; mivelhogy mindenestől hazugsággá lesz-. Az irgalmasság azt mondta: "teremtessék meg; mivelhogy az irgalmasság cselekedeteit fogja véghezvinni-. A békesség azt mondta: "ne teremtessék meg; mivelhogy mindenestől fogva viszálykodás lesz.- Mit tett az Isten?...

Bizony nem egyszer az az Istennek a próféták bizonyságtételén keresztül kimondott szava, hogy "folyjon az ítélet, mint a víz és az igazság, mint a bővizű patak- (Ámós 5,24).

Mígcsak kezdetét nem veszi az Isten böjtje, ami az ő igazságosságát illeti, amikoris a Fiúban önmagára veszi az igazság által megkövetelt ítéletet, hogy ennek árán felkínálja az embernek a soha meg nem érdemelhető irgalmasságát.

Isten lényében felülkerekedett és győzedelmeskedett az irgalmasság, bár semmiképpen sem az ő igazságosságának és ítéletének kárára, avagy róvására.

Mi a bennünket meghatározó lényegi alaphang? Az igazságosság, avagy a szeretet? Az igazságos ítélet mindenképpen és mindenáron érvényre juttatni akarása, avagy az irgalmasság megélése, annak megannyi formájában?

A Jakab apostol levelében olvasunk az emberi önigazságunkból és az abból fakadóan kimondott ítéletből igen-igencsak felrázó mondatot: "az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen- (2,13).

A példázatbéli adós szolga nagy irgalmasságot tapasztalt meg királya részéről. Elengedte neki az ő hihetetlen nagyra felhalmozott tartozását. Lényében viszont mégsem változott meg: szolgatársával szemben az ítéletet képviselte, méghozzá irgalmatlanul. Királya irgalmasságát végül is örökre eljátszotta ezzel. A névtelenségben hagyott gazdag ember kapujában ott van a megnevesített szegény, nyomorult Lázár. A gazdag ember nem cselekedett vele irgalmasságot, bár megtehette volna. Az ítélet pedig irgalmatlanul és elkerülhetetlenül, végérvényesen beteljesedett rajta.

Miben áll a mi böjtünk? Nem az étel és nem az ital kérdése ez első sorban, mint ahogy az Isten országa sem annak a kérdése. Sokkal inkább abban kell nekünk magunkra rákérdeznünk: le tudok-e mondani a magam igazsága és igazságosnak tudott ítéleteim érvényesítéséről csak azért, hogy érvényre juthasson az Isten irgalmassága az életemben? Vajon dicsekedhetik-é az irgalmasság az ítélet ellen? Testvér, böjtölsz-é ekként?

S végül: de mégis meddig ez a böjt? Avagy azt kell gondolnunk, hogy hat hétig? Hadd álljon válaszként elénk az Ige azon vigasztalása, miszerint "új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik- (2. Péter 3,13).

Kozma András lelkipásztor