Gyülekezetünkben havonta egyszer presbiteri találkozóra kerül sor. A közös tanulás fontos alkalmai ezek. Én is részt vettem a legutóbbi ilyen találkozón, 2007. november 11-én, délután. Meghívott előadó vendégeink voltak: Brassai Zsombor székelykövesdi és Domahidi Béla mezőbergenyei lelkipásztorok. Az alkalom témája: Liturgiánk - segítség vagy akadály az istentiszteleti szolgálatban.

Mondanom sem kell, hogy nagy érdeklődéssel figyeltük az előadást. Olyan kérdések merültek fel, amelyekkel mostanig nem igazán foglalkoztam, pedig rendszerint minden vasárnap részt veszek az istentiszteleten. Alkalmas-e a liturgia a misszióra, szent-e a liturgia, mi is az istentisztelet lényege? - ezek voltak az előadás legfontosabb kérdései. A liturgia az istentiszteleti rendtartás, ami sokszor csak rutinszerűen történik, viszont ha elmaradna, biztos, hiányozna. Elmélkedjünk csak egy kicsit a bűnvalló imádság tartalmán!

Rájövünk, hogy mennyire szép, és csakis a mi (vagy az én) mulasztásunk, ha nem figyelünk rá, és csak megszokásból mondjuk. A liturgiának, még ha formailag változik is az idők során, a mindenkori célja ugyanaz marad: az evangélium átadása. Nem is a litugia formáján kell hogy legyen a hangsúly, Isten jelenléte az
istentiszteleten nem a liturgia hogyanján múlik. Isten Lelke az, ami megelevenít, ami értelmet ad istentiszteletünknek. Istennek nemcsak a templomban tartott istentisztelet kedves, neki minden hely és minden alkalom megfelel. Mindenkor és bárhol alkalmas Istenről prédikálni, mindig az emberekhez kell alkalmazkodni.

A vasárnapi istentisztelet ünnep, az Istennel való szoros együttélés ünnepe. Ám Istent nem szabad, nem is lehet "bezárni- a templomba a következő vasárnapig. Nemcsak vasárnap hódolhatunk Istennek.

Bárcsak ilyen ünnepi alkalom lenne minden vasárnapi (és hétköznapi) istentisztelet a tóközi gyülekezetben!


Szekeres Mária