"Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: »Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?« Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk ôt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: »Aki bűntelen közületek, az vessen rá elôször követ.« És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ô meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: »Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?« Ô így felelt: »Senki, Uram.« Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!- (János evangéliuma 8,3-11)

A törvény azt parancsolta, akkor mi helye a kérdésnek? Az írástudók alatt azokat kell értenünk, akik az Írásokat, azaz az Ószövetségi Szentírást ismerték és feljogosítva érezték magukat arra, hogy azt magyarázzák is. A zsidók között gyakorlatilag nem volt írástudatlan, azaz analfabéta férfi, mert a zsinagógában megtanultak írni és olvasni a szent szövegeket. Ezek az emberek tehát, akiket itt a Biblia írástudóknak nevez, valójában képzett törvénytudók, mai kifejezéssel élve hivatásos egyházjogászok voltak. Az ô szájukból tehát a kérdés kicsit úgy hangzott, mint ha ma Polt Péter legfôbb ügyész feltenné a kérdést: itt ez a tetten ért tolvaj, meg kell-e büntetni? Nyilvánvaló tehát, hogy próbára akarták tenni Jézust. Az igazságot - amit az ô szemükben a Tóra képviselt -, vagy az Ôáltala hirdetett kegyelmet részesíti-e elônyben? Jézus azonban tettével rámutat, hogy Isten igazságossága nem játszható ki kegyelmével szemben. Itt nem hangzik el, de a kulcs az, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Annyira, hogy Jézust adja oda, hogy mindezekért a bűnökért eleget tegyen.
Ez a történet vajon kirôl szól? Kinek a bűnérôl? Szerintem nem az asszonyéról, hanem a jelenlévôkérôl. Az írástudók, és velük együtt a kövezni összegyűlt tömeg erkölcsi felsôbbrendűségének tudatában akart ítélkezni - a házasságtörést elkövetett asszony, és a megszokott gondolkodásukat megzavaró, lelki békéjüket felkavaró, az Istennel kapcsolatos dolgokban roppant idegesítô dolgokat állító rabbi felett. Jézus azonban - megint önmagához méltóan - fordít egy nagyot a helyzeten, és szállóigévé lett kijelentése Az vesse rá az elsô követ, aki nem vétkes! elhangzásával egy csapásra vádlott lesz a vádlóból, anélkül, hogy Jézus bármit is a fejükhöz vágott volna. Az Isten által, a teremtéskor beépített jelzôberendezés, az ún. lelkiismeret az, ami vádol.
Miért nem ítélte el Jézus a házasságtörô asszonyt? Talán szerinte nem volt bűn az, hogy nem a férjével találták félreérthetetlen helyzetben? Dehogynem! De az asszony, mire odaértek vele a kövezôhelyre, úgymond megkapta a magáét! Ahogy végighurcolták a városon a szomszédok és mindenki szeme láttára, leköpdösték, megdobálták, kellôképpen megalázták, ráadásul tudatában volt annak, hogy bűnt követ el, már miközben az elkövetés folyamatban volt. Sokszorosan megbánhatta, amit tett, mire Jézus elé került. Ráadásul egyedül! Hiszen tudjuk, hogy a házasságtöréshez két ember kell. A férfi azonban az írástudók törvényértelmezése szerint nem volt bűnös, csak az asszony.
A kárörvendô tömeg szívében azonban gonosz indulat volt. Az emberek mindig kaphatók arra, hogy másokat vádolhassanak, mindaddig, amíg ôk maguk háttérben maradhatnak. Ez a háttere valamennyi idegengyűlöletnek. Van kire kivetíteni, rákenni a bajokat, sokszor a saját lustaságot, hanyagságot. A tömeg pont ezt tette a házasságtörô asszony esetében, de a lincselésekkor, vagy akár a koncepciós perekben tanúskodók. Ráadásul ezek a kövezôk (nem utat!) abban a hiszemben jöttek, hogy jót cselekszenek, hogy Isten akaratának felelnek meg, és csak Jézus szavai nyomán rémlett fel bennük, hogy talán mégsem. Ezért mondom, hogy a figyelmeztetés a kôvel kezükben kisomfordálókról szól. Azt kell tehát végiggondolnunk bűnvallásunk alkalmával, hogy mi mennyiben vagyunk olyanok, mint ôk. Valamennyire mindannyian...