JÉZUS PEDIG ÍGY SZÓLT: NE TILTSÁTOK EL ŐT, MERT AKI CSODÁT TESZ AZ ÉN NEVEMBEN, NEM EGYHAMAR FOG ÓCSÁROLNI ENGEM. AKI NINCS ELLENÜNK, VELÜNK VAN. AKI INNOTOK AD EGY POHÁR VIZET AZ ÉN NEVEMBEN AZÉRT, MERT TI KRISZTUSÉI VAGYOK, BIZONY MONDOM NÉKTEK, HOGY NEM VESZTI EL JUTALMÁT.

De Jézus nem igazolja őket és tettüket. Az hogy közelében vannak, nem egyenlő azzal, hogy betölti őket. Amit tettek, éppen arról szól, mennyire nem az az indulat van bennük... Lehet Krisztus közvetlen közelében (templomban avagy másutt), tőle távol lenni lélekben.

Az ember hajlamos arra, hogy azt érezze, körötte forog a világ, hogy általa s érte van minden, körötte mozduljon mindenki... miközben neki kéne mozdulni, Krisztus vonzásának engedni, annak az erőnek, ami által élete helyére kerül, s másokat is odavonzhat.

Idéznék egy ide nem illőnek tűnő, mégis ideillő mondatot Cyrano de Bergerak - Holdbéli utazás című történetéből. Amikor a főhős ráébred a világ, a dolgok valódi mozgásterére...

"...szüksége lévén fényre és hőre, valamint e nagy tűz hatására, a föld önmaga körül forog, hogy minden porcikája egyenletesen részesüljön e létét fenntartó erőben. Éppen olyan nevetséges volna azt hinni, hogy e hatalmas fénylő test egy számára jelentéktelen pont körül forog, mint arra gondolni, hogy, amikor pacsirtát sütünk, a kemencét forgassuk körülötte. Más szóval, ha a napnak tulajdonítjuk ezt a fáradságot, mindjárt azt is képzelhetjük, hogy az orvostudománynak van szüksége a betegre; s hogy nem a hajó cirkál egy tartomány partja mellett, hanem a tartományt kéne mozgatni a hajó körül. "

Ilyenféle lehetetlen, képtelen igyekezet-mozdulat az, mikor a Krisztushoz tartozás jeleit láttatva, a kegyesség látszatával pótolnánk azt az erőt, mely minket Őmellette megtarthatna.

JÓT CSELEKEDNI AZ Ő NEVÉBEN... Ez bizony nem azonos a vele szentesített és igazolt cselekedetekkel. Az Ő NEVÉBEN - ez azt jelenti, hogy az Ő erejével, a szívünket elfoglaló hatalommal, mely lehajolt értem, mely érintett, legyőzött, szabaddá tett, bennem teret nyert...

Hogyan igaz a kijelentés: AKI NINCS ELLENÜNK, VELÜNK VAN ? Hiszen másutt így mondja Krisztus: "Aki velem nincsen, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol"   (Máté 12:20.)

Valóságos ellentmondás van a két mondatban? Úgy hiszem, a kettő együtt, egyszerre igaz! Akit betölt Krisztus, az akkor is Vele van - s egy lehet velem -, ha nem csatlakozik ahhoz a körhöz, ahova tartozom, aki viszont nincs tele Krisztussal, az szüntelen verseng, teljesítéssel bizonyít, másokat mindig megkérdőjelez, nem képes a másikkal eggyé lenni, - ellenünk van!
"Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld. ...Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak."   II..Timóteus 3:1-7.

Miféle szívvel vagyok jelen? Aki valóságosan Krisztusé, az ha ellenem szól is velem van, ám akit nem győzött le Krisztus, hanem csak igazolja ezt, az ellenem van akkor is, ha jóságot kész mutatni, tetteimre bólintani, értem hozott emberi áldozattal szeretetét bizonyítani...

AKI PEDIG BŰNRE CSÁBÍT EGYET E HÍVŐ KICSINYEK KÖZÜL, JOBB ANNAK, HA MALOMKÖVET KÖTNEK A NYAKÁRA, ÉS A TENGERBE DOBJÁK. HA BŰNRE VISZ TÉGED A KEZED, VÁGD LE AZT. JOBB NEKED CSONKÁN BEMENNI AZ ÉLETRE, MINT KÉT KÉZZEL A GYEHENNÁRA, AZ OLTHATATLAN TŰZRE, AHOL AZ Ő FÉRGÜK MEG NEM HAL, ÉS A TŰZ NEM ALSZIK. ÉS HA A SZEMED MEGEJT TÉGED, VÁJD KI AZT, JOBB NEKED FÉL SZEMMEL BEMENNED AZ ISTEN ORSZÁGÁBA, MINTHA KÉT SZEMEDDEL VETNEK A GYEHENNÁRA. OTT, AHOL AZ Ő FÉRGÜK MEG NEM HAL ÉS AZ Ő TÜZÜK NEM ALSZIK KI.

Oda érkezett a tanítványokkal való beszélgetésben Jézus, ahhoz a sarkaltos ponthoz, aminél kiderül, miért romlanak el a dolgok, mi lenne fontos, mi nem az, mi a dolgunk, s mi nem?

A bűnhöz való viszonyunk kérdéséhez. Kész vagyok-e súlyát látni, megbánni, lehet-e tőlük, újra meg újra megszabadítani? Jóvátehetetlennek, törölhetetlennek látom azt, amivel másokat megrontottam, megsebeztem? Vagy igazolom, hogy jó helyen állok, rendben vagyok?

"A gyehenna kifejezés a héber gehinnon szónak görög megfelelője, amely geben-hinnon... Hinnon völgye, Gyehenna, a szeméttelep neve, amely Jeruzsálemen kívül volt, ahol a város hulladékját égették el..."

Nem tudom, mi rosszabb szemünkben, megsemmisülni, vagy szemétként, szüntelen égni? Ráadásul látni, érteni azt, ami a másikban, kiolthatatlan tűzzel, örökké ég? Miattam! Félek-e attól, amit bűnömmel másoknak okozhatok, akarok-e vétkeimtől Krisztus által szabad lenni? Annyira fontos ez, hogy Jézus megismétli, több példával is érezteti súlyát, következményét...