A héten kaptam Tímár Ágnestől egy Lénárd Ödön által írt verset. Ez a vers befejezetlen, arról szól, mivel, hogyan ér odaátra, a menny kapujához, s miféle értetlenség veszi körül, s ő ezt hogyan éli meg ott a kapunál? Odaindultságát, befelé vágyódását, mások semmibevételében, saját méltatlanságával való szembesülését, irgalomra szorultságát…

LÉNÁRD ÖDÖN befejezetlen verse - részlet


Ismeritek őt? Ki ismeri?
Tétován nézték,
vagy elkapták a fejüket,
de egymást taposva tolongtak befelé.
Senki sem vállalta, senki sem törődött vele…
Mit kérdeznek tőle?
De hát hol hagytál valami nyomot
magad után?
Hol lehet rád találni,
elérni, kitapintani, meglátni,
hallani, lefényképezni,
bekeretezni, fellapozni,
ízlelni, vagy megszagolni,
felhasználni, vagy rád kapaszkodni?
Hol volt helyed az életben?

Azt láttatja versében, hogy ott áll, míg a kapu mellett szolgáló angyal, a Mindenható szavára, parancsára, Urának színe elé viszi. Kinek láthatatlanul is vágyott jelenléte, irgalmas szeretete éltette a földön, akit hűségesen szolgált, s minden bajában, nyomorúságában keresett…

…mi ez a színtelen semmi,
ami van, bár nincsen,
a nincsenje súlyos,
s az üressége Isten?

Ki tudná megmagyarázni önmagát,
ezt az önmagának is ködös,
bárcsak, vajon, mégis, talán-t…

AZ PEDIG FELSŐ RUHÁJÁT LEDOBVA FELUGROTT, ÉS ODASIETETT JÉZUSHOZ. ÉS JÉZUS ÍGY SZOLT HOZZÁ: MIT KÍVÁNSZ TŐLEM? MEGTESZEM. A VAK PEDIG AZT MONDTA: MESTER, HOGY LÁSSAK...

Miért dobálja le magáról felső ruháit? Mert valóban hiszi, hogy végre megtörténhet vele, amit eddig hiába vágyott. Kitartón remélte, hogy ha a NÁZÁRETI JÉZUS erre jön, megtörténhet…

MIT KÍVÁNSZ TŐLEM? Félelmetes egyezés. Hogyan kérdezte a tanítványoktól Jézus, nem sokkal korábban, még útközben? Mit kívántok tőlem? Az is, ez is lehetőség valamiképp a szív mélyén élő kívánságok megfogalmazására. Mit feleltek a tanítványok? Ők részt kértek az Ő dicsőségéből. Miért? Mert úgy látták, azt gondolták, lehetséges, s talán jogos elvárás…

Miért teszi hozzá a kérdéshez az ígéretet Jézus, mikor a vak koldus elé áll: MEGTESZEM? Tudja, mit akar kérni tőle a vak ember? Azért biztatja ezzel az ígérettel, mert megszerezhetetlent, lehetetlent kér? És ha mást kért volna? Dicsőséget, részt, hatalmat, mint a tanítványok? Aki könyörületet kér, annak lelke jól lát, akkor is, ha a szeme vak. Az érzi, tudja, hogy nincs több, mint jól látni. És hiszi, hogy a Názáreti Jézus megteszi. Nincs is mása, mint ez a felé lépő hit. És azt kéri, amit Jézus adni akar neki. Megállt érte, és ő rohan hozzá…

Vajon mi azt kérjük Tőle, amit adni akar nekünk? Vagy részt kívánunk abból, ami ő nyer el? Megállhat értünk? Könyörülhet rajtunk? Szembenézünk azzal, mi lakik a szívünkben. Hogyan, miféle szívvel állunk mi Isten elé? Méltatlanságunk látásával, irgalmat remélve?

Lénárd Ödön verse befejezetlen, mert befejezhetetlen, nem tudjuk, csak sejtjük, mi lesz ott…

…most itt vagyok,
s bár nem tudom miért és hogyan,
csak valahogy mégis – hazaérkeztem!”
Hogy fogadja az Atya?
…Atyád csak ölelni tud minden tékozlót,
annyi magja hullott kőre, meg bogáncsba,
hogy felujjong minden félsuta kalászra.
Megforgatlak, végigtapogatlak,
reszketve simítom bubancos hajad,
nem bánom sebeid, rongyaid, piszkodat,
így is az enyém vagy…
Csak aztán rázom meg a fejem mintegy felébredve,
mondd: hogyan, hol és minek szedted fel,
s mire való rajtad ez a szeméttenger?

Lénárd Ödön jól lát, látóvá lett ember… Istent is jól látja, és saját életét is. Ezért azt reméli, amit adni akar neki. Úgy áll Isten elé, úgy kér, mint a vak: KÖNYÖRÜLJ RAJTAM! Nem a dicsőségből kér részt, mint a tanítványok. Pedig sokaknál volt különb szolga. De ő érzi, tudja, nincs jó, igaz ember, egy se, csak irgalom, szeretet, könyörület által megigazítható…

ÉS JÉZUS ÍGY SZÓLT HOZZÁ: EREDJ EL, A TE HITED MEGGYÓGYÍTOTT TÉGED. ÉS AZONNAL MEGJÖTT SZEMEVILÁGA ÉS KÖVETTE ŐT AZ ÚTON.

A vak koldus AZONNAL lát. Kit lát? Azt, aki meg tudta gyógyítani. Lát, és nem is tud más egyebet tenni, mint követni Őt, amerre megy… Nem kívánsága, nem dicsőségvágya, nem elhatározása, nem józan belátása, nem is a szokás… hanem jól látó, hálás szíve diktál…

A múlt héten sokat vergődtem azzal, hogy nem látom át, amit látnom kéne. Mi van rám bízva, mi nem. Mi vállalható nekem, mi nem? Mit látok mások felől, mit nem? Milyen egyszerű annak a dolga, aki csak Jézust látja és követi Őt. Igen, elég magamat és Őt jól látni. Az én reménytelenül méltatlan voltomat, és az Ő irgalmazni kész szeretetét.

Miért követem? Mi visz, mi sodor mellé? Megállhat értem? Jól látom, amit általa láthatok?