Mi a jó? Mi a rossz? Van amire rátehetjük a jó, vagy rossz címkét? Vagy valami egészen másról szólnak a dolgok? Van ami rossznak látszik, de jó, s van ami jónak látszik és rossz?
Ha a bőrömről, rólam van szó, mit választok? A törvény betűjét, vagy a könyörülő szeretetet?

Hogy szól a szombati napért adott parancs?
"Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt... a hetedik nap, az Úrnak, Istenednek nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon..." II. Mózes 20:8-11.

"Azután ezt mondta az Úr Mózesnek...Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek, nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok megszentelőtök. Tartsátok meg a szombatnapot, tartsátok szentnek.." II. Mózes 31:12-14.

Azért kellett ez a parancs, mert az ember, ha az Úristen nem segít neki, rohan a maga feje, látása, hite, érzései után, nem áll meg Ielőtte, akkor napja, élete, nem szentelődhet meg.
Nem mi szenteljük meg a szombatot, hanem Isten szenteli meg, az általa szeretetben összetartozókat. Ez a jel. Mit tudnak meg rólunk? Mit tudunk meg itt a farizeusokról? Nem Isten által megszentelődni jöttek. Azért jöttek, hogy igazolják féltékenységük termelte képtelen vádjukat, hogy Jézus nem szenteli meg a szombatnapot. Meg se hallják, amit tőlük kérdez.

AZOK HALLGATTAK. ELSZOMORODOTT SZÍVÜK KEMÉNYSÉGE MIATT ÉS HARAGGAL NÉZETT VÉGIG RAJTUK.

A leskelődők nem vállalják a válaszadást, tulajdonképpen a jelenlétet se, nemhogy a középre állást! Nem vállalják sem gondolataikat, sem véleményüket, sem Jézus elleni alattomos, gonosz indulataikat. Pedig ott van, jelen van, csak az kérdés, mikor tör elő?

KEMÉNY A SZÍVÜK...HALLGATNAK - ellene hallgatnak. Nem látni akarnak, hanem bizonyítani. Ők igazolták mi a jó, s nem szabadok mást érezni, amikor lehetőségük adódik mérni, meggondolni, megvizsgálni szívüket, indulataikat, hogy jó-e, amit jónak gondolnak?

Jézus elszomorodott, haragszik... Miért is? Nem azért mert ellenségesek vele szemben, hisz azon továbblépett. Megpróbált szót érteni velük. Előbb feléjük fordult, csak aztán a beteg felé. Bizonyára azért szomorú, azért haragszik, mert nem vállalnak, ragaszkodnak jogosnak igazolt vádjaikhoz, mert elbújnak a felszín mögött. Nem az igazság érdekli őket, hanem az általuk jónak tartott teljesítés.

Hadd tegyem mellé megint a tévébeli műsor szereplőit. Ott világosan látszik. A műsorvezetőnek az a dolga, hogy kínos kérdéseivel vállalásra, vagy hazugságra kényszerítse a középre állót. Nem könyörülhet, nem oldozhat fel, nem segíthet rajta...mert nem azért van ott.

Jézus Krisztus azért jött, hogy magára vállalja bűneink büntetését. De aki nem vállalja, azon nem tud könnyíteni. Az írástudók azért vannak ott, hogy tanuk előtt jogos vádat találjanak Jézus szombat-szegése ellen. Más nem is derülhet ki, mint saját igazságuk. Az sem számít, hogy csupán betűt igazol a vád. Miért nem? Mert tele vannak hiúság és féltékenység szülte ellenséges gondolatokkal, és mert ezeket az indulatokat képtelenek kezelni - vádaskodni, Jézus vesztére törni kényszeríti őket. Szívük bezárult, nyithatatlanok, érinthetetlenek.
MAJD ÍGY SZÓLT AZ EMBERHEZ: NYUJTSD KI A KEZEDET! MIRE AZ KINYUJTOTTA A KEZÉT ÉS ÍME EGÉSZEN ÉPPÉ LETT.

A beteg középen marad, míg meg nem gyógyítják. Neki nem kérdés, mi a jó? Az jó az ő szemében, ha többé nem lesz beteg. Jézus Krisztus könyörül rajta, és meggyógyítja...

NYÚJTSD KI A KEZEDET! Miközben kinyújtja a kezét, megérezheti, hogy meggyógyították.
Ennyi a dolga a betegnek: középre állni a bajával, rászorultságával, ott maradni, míg meg nem gyógyítják, és amikor már teheti, kinyújtja a karját...

AKKOR A FARIZEUSOK KIMENTEK ÉS A HERŐDES PÁRTIAKKAL MINDJÁRT TANÁCSOT TARTOTTAK ELLENE, HOGYAN PUSZTÍTSÁK EL.

Középre állt Jézus? Merte őket kérdőre vonni! Szemük láttára, mert szombaton gyógyítani! És ekkor hullik le az álarc. A FARIZEUSOK ÉS A HERÓDESPÁRTIAK KIMENNEK. A foguk csikordul nyilván, mert nyílt vállalása, őszinte viselkedése sérti őket, és elvárásaikat. Már akarnak felháborodni. KIMENNEK... Végre, kezükben van. Mindenki látta! Megvan a bizonyíték! Számukra már csak az a kérdés, hol, mikor, hogyan intézzék el Őt, aki útjukban van.

Mennyire jellemző. Bent csak lesnek, és hallgatnak, mikor Jézus kérdezi őket, de kint rögtön megered a nyelvük. Jelenlétében nem tudtak jelen lenni. Bent is kívül voltak. Nem érdekelte őket a beteg sorsa, a gyógyulása, az öröme...A gyűlöletüket hozták be, s kifele is azt viszik. Épp abból maradtak ki, amiben érdemes lett volna benne lenni.

Milyen egyértelmű, hogy annak érdemes Isten házába menni, akinek szüksége van rá. Aki önmagát, tetteit, megfelelését, netán ellenséges indulatait igazolni megy, az mintha bent se járt volna, úgy jön ki, ahogy bement.


BÓDÁS JÁNOS
             FÜST ÉS FÉNY

De szánandók, szegények,
kik óvatosan élnek,
s mint füstölgő tűzhely,
spórolnak a szívükkel.
Minden nyílást bezárva
füstölnek, mint a gaz,
gőzölnek, mint a trágya.
Ellengő életük,
mely alig-alig moccan,
kitart keserves hosszan,
s keserű és fanyar,
orrot, szemet facsar.

Úgy szép a tűz, ha lángol,
s nem óvatoskodik,
de leég a porig!
Léte nem senyvedés,
füstje, korma kevés,
vívja a végtelent,
pusztítva is teremt,
s tékozlón osztja szét
a fényt, a fényt, a fényt!

Lobogó, bátor élet,
ez szép és ez igaz!
Ne füstölögjek én sem,
mint nyirkos rőzse, gaz.
Árnyékba, sutba mélyen
ne bújjak, mint a gyáva:
álljak magasztos eszmék
zúgó léghuzatába!
Szelek, lázítsatok,
viharok szítsatok,
nagy elvek, igazságok,
ti lobogtassatok!
Égjek bár gyorsan el,
lángoló csóvaként,
de míg égek, hadd ontsam
a fényt, a fényt, a fényt!

SZABAD-E SZOMBAT NAPON JÓT TENNI... ÉLETET MENTENI, VAGY ELVESZTENI?

Jézus feltette a kérdést, de csak azért hogy értsék, miért, mire rendelte Isten a szombatot. Mert épp ez a cél, kilépni a mindennapi körforgásból. Nemhogy szabad, ez a lényege és értelme az ünnep és pihenőnapnak, hogy Isten magához ölelhessen, megszentelhessen, eggyé tehessen minket. Érezzük szükségét? Merjük-e hinni, remélni és megélni? .