AZUTÁN FELMENT A HEGYRE ÉS MAGÁHOZ SZÓLÍTOTTA, AKIKET KISZEMELT. ÉS AZOK ODAMENTEK HOZZÁ. KIVÁLASZTOTT KÖZÜLÜK TIZENKETTŐT, HOGY VELE LEGYENEK ÉS KIKÜLDJE ŐKET PRÉDIKÁLNI, ÉS HATALMUK LEGYEN A BETEGSÉGEK MEGGYÓGYÍTÁSÁRA ÉS AZ ÖRDÖGÖK KIŰZÉSÉRE.
Jézus teszi értük, amit tehet, de utána FELMEGY A HEGYRE... Kilép az emberi elvárások teljesítésének köréből. Nekünk is ki kell lépni abból, amit emberek várnak el tőlünk? Akár jó, akár rossz? Ha csak így tapasztalhatjuk meg, merre, mire mozdít Isten, akkor igen. Jézus tud kilépni. Fölfelé nyitott szívvel. Utána csak az a tizenkettő jön, ők követik, akiket KIVÁLASZTOTT, HOGY VELE LEGYENEK. Mire választotta a tizenkettőt?
Hogy mindvégig közelében legyenek, tanúi annak, amit mond, cselekszik, él,
Hogy szerteküldje őket prédikálni, beszélni Isten országáról és szabadításáról,
Hogy hatalmat, erőt nyerjenek tőle a betegek gyógyításához, ördögök kiűzéséhez...
Mindegyiket erre választotta? Eldönthették, hogy követik, vagy nem követik, miben lesznek egyek vele, és miben nem? Minden tanítvány, akit megszólít, lehet apostollá? Kiválasztott alkalmatlant is? Kerülhet közéjük áruló is? Miféle választásra van lehetőségünk? Őrá figyelni, szavát érteni, hittel mozdulni? Mi hogyan felelünk? Bólintunk, vagy elfordulunk? Valóságosan megyünk utána, vagy csak az erre nézve elvárható lépések látványát éljük mások elé, amit krisztuskövetésnek nevezünk? Min múlik, mivé leszünk? Júdássá, Péterré, Tamássá? Számít, mire születünk, mibe kerülünk, vagy leginkább az, hogyan vagyunk abban, amiben?
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk (Simone Weil ) A romantikus imádkozó mindig kér: ilyen, vagy olyan változást ... míg a másik erőért könyörög, azért, hogy bármi jöjjön is, ereje legyen egyként elviselni a jót és a rosszat, a szerencsét és a csapást. (Legyen meg a te akaratod ). Időről időre választanunk kell, de ha valóban szabadon választunk, mindig azt választjuk, amiben élünk. Ennek a gondolatnak mélyén az a meggyőződés él, hogy az adott körülmények kényszere a legalkalmasabb arra, hogy rászorítson bennünket a látszat átlépésére." Pilinszky János - Szög és olaj
Mi szeretnénk tehermentesíteni az életünket, szabadulni, kilépni a nehezekből, nem arra vágyunk, amire lehetőségünk van. Ha rossz történik velünk, ha elhordozhatatlanná válnak a terhek, hinni akarjuk, nem ez a mi életünk. Merünk-e benne maradni, Istenre hagyatkozni? Krisztus nem döntötte el, mi történjen, mi ne történjen vele, azt akarta: Legyen meg Isten akarata... Nem menekült el a kiszolgáltatottság, megaláztatás, szenvedés és kínhalál elől.
ÍGY TETTE APOSTOLLÁ A TIZENKETTŐT: SIMONT, AKINEK A PÉTER NEVET ADTA, ÉS JAKABOT, A ZEBEDEUS FIÁT, ÉS JÁNOST, JAKAB TESTVÉRÉT, ÉS A BOANERGES NEVET ADTA NEKIK, AMELY AZT TESZI, MENNYDÖRGÉS FIAI, ÉS ANDRÁST, ÉS FÜLÖPÖT, ÉS BERTALANT, ÉS MÁTÉT, ÉS TAMÁST, ÉS JAKABOT, AZ ALFEUS FIÁT, ÉS TÁDDEUST ÉS SIMONT, A KANANEUST, ÉS JÚDÁS ISKÁRIOTEST, AKI EL IS ÁRULTA ŐT.
Van a tizenkettő közt, akiről többet tudunk, van, akiről kevesebbet. Van, akinek csak a nevét tudjuk, és azt, hogy mikor megszólították, követte Őt. De van, akiről kiderül a történések, az események során, miféle ember... Hogy hallgatag, hogy szenvedélyes, hogy magában bízó, hogy pénzsóvár, hogy szerepvágyó, hogy kivagyi, hogy kételkedő, hogy aggodalmaskodó...
Szóval, nem a mindenkinél különbek ők, hanem épp úgy esendők, megkísérthetők, mint mi.
Ha Krisztus mellett maradunk, szabaddá tehet, megáldhat a saját életünkkel, azzal, amiben vezetni akar. Mi, akiket megszólít, mehetünk vele, hozzá, választhatják Őt, a tanítványságot.
TÚRMEZEI ERZSÉBET
ECCE HOMO
ÍME AZ EMBER
(Munkácsy képéhez)
A rónaságon bús böjti szelek
Zúgása zengi: Krisztus közeleg,
Ma is, mint rég a szent Sion felé,
Romlástól népét, hogy megmentené,
S a bűneimmel együtt lép elébe,
Munkácsy zordon Ecce homo képe.
Oszlopos tornác közepén állván
Bíborköntösben, mereven, márvány-
szoborként - kezében kormánypálca
szerepét leveles nádszál játssza -
Tomboló viharban gránitsziklaszál:
Bősz, dühtengerárban Jézus Krisztus áll.
Révedező szeme messzire néz,
Homlokán a töviskorona kész.
Gyógyító két keze kötözve csüng.
- Borzadva fordul el tekintetünk
E képtelen képtől, hogy Isten Fia
Szívének értünk mit kell hordania.
Szitokra nyílt tömegnyi kerge száj
Hazug beszédje mind feléje száll,
A szent és tiszta Megváltó felé.
De Ő csak áll. Isten Így rendelé:
Megostoroztatik, megcsúfoltatik,
Pogány helytartó kezébe adatik.
Pilátust nézd! Ruhája római.
Tekintete? Megalkuvó mai.
A képen ott áll Jézus oldalán.
Megvédné. De bajba jutna talán.
Ecce homo! Királyotok! Vigyétek!
Mosom kezem. Nem terhel semmi vétek.
Krisztus csak áll. A tömeg háborog,
"Feszítsd meg őt" - kiáltja száz torok.
Öklök lódulnak levegőbe fel,
- Magdolna már az Úrhoz esdekel,
És Mária némán, halotthalványan
Ott roskadoz az apostol karjában.
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 2568
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 62846138
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.