A PARANCSOLATOKAT TUDOD, NE ÖLJ, NE PARÁZNÁLKODJ, NE LOPJ, HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT NE TÉGY, NE CSALJ. TISZTELD ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT. Ő PEDIG AZT MONDTA NEKI: MESTER, MINDEZEKET MEGTARTOTTAM IFJÚSÁGOMTÓL FOGVA.

Aki ismeri az isteni rendelést, és a törvényt is betartja, az áldást nyer az írás ígérete szerint.
A gazdag ifjú tudja, amit tudhat, hisz ismeri, maga mondja, hogy megtartotta a törvényt. Mit akar Jézustól megtudni? Vagy csupán igazolást keres? Mert hallotta, megérintette, amit épp előtte mondott, hogy olyanoké az Isten országa, akik olyanok, mint a gyerekek… Milyenek? Bizonyossága nem volt bizonyosság? Miért nem? Mert aki valóban komolyan veszi, és teljesíteni akarja a törvényt, az találkozik annak ember által teljesíthetetlen voltával. Az nem meri kijelenteni, hogy MINDEZEKET MEGTARTOTTAM… Vagy ha mégis, akkor sikerült valamiképp ezzel önmagát áltatni, és megfelelését másokkal igazoltatni?

JÉZUS PEDIG RÁTEKINTETT, MEGKEDVELTE ŐT, ÉS AZT MONDTA NEKI: EGY FOGYATKOZÁSOD VAN: EREDJ EL, ADD EL MINDEN VAGYONODAT, ÉS OSZD SZÉT A SZEGÉNYEK KÖZÖTT, ÉS KINCSED LESZ A MENNYBEN. AZUTÁN JÖJJ (VEDD FEL A KERESZTET), ÉS KÖVESS ENGEM.

Hogyan lehet segíteni annak, aki megoldást keres, de ellentmondásosan gondolkodik, és nem igazán akarja látni, megérteni, ami az igazi megoldáshoz szükséges? EGY FOGYATKOZÁS VAN BENNED… Mondhatná Jézus kíméletlenül úgy is, hogy csak áltatja magát, így nincs üdvössége. Ám Jézus konkrét lehetőséget kínál, olyan lépést, ami választást, döntést, állásfoglalást, vállalást, vagy nem vállalást tesz lehetővé. Ott és akkor.

Valaki nagyon szívesen kereste volna fel a Szentföldet, bejárta volna a bibliai tájakat. Ám amikor egyértelmű lett, hogy oda csak repülővel mehetne, nem volt több kérdése, lemondott az útról. Nem volt hajlandó repülőgépre ülni. És ezzel egyszer s mindenkorra eldőlt a dolog. Vágyát legyőzte a repülés elleni, ösztönös tiltakozás.

Jézus szánja az ifjút, ezért úgy szól hozzá, hogy egyértelmű választ adhasson. Kérdésére csak igennel, vagy nemmel lehet válaszolni. Jézus azt a helyzetet teremti meg, ahol nem ő ad választ, hanem az ifjú. Nem lehet többé okoskodni, mérlegelni, ellentmondani…színt kell vallani. Isten és emberek előtt. Vagy szabaddá lesz attól, ami eddig kötötte, vagy nem tudja követni őt, s elmarad mellőle.

AZ PEDIG ELSZOMORODOTT A BESZÉDEN ÉS BÚSAN TÁVOZOTT, MERT NAGY VAGYONA VOLT. JÉZUS PEDIG KÖRÜLTEKINTVE ÍGY SZÓLT TANÍTVÁNYAIHOZ: MILYEN NEHEZEN MENNEK BE A GAZDAGOK AZ ISTEN ORSZÁGÁBA! A TANÍTVÁNYOK MEGDÖBBENTEK AZ Ő BESZÉDÉN, DE JÉZUS ÚJRA MEGSZÓLALT ÉS EZT MONDTA NEKIK: GYERMEKEIM, MILYEN NEHÉZ A GAZDAGSÁGBAN BIZAKODÓKNAK AZ ISTEN ORSZÁGÁBA BEJUTNI. KÖNNYEBB A TEVÉNEK A TŰ FOKÁN ÁTMENNI, MINT A GAZDAGNAK BEJUTNI AZ ISTEN ORSZÁGÁBA. AZOK MÉG JOBBAN ELKÉPEDTEK…

Miért döbbentek meg a tanítványok? Nyilván ők, akik érte mindent elhagytak - kik egyszerű emberek voltak -, ők is álmodoztak sorsuk valamiféle jobbrafordulásán, épp amiért mindent feladtak, amiért érdemesnek tűnt Jézus nyomába szegődni. Mert az ember így gondolkodik. Hasznot remél, ha mindent feladott érte. Különben nem is tud az ember föladni. Megfogható áldást, megragadható evilági hasznot, jutalmat remélnek, mint ők, az engedelmes krisztus-követő tanítványok… Kiknek azzal kell szembesülniük, hogy Jézus nem ezt mondja, nem ezt igazolja, s hogy amit ennek az ifjúnak mondott, az rájuk nézve is érvényes és igaz...

MILYEN NEHÉZ A GAZDAGSÁGBAN BIZAKODÓKNAK BEJUTNI ISTEN ORSZÁGÁBA… Mert csak hit által lehet miénk Isten országa. Ezért lehetetlen Isten országába bejutni annak, aki a földi gazdagságért fárad, aki saját jólétének biztosításába vetette hitét, aki abban bízik, abban, hogy így jár jól… Annak lelkében nincs hely, az nem tudja félretenni saját céljait, saját érdekeit. Annak lelkét birtokvágy, sikeréhség, szerepvágy… tölti be, nem tud Isten akaratára hagyatkozni, képtelen addigi életét meghatározó törekvéseit megtagadni, hit által remélni…


KÖNNYEBB A TEVÉNEK A TŰ FOKÁN ÁTMENNI, MINT A GAZDAGNAK BEJUTNI... Mindegy mit értek a TŰ FOKÁN, a varrótűt, vagy azt az egykori kiskaput (ha valóban volt, amit így neveztek…): emberi igyekezettel elérhetetlen, LEHETETLEN dologról van szó!

DÖMÖTÖR ILONA
           HISZEK A FELTÁMADÁSBAN


…Hiszek Uram! – Segíts hinnem
feltámadást, örök éltet!
- Miért van, hogy e hitvallásnál
szempillámra könnycsepp téved?
Látod Uram:
könnyezve is, sóhajtva is,
akaratod nem értve is
magasztal a szívem téged…



ÉS MEGRÖKÖNYÖDVE ÍGY SZÓLTAK EGYMÁS KÖZÖTT: HÁT AKKOR KICSODA ÜDVÖZÜLHET? JÉZUS PEDIG SZEMÜKBE NÉZETT, ÉS AZT MONDTA: EMBEREKNÉL LEHETETLEN EZ, DE AZ ISTENNÉL NEM ; MERT AZ ISTENNÉL MINDEN LEHETSÉGES...
Nem értik. Megrökönyödnek azon, amit mond. És ne csodálkozzunk rajta felettébb, hisz ez akkor is, azóta is mindig így van. Ők is a törvény tanításán nőttek, annak teljesítését kérték tőlük számon neveltetésük során, azért jutalmazták, ill. annak megszegéséért büntették őket.

Mert hiába tudjuk, tanultuk azt, ami nem vált minket éltető bizonyossággá. Van egy megkapó elbeszélése Tormay Cécile-nek, a címe: Feltámadás. Azt a történetet, azt a jól ismertet írja, új tűzzel, fénnyel, s így fejezi be, a tanítványokhoz futó, örömteli bizonyosságot lelt Mária Magdaléna szavaival: „Üres a sír, de Övele van tele a világ!” Betölthet ez a fény minket is?

„Rettenetes nép vagyunk mi, nem tudjuk egymást meglátni, meghallani… mert mindig közénk állnak. Hogy kik? Akiknek érdekük, hogy minél többet veszekedjünk, minél jobban
pusztítsuk egymást, és minél kevesebben legyünk…” - írta Mollináry Gizella Tornay Cécile halálakor, kit a liberális sajtó méltatlanul megvádolt, s bár a bíróság felmentette és vádlóját elítélte, emberekbe vetett hite megrendült, és az élők sorából korán, alig 62 évesen távozott.

„Kik állnak közénk?” A pénz által megfogottak. A gazdagságban bízók, abból kilépni nem akarók, akiknek a sok sem elég. Se hatalomból, se vagyonból, se pozícióból… és így maradnak azok nyakán, kik se egyet akarni, se egyek lenni nem tudnak…Míg lelkünk nyereség és birtokvággyal kötött, nem szabad arra, hogy másokért odaadó hittel Krisztust kövesse...

Kicsoda üdvözülhet? Jézus válasza egyértelmű. Emberi igyekezetből senki sem üdvözülhet. LEHETETLEN! Ám nem áll meg ennél, hanem folytatja: AZ EMBEREKNÉL LEHETETLEN, DE…Igen, kijelenti, hogy mégis lehet. Miért? MERT AZ ISTENNÉL MINDEN LEHETSÉGES.

REMÉNYIK SÁNDOR
                  KEGYELEM

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.