belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

6. Ha Isten fia vagy

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Máté evangéliuma 4:1-11.

 

     

             

________________________________________________________________________

 

AKKOR JÉZUST A LÉLEK A PUSZTÁBA VITTE, HOGY AZ ÖRDÖG MEGKÍSÉRTSE. ÉS MIUTÁN NEGYVEN NAP ÉS NEGYVEN ÉJJEL BÖJTÖLT, VÉGÜL MEGÉHEZETT. EKKOR A KÍSÉRTŐ ODAMENT HOZZÁ ÉS AZT MONDTA: HA ISTEN FIA VAGY, MONDD, HOGY EZEK A KÖVEK VÁLTOZZANAK KENYÉRRÉ. Ő PEDIG AZT FELELTE: MEG VAN ÍRVA: NEMCSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER, HANEM MINDEN IGÉVEL, AMELY ISTEN SZÁJÁBÓL SZÁRMAZIK. EKKOR ELVITTE ŐT AZ ÖRDÖG A SZENT VÁROSBA ÉS ODAHELYEZTE ŐT A TEMPLOM PÁRKÁNYÁRA. ÉS AZT MONDTA NEKI: HA ISTEN FIA VAGY, VESD LE MAGADAT; MERT MEG VAN ÍRVA: AZ Ő ANGYALAINAK PARANCSOLT FELŐLED, ÉS TENYERÜKÖN HORDOZNAK TÉGED, HOGY MEG NE ÜSD LÁBADAT A KŐBEN. JÉZUS ÍGY FELELT: VISZONT AZ IS MEG VAN ÍRVA: NE KÍSÉRTSD AZ URAT, A TE ISTENEDET! ISMÉT ELVITTE ŐT AZ ÖRDÖG EGY IGEN MAGAS HEGYRE, ÉS MEGMUTATTA NEKI A VILÁG MINDEN ORSZÁGÁT ÉS AZOK DICSŐSÉGÉT. ÉS EZT MONDTA NEKI: MINDEZT NEKED ADOM, HA LEBORULSZ ELŐTTEM, ÉS IMÁDSZ ENGEM. EKKOR MONDTA NEKI JÉZUS: TÁVOZZ SÁTÁN, MERT MEG VAN ÍRVA: AZ URAT A TE ISTENEDET IMÁDD ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ. EKKOR ELHAGYTA ŐT AZ ÖRDÖG ÉS ÍME ANGYALOK JÖTTEK ÉS SZOLGÁLTAK NEKI.

_________________________________________________________________________

 

Vendég voltam valahol, s alvás előtt néztem a könyveket a polcon. És megakadt a szemem egy könyv címén, amit nem ismertem, pedig szerzőjét régtől szeretem, közel áll szívemhez, hisz Charlotte Bronte paplány volt, mint én. A kötet címe: A különös tanítvány. Olvasás közben jöttem rá, olvastam én ezt, csak más volt a címe: Az angoltanár. Meglepett, hogy az angoltanár helyett a tanítvány szerepel a címben, ki csak a kötet közepe táján kerül a főhős és az olvasó látóterébe. Charlotte Bronte e regényének eredeti címe: The Professor. Példa arra, hogy a dolgokat lehet másképpen nevesíteni, más módon kínálni. Mert maga történet ugyanaz. Egy születésekor árván maradt ifjú életéről szól, ki a rokonok kegyelemkenyerén tanul, míg nála jóval idősebb bátyja, apjuk örökségét hasznosítva jól boldogul. A testvérét iskolái elvégzése után idegenként kezeli, éhbérért iroda-szolgának alkalmazza, szüntelenül beleköt, megalázza. Nyilvánvalóan zavarja az általa kifosztott testvér jelenléte. A kegyelem-kenyéren élő testvér érzi ezt, szenved tőle, míg ereje nem lesz mindennek hátat fordítani. Elveszít mindent, hogy újat kezdhessen. Angliából a kontinensre utazik egy jószándékú ismerős ajánló levelével, s egy leánykollégiumban lesz angoltanár

 

Vajon mit értünk azon, hogy valakinek módjában áll választani? Mi között választunk? Az is választ, aki teszi, vagy nem teszi azt, amire lehetősége nyílik? Mi határozza meg döntéseinket? Megtesszük amikor nincs aki-ami akadályozza lépésünket, s lemondunk róla ha van? Mire állunk készen? Megszerezni, vagy elengedni? Mire szabad aki megszerez, és mire, aki elenged? Hiszem-e, hogy ami az enyém (amit Isten nekem akar adni), azt nem veheti el tőlem senki. Amit elvehetnek tőlem, az még, vagy már, nem az enyém. Ahogy az emlegetett regénybeli ifjabb testvérnek, választani kell. Vagy otthagyja megalázó rabszolga szerepét, amibe a bátyjához való ragaszkodás miatt került, vagy hiszi és lépi a más élet lehetőségét. Ha ott marad, bátyja és saját keserűségébe vész, s minden más lehetőségét elveszíti,

 

AKKOR JÉZUST A LÉLEK A PUSZTÁBA VITTE, HOGY AZ ÖRDÖG MEGKÍSÉRTSE. ÉS MIUTÁN NEGYVEN NAP ÉS NEGYVEN ÉJJEL BÖJTÖLT, VÉGÜL MEGÉHEZETT.

Jézus Krisztus arra készül, amit felőle a próféták rég megírtak. Emberré lett Istenfiú, azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa… Isten által rendelt Messiás, tudja, erre készül lépni, élni, beteljesíteni. Miért VISZI A LÉLEK A PUSZTÁBA? Károli Gáspár fordítása jobban érezteti, hogy mindez történik vele: viteték a Lélektől a pusztába… Mielőtt elkezdené azt, ami rá van bízva, amire eddig készült, megmérődik, kész van-e arra, amit Isten rábízott? Vezethető, engedelmes? Történhet általa, amit Isten akar? Szabad rá? Negyven nap böjt után, amikor megéhezik, akkor jön a Kísértő. Ott a pusztában, ahol csak kövek vannak. Jézus, az istenfiú, emberré lett, neki is diktál a teste. Aki éhes ennivalót keres. Eszébe villan az, amit éhsége csillapításáért meg tud tenni. Mert hatalma van rá.

 

Jézus hatalomhoz való viszonyáról kiderül valami e történetben. Tulajdonképpen úgy is összefoglalhatnám ezt a bibliai részt, hogy Jézusnak a hatalomhoz (megtehetem-hez) való viszonyulását méri. Mire használja, s mire nem saját hatalmát, hogyan él, avagy miért nem él Isten hatalmával, hogyan érzékeli, mit kezd a Kísértő hatalmával?

 

EKKOR A KÍSÉRTŐ ODAMENT HOZZÁ ÉS AZT MONDTA: HA ISTEN FIA VAGY, MONDD, HOGY EZEK A KÖVEK VÁLTOZZANAK KENYÉRRÉ. Ő PEDIG AZT FELELTE: MEG VAN ÍRVA: NEMCSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER, HANEM MINDEN IGÉVEL, AMELY ISTEN SZÁJÁBÓL SZÁRMAZIK.

 

Mivel kísérti először Jézus Krisztust? Tegye meg azt, amit meg tud tenni. Éljen hatalmával, amit Istentől kapott, tegye önmagáért, amit tenni tud, és csillapítsa az éhségét. Mitől kísértés a kísértés? Miből derül ki, hogy kísértésről van szó? Nem abból, hogy az általunk elképzelt ördögfigura fizimiskája megmutatkozik. Az ifjak csoportjában így összegeztük ezt: A próba a rosznak látszó jó, a kísértés a jónak látszó rossz.

 

Hogyan, mivel jön közel az, ami ellenünk van? HA ISTEN FIA VAGY… Mi ez? Bizonyítsd be, mutasd meg saját hatalmadat! Mutasd meg és hiszek neked… Pedig fordítva van. Előbb lelket elevenít a hit, a reménység, arra felel a bizonyosság. És nem fordítva. Bebizonyítom, csodát teszek azért, hogy higgy nekem! Ahol már van, ami van, ahhoz szem kell, nem hit.

 

Lehet éhesen kenyeret elutasítani? Kell hozzá erő? Több mint ahhoz, amit könnyedén meg tudok tenni? Gazdám Isten? Ura annak, amit saját magam is meg tudok tenni? Hogyan? Ha nem teszem, amit magamért tehetnék? Mi derülhet ki? Akarja-e nekem adni, avagy sem? NEMCSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER… Észrevesszük, ha lelkünk kövül, éhen hal? Mit ér nekünk az IGE, AMELY ISTEN SZÁJÁBÓL SZÁRMAZIK? Éltethet, ki kenyeret is adhat? Ahogy a választott népet éltette? Jézus az Igével, Isten szavával válaszol a kísértésre:

 

Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedbenMegéheztetett, azután adta neked a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, mi az Úrnak szájából származik.” V.Mózes 8:2-3.

 

Böjti időben vagyunk. Ilyenkor sokan gyakorolják a böjt valamilyen formáját, próbára téve a testet, annak minket meghatározó, avagy kényszerítő szükségleteit megtagadva. Iszonyú ellenerő van jelen a valóságos böjt, valóságos önmegtagadás esetében. Amikor azt akarjuk elengedni, ami erőt ad, ami éltet, amire szükségünk van, ami fontos számunkra…

 

EKKOR ELVITTE ŐT AZ ÖRDÖG A SZENT VÁROSBA ÉS ODAHELYEZTE ŐT A TEMPLOM PÁRKÁNYÁRA. ÉS AZT MONDTA NEKI: HA ISTEN FIA VAGY, VESD LE MAGADAT; MERT MEG VAN ÍRVA: AZ Ő ANGYALAINAK PARANCSOLT FELŐLED, ÉS TENYERÜKÖN HORDOZNAK TÉGED, HOGY MEG NE ÜSD LÁBADAT A KŐBEN. JÉZUS ÍGY FELELT: VISZONT AZ IS MEG VAN ÍRVA: NE KÍSÉRTSD AZ URAT, A TE ISTENEDET!

 

Másodszorra Isten hatalmához való viszonyulására nézve kísérti Jézust, a róla és neki szóló ígéret használatára, igénybevételére nézve teszi próbára a kísértő. A jövendölés ürügyén kísérti, hisz így van megírva: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.”     Zsoltárok könyve 91:11-12.

 

Mi a különbség az Isten iránti bizalom és istenkísértés között? Talán sokan ismerik a Erich Kastner Repülő osztály című ifjúsági regényét. Ahol a gyávaságától, és az erre felelő gúnyolódástól szenvedő kisfiú be akarja bizonyítani bátorságát. Egybecsődíti társait, és egy esernyőbe kapaszkodva leugrik több méter magasból. Mit bizonyít, miközben összetöri magát?

 

Jézus itt is az isteni törvény szavával felel: NE KÍSÉRTSD AZ URAT, A TE ISTENEDET… (V.Mózes 6:16.) HA ISTEN FIA VAGY - újra a bizonyításvággyal kísértette őt. Ennyire bennünk van? Mit kéne Jézusnak bizonyítani? Hogy Isten szereti és megőrzi őt. Miért baj, ha bizonyítani akarjuk, hogy semmi bajunk nem eshet, mert velünk van az Isten? Mert előbbre kerül a mi bizonyítani akarásunk, mint az Isten akarata, és ettől vezethetetlenekké leszünk. Tudni véljük, amit nem tudunk. Mert nem azt ígéri nekünk, hogy semmi baj nem ér minket, hanem azt, hogy velünk lesz… Nem lehetünk a magunk elhívásának bizonyítására nézve sem irányítói, gazdái Isten erejének, hatalmának.

 

ISMÉT ELVITTE ŐT AZ ÖRDÖG EGY IGEN MAGAS HEGYRE, ÉS MEGMUTATTA NEKI A VILÁG MINDEN ORSZÁGÁT ÉS AZOK DICSŐSÉGÉT. ÉS EZT MONDTA NEKI: MINDEZT NEKED ADOM, HA LEBORULSZ ELŐTTEM, ÉS IMÁDSZ ENGEM. EKKOR MONDTA NEKI JÉZUS: TÁVOZZ SÁTÁN, MERT MEG VAN ÍRVA: AZ URAT A TE ISTENEDET IMÁDD ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ.

 

A harmadik terület, a birtokolhatóként táruló, kínálkozó világ, mely teret, helyet, szerepet, megszerezhetőt kínál. Az emberek, dolgok, ügyek, célok fölébe, megragadására késztető hatalom csábítása. A Kísértőnek hatalma van emberi világunk fölött, de nem ő a gazda. Ebben rejlik hamissága. Azt kínálja, ami nem az övé, mintha ő lenne a gazdája. Mintha alkut köthetnénk, mintha nekünk adhatná, mintha a miénk lehetne, amit kezünkbe ad… Miért is veszélyes, tudatlanul lopott autót venni? Ha kiderül, a pénzünk elvész és autónk sem lesz… Az Isten nélkül, nem tőle nyert dolgok (célok, ügyek, sikerek…) megszerzésén nincs áldás. Ha lemondunk arról, hogy Istent lássuk életünk fölött, az amit helyette nyerünk, ellenünk lesz. Amit birtoklunk, azt el kell veszítenünk, előbb, vagy utóbb, mert ideig-óráig vagyunk itt. Amit féltünk, az fölénk nő. Elveszi szabadságunkat, betölti szívünket, függővé tesz.

 

Hogyan felel Jézus Krisztus? Tudja, miféle hatalommal bír az ördög, tudja az evilági erőket, őt nem lehet becsapni. AZ URAT A TE ISTENEDET IMÁDD ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!

 

Tegnap, mikor postámat néztem a Facebookon, láttam, érkezett egy üzenet. Ismeretlen név. Azt írja, közel tíz esztendeje kezébe került egy könyvjelző. Úgy találta egy mappában, és azóta magánál hordozza, őrzi, s lelke él általa. Most költözött új helyre, kitette a falra, és mert eddig nem tette, s mert felfedezte nevemet, szeretne köszönetet mondani annak, aki ezeket leírta… Öröm volt bennem. Hogy nem hiába írtam le a meséket és ezt a hat tilalmat, amit ő kincsként őriz. És? Azonmód jött a kísértés. Hisz mintha nekem szólna a dicséret! El tudom mondani a hat tilalmat, ami a könyvjelzőn van? Húsz éve írtam, Rögtön tudtam, hogy nem! Elő kellett keresnem. Amikor ez az első mese született, Istenhez fohászkodtam, segítsen úgy leírni, hogy megérezzék, megértsék mi fontos, mi nem, mi éltet, és mi veszít el? Ő ajándékozott meg vele. A kötet címével is: Adj találós mesét…(Ezékiel 17:1) És ez a fiatal nő, aki írt, azt találta meg, amit Istentől kaptam! Istené a dicséret.

 

Hónapok óta olvasok egy könyvet. Azért nem haladok vele, mert annyi benne a meggondolni való, hogy újra meg újra le kell tenni. Tegnapelőtt olvastam megint valamit, ami megállított. A kötet egy hetven esztendős, súlyos beteg, későn nősült pap édesapa üzenete a fia számára, ki még kicsi, de ha felnő, neki hagyja örökül, amit leír. Sokat szenvedett élete során, elvesztette fiatalkorában a feleségét a gyerekét, s hatvanéves koráig egyedül élt… Legutóbb a tizedik parancsolatról írt valamit, az irigységről, a kívánságokról, ami nem tűnik nagy dolognak, mégis, ez az ami miatt az ember kísérthető, ami újra meg újra bűnbe visz...

 

A tizediknek nem lehet érvényt szerezni, magamagában sem képes rá az ember, folyton meg is szegi…. Bűnös kívánságnak én azt gondolom, amikor zokon veszed, hogy azoknak, akiket szeretsz, megvan az, ami neked hiányzik… mi sem teszi tagadhatatlanabbá valakinek bűnbe esett voltát, mint a kívánság – érzed, a szívedet marja, a csontodig hatol. Ilyen értelemben a parancsolat eligazít. Én soha nem tudtam megtartani. Ne kívánd! Úgy kerültem a parancsolatszegés tapasztalását, hogy sok mindent megtartottam magamban, mint már mondtam. Azt hiszem, hatásosabban élhettem volna hivatásomnak, ha a kívánságot, mint elkerülhetetlent fogom fel, ahogyan alighanem Pál is tette…” Marylinne Robinson - Gileád

                                                                                            

Aki nem a maga életére vágyik, nem arra, amit Isten által nyerhet, nemcsak a saját életét, hanem a környezete életét is megmérgezi elégedetlenségével, keserűségével, másra vágyásával… Ez a szívbeteg pap, tudja, hogy kevés az ideje, ajándék minden nap, amíg még él. Szeretné látni felnőni a fiát, de tudja, hogy ez nem lehetséges. Szeretné megvédeni őt és fiatal feleségét mindentől, de tudja, ez nem adatik meg neki… Magát vallatja, faggatja:

 

Mitől félsz a legjobban? Félek itt hagyni a feleségemet és gyermekemet, mert öntudatlanul egy súlyosan kétes jellemű ember befolyása alá kerülhetnek… Miből gondolod, hogy a vele való kapcsolatuk vagy a befolyás ártana nekik? Nos, ez fogas kérdés, és magamnak soha nem tettem volna fel. Átjött hozzánk néhányszor… eljött a templomba. Nem valami megkapó válasz. Az az igazság, hogy amikor álltam fönn a szószéken, elnéztelek hármótokat odalenn, úgy festettetek, mint egy szép fiatal család, és ekkor gonosz szívem felindult bennem, a régi megkívánás… elhatalmasodott rajtam, és úgy éreztem, mint amikor zokon vettem vagy nyomorúságnak láttam mások életének szépségét...”       Marylinne Robinson – Gileád

 

Merünk-e, mint ez az ember, szembenézni azzal, ami meg-megront, ami miatt kísérthetők vagyunk. Észrevesszük? Harcolunk, lépünk ellene? Mi kísért? A magunk bizonyítása, vagy az Istentől való elvárások, netán az ellene fordító hatalom szorítása kísért legtöbbet?

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET  

              FOHÁSZ

  

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem.
Feleletet, választ
egyikre se leltem,
nélküled, Úr Jézus.


Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkosművű zára.
Tebenned találtam
életem céljára.

Tebenned, Úr Jézus.
Most már, bármi fájjon,
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.

Áldott a Te kezed
minden vezetése.
Csak vezess, Úr Jézus.

 

Aki mindvégig ragaszkodik ahhoz, amit Istentől nyerhet, azt megőrzi Isten hatalma. Ahogy Krisztust. Nem a bajtól, hanem a maga számára. HA ISTEN FIA VAGY… A bizonyosságot Isten adja, ajándékozza. Ennek jele épp az, hogy tudunk elengedni, lemondani, remélni, nem nyelhet el minket a keserűség, hanem derűt, békességet találhatunk általa a legnehezebb helyzetekben is. A szüntelenül önmagát, kereszténységét bizonyítani akaró ember épp azt veszíti el, amit megnyerni szeretne. Nincs boldogítóbb, mint rácsodálkozni Isten jelenlétére. Minden, ami szívünket szorongatja, hitünket próbálja, lehetőség erre a bizonyosságra…

 

EKKOR ELHAGYTA ŐT AZ ÖRDÖG… ÍMÉ ANGYALOK JÖTTEK ÉS SZOLGÁŁTAK NEKI.

További cikkek:
2021. július 30., péntek,
Judit , Xénia napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 4144
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49839212

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat