belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

27. Mint pásztor nélkül való juhok…

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Máté evangéliuma 9:18-34.

 

     

MIKÖZBEN EZEKET MONDTA, ÍME A ZSINAGÓGA ELÖLJÁRÓJA ODALÉPETT HOZZÁ, MÉLYEN MEGHAJOLT ELŐTTE ÉS ÍGY SZÓLT: A LÁNYOM ÉPPEN MOST HALT MEG, DE JÖJJ, TEDD RÁ A KEZEDET ÉS MEGELEVENEDIK. JÉZUS FELKELT ÉS KÖVETTÉK ŐT TANÍTVÁNYAI. ÍME JÖTT EGY ASSZONY, AKI MÁR TIZENKÉT ÉV ÓTA VÉRFOLYÁSBAN SZENVEDETT. HÁTULRÓL HOZZÁFÉRKŐZÖTT ÉS MEGÉRINTETTE RUHÁJA SZEGÉLYÉT. AZT GONDOLTA UGYANIS MAGÁBAN : HA CSAK A RUHÁJÁT ÉRINTEM IS, MEGGYÓGYULOK. JÉZUS PEDIG MEGFORDULT, REÁTEKINTETT ÉS EZT MONDTA: BÍZZÁL LEÁNYOM, A TE HITED MEGTARTOTT TÉGED. ÉS MEGGYÓGYULT AZ ASSZONY ATTÓL A PERCTŐL FOGVA. JÉZUS MEGÉRKEZETT AZ ELÖLJÁRÓ HÁZÁHOZ. LÁTTA A FUVOLÁSOKAT ÉS A ZAJONGÓ SOKASÁGOT S ÍGY SZÓLT: TÁVOZZATOK EL INNEN, MERT A LÁNYKA NEM HALT MEG, CSAK ALSZIK. ÉS KINEVETTÉK ŐT. AMIKOR A SOKASÁGOT ELTÁVOLÍTOTTÁK, BEMENT, MEGFOGTA A LEÁNYKA KEZÉT, MIRE AZ FELÉBREDT. HÍRE MENT ENNEK AZ EGÉSZ VIDÉKEN. ÉS MIKOR TOVÁBBMENT ONNAN, NYOMÁBA SZEGŐDÖTT KÉT VAK, ÍGY KIÁLTOZVA : KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK DÁVID FIA! HAZAÉRVE BEMENTEK HOZZÁ A VAKOK ÉS JÉZUS AZT KÉRDEZTE : HISZITEK-E, HOGY ÉN EZT MEG TUDOM TENNI? AZOK AZT MONDTÁK NEKI: HISSZÜK URAM! AKKOR MEGÉRINTETTE SZEMÜKET ÉS EZT MONDTA: LEGYEN NEKTEK A TI HITETEK SZERINT! ÉS MEGNYÍLT A SZEMÜK. JÉZUS PEDIG RÁJUK PARANCSOLT: VIGYÁZZATOK, MEG NE TUDJA SENKI! DE ŐK ELTÁVOZVA ELTERJESZTETTÉK A HÍRÉT AZON AZ EGÉSZ VIDÉKEN. ALIGHOGY EZEK ELMENTEK, ÍME EGY ÖRDÖNGŐS NÉMÁT VITTEK HOZZÁ. KIŰZTE AZ ÖRDÖGÖT, ÉS MEGSZÓLALT A NÉMA; ÉS A SOKASÁG CSODÁLKOZOTT ÉS AZT MONDTA: SOHASEM LÁTTAK ILYET IZRAELBEN! A FARIZEUSOK AZONBAN MEGJEGYEZTÉK: AZ ÖRDÖGÖK FEJEDELME ÁLTAL ŰZI KI AZ ÖRDÖGÖKET. ÍGY JÁRTA BE JÉZUS A VÁROSOKAT MIND ÉS A FALVAKAT, TANÍTOTT AZ Ő ZSINAGÓGÁIKBAN ÉS HIRDETTE AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMÁT ÉS GYÓGYÍTOTT MINDEN BETEGSÉGET ÉS ERŐTLENSÉGET. AMIKOR LÁTTA A SOKASÁGOT KÖNYÖRÜLETESSÉGRE INDULT RAJTUK, MERT ELGYÖTÖRTEK ÉS ELHAGYATOTTAK VOLTAK, MINT A PÁSZTOR NÉLKÜL VALÓ JUHOK.

__________________________________________________________________________

 

MIKÖZBEN EZEKET MONDTA – így kezdődik a most felolvasott igerész. Mit mondott Jézus, mielőtt érintett? MIKÖZBEN már sorra érkeznek a gyógyulásra, gyógyításra vágyók? Elevenítsük fel, az akkor elhangzott tanítást, hogy kapcsolódhasson hozzá az, ami ma elénk kerül:

 

Senki sem tesz új posztóból foltot az avitt ruhára, mert a folt tovább szakítja a ruhát és még nagyobb szakadás támad. Az új bort sem töltenek régi tömlőkbe; különben a tömlők szétszakadnak, a bor is kiömlik, a tömlők tönkremennek, hanem az új bort, új tömlőkbe töltik, és mind a kettő megmarad.

 

Jézus Krisztus újat hozott e világba, nem új keretet, nem új szokásokat, nem új törvényt, hanem Lelke általi új életlehetőséget ajándékoz. Aki kapta már, akit betölthetett, aki érezte már ennek hasonlíthatatlan ízeit, semmivel össze nem téveszti. De amint összevegyítjük a természetünk szerint adódóval, azzal, amit eddig élni szoktunk, s amit mások elvárnak, ízét, erejét veszthati. És ami a legnagyobb baj, ha ennek a tőle való újnak birtokosaként kezdünk viselkedni. Mert hiába raknánk, zárnánk el magunkénak az újat, mi csak régibe, elnyűttbe, szétszakadóba,tehetjük, tarthatjuk, és semmivé válik az, ami miénk lehetne, éltethetne, megtarthatna minket. Advent van, Jézus Krisztus érkezésére várunk. MIKÖZBEN Ő arra int minket, vigyázzunk, ne vesszen el ajándéka, abban ami eddig volt! Legyen szívünk szabaddá arra, amit most adna. Mert ugyanúgy eltűnhet szakadozó lelkünkből, mint amit eddig nyertünk…

 

Talán hasznunkra válik, ha most egymás után sorra vesszük e rész gyógyításainak történéseit. Mit kérnek tőle, mit felel rá, mit, hogyan ajándékoz, és hogyan fogadják akik kapják?

 

ÍME A ZSINAGÓGA ELÖLJÁRÓJA ODALÉPETT HOZZÁ, MÉLYEN MEGHAJOLT ELŐTTE ÉS ÍGY SZÓLT: A LÁNYOM ÉPPEN MOST HALT MEG, DE JÖJJ, TEDD RÁ A KEZEDET ÉS MEGELEVENEDIK. JÉZUS FELKELT ÉS KÖVETTÉK ŐT TANÍTVÁNYAI.

 

Az előtte fejet hajtó elöljárónak nem válaszol semmit, csak elindul, ahogy kéri tőle. Nincs mit hozzátenni. Az indulása, lépése beszél arról, hogy megesett rajta, és gyermekén a szíve.

 

ÍME JÖTT EGY ASSZONY, AKI MÁR TIZENKÉT ÉV ÓTA VÉRFOLYÁSBAN SZENVEDETT. HÁTULRÓL HOZZÁFÉRKŐZÖTT ÉS MEGÉRINTETTE RUHÁJA SZEGÉLYÉT. AZT GONDOLTA UGYANIS MAGÁBAN: HA CSAK RUHÁJÁT ÉRINTEM IS, MEGGYÓGYULOK. JÉZUS PEDIG MEGFORDULT, REÁTEKINTETT ÉS EZT MONDTA: BÍZZÁL LEÁNYOM, A TE HITED MEGTARTOTT TÉGED. ÉS MEGGYÓGYULT AZ ASSZONY ATTÓL A PERCTŐL FOGVA.

 

Az a titokban őt érintő asszony nem hallhatóan kér, hanem lelkével áhít. Miért nem hagyja szó nélkül Jézus azt ami megtörtént? Nem magáért teszi szóvá, hanem az asszony hitéért, azért, hogy amit megélt, az érvényes lehessen további életére nézve.

 

JÉZUS MEGÉRKEZETT AZ ELÖLJÁRÓ HÁZÁHOZ. LÁTTA A FUVOLÁSOKAT ÉS A ZAJONGÓ SOKASÁGOT S ÍGY SZÓLT: TÁVOZZATOK EL INNEN, MERT A LÁNYKA NEM HALT MEG, CSAK ALSZIK. ÉS KINEVETTÉK ŐT. AMIKOR A SOKASÁGOT ELTÁVOLÍTOTTÁK, BEMENT, MEGFOGTA A LEÁNYKA KEZÉT, MIRE AZ FELÉBREDT. HÍRE MENT ENNEK AZ EGÉSZ VIDÉKEN.

 

A hinni nem tudók, a kételkedők útban vannak, mikor Jézus csodát tenni készül. Elküldi őket. KINEVETTÉK ŐT… Mi volt nevetséges a szemükben? Vajon mit éreztek a csoda után?

 

ÉS MIKOR TOVÁBBMENT ONNAN, NYOMÁBA SZEGŐDÖTT KÉT VAK, ÍGY KIÁLTOZVA: KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK DÁVID FIA! HAZAÉRVE BEMENTEK HOZZÁ A VAKOK, ÉS JÉZUS AZT KÉRDEZTE: HISZITEK-E, HOGY ÉN EZT MEG TUDOM TENNI? AZOK AZT MONDTÁK NEKI: HISSZÜK URAM! AKKOR MEGÉRINTETTE SZEMÜKET ÉS EZT MONDTA: LEGYEN NEKTEK A TI HITETEK SZERINT! ÉS MEGNYÍLT A SZEMÜK. JÉZUS PEDIG RÁJUK PARANCSOLT: VIGYÁZZATOK, MEG NE TUDJA SENKI! DE ŐK ELTÁVOZVA ELTERJESZTETTÉK A HÍRÉT AZON AZ EGÉSZ VIDÉKEN.

 

A vakokat vajon miért hagyja hiába kiabálni, míg hazaér? Lehet választ keresni és találni, de ami biztos, egy ideig azt érezhették, válasz nélkül hagyta őket. De utána jönnek, nyomában maradnak, s ő rákérdez hitükre. Aztán mire kéri őket? NE TUDJA MEG SENKI! És mit tesz a két látó vak? Saját látásuk szerint felelnek. A csoda tartja őket fogva, s nem az Ő szava.

 

ALIGHOGY EZEK ELMENTEK, ÍME EGYÖRDÖNGŐS NÉMÁT VITTEK HOZZÁ. KIŰZTE AZ ÖRDÖGÖT, ÉS MEGSZÓLALT A NÉMA; ÉS A SOKASÁG CSODÁLKOZOTT ÉS AZT MONDTA: SOHASEM LÁTTAK ILYET IZRAELBEN! A FARIZEUSOK AZONBAN MEGJEGYEZTÉK: AZ ÖRDÖGÖK FEJEDELME ÁLTAL ŰZI KI AZ ÖRDÖGÖKET.

 

Van aki maga hite szerint jön, van, akit mások kísérnek hozzá. Van, aki saját szokásainak rabja, és van, aki gonosz erők rabjaként él. Jézus nem szól, itt sem, de a gonosz lelkeknek távozást parancsol. Kevés szóval, egyértelműen értük van jelen. Akik látják, azok nem bírják szó nélkül. Vagy csodálják, mint a SOKASÁG, vagy az ördögök barátjának bélyegzik, mint a FARIZEUSOK. A SOKASÁG lelke az, aki az ó-ba beleöleli az újat, és a FARIZEUSOK, akik szemétnek minősítik-tekintik az újat, amit Jézus hoz.

 

ÍGY JÁRTA BE JÉZUS A VÁROSOKAT MIND ÉS A FALVAKAT, TANÍTOTT AZ Ő ZSINAGÓGÁIKBAN ÉS HIRDETTE AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMÁT ÉS GYÓGYÍTOTT MINDEN BETEGSÉGET ÉS ERŐTLENSÉGET. AMIKOR LÁTTA A SOKASÁGOT KÖNYÖRÜLETESSÉGRE INDULT RAJTUK, MERT ELGYÖTÖRTEK ÉS ELHAGYATOTTAK VOLTAK, MINT A PÁSZTOR NÉLKÜL VALÓ JUHOK.

 

Aki a következő verset feltette Internetre, mellétett egy kérdést: Mit gondolsz erről a Dsida Jenő versről? Felolvasom, s én is hadd kérdezzem, mit gondolunk, ki ez a szomorú pásztor?

 

Dsida Jenő

      Szomorú pásztor

 

Mily szép a nyáj.
Láttad már nagyszerű hömpölygését?
gyapjas hátak fehér hullámait
homéroszi mezőkön?

 

Mint áradó tejfolyó, úszik előre,
a smaragd táj gondolataként gomolyog,
ősköltemények tömörsége benne
és ősszívek nyugalma.

 

Hidegpiros esteli fénynél
ó - hétszer szomorú a pásztor,
kinek gondolatai szórtan ténferegnek
s juhai szétzülltek mindörökre.

 

Milyennek látta Jézus azokat, akik között nap, mint nap megfordult, s szüntelen gyógyított?

ELGYÖTÖRTEK ÉS ELHAGYATOTTAK VOLTAK, MINT A PÁSZTOR NÉLKÜL VALÓ JUHOK… Nem utálkozott, nem eltaszította őket, nem irtózott tőlük, nem elítélte őket, hanem

KÖNYÖRÜLETESSÉGRE INDULT RAJTUK…

 

Milyenek a juhok pásztor nélkül? Milyenek vagyunk, mikor saját eszünkre, szívünket betöltő érzéseinkre, igényeinkre, fájdalmainkra, eddigi életünkre, tapasztalásainkra hallgatunk?

 

Hétvégén itt volt a család, a hat gyerek, párjaik, és tíz unokánk. Az évközben amúgy tágas lakás bizony megtelt velünk, húszan jöttünk-mentünk benne néhány napon át. Jó volt látni a hazatérőket, örömüket egymásban. Az aprók is lelkesen fogadták egymást, az óvodáskorúak már akartak, tudtak együtt játszani. Volt mivel, hisz előszedtem, előkészítettem gyerekeim régi, itt maradt játékait. És persze hoztak is magukkal, meg kaptak is a Tálapótól. Nos, ez utóbbiakkal volt némi gond. Azokkal, ami az övék! Mert mindig az kellett, ami a másik kezében volt, az autótulajdonosok olykor bizony hajba kaptak, ha nem figyeltünk rájuk. Ez bizony előfordult, mert a szüleik hol ott, hol másutt olykor belemelegedtek egy-egy fontos beszélgetésbe, s mire feléjük fordultak, már állt a bál… Később észrevettem az egyiket, aki az ajtó mögött rejtőzve játszott a másik autójával, nehogy valaki azt akarja…Míg a másiktól, akié az volt, a nála nagyobb el nem vette. Akkor a rejtőző felé indult, s elvette tőle, azt, amivel addig játszhatott. Ha köröttük maradtunk, időben segítettünk szépen játszani, de ha nem, bizony könnyen el-elmérgesedtek a dolgok… Vajon mire emlékeznek majd? A találkozásra, a közös játék örömére, vagy a sérelemre, netán bántásra, ami itt érte őket?

 

Advent van, Jézus Krisztus érkezésére várunk. Miféle szívvel? Óvá lettel, újjal, összetörttel, megterhelttel, megszaggatottal, félelemmel, aggodalommal, keserűséggel, szomorúsággal töltöttel? Szabaddá tehet minket arra, hogy megmaradhasson benne valami új, amit Ö hoz?

Míg itt voltak, egyik kisunokám beteg lett: hasmenés, magas láz, hányás… Valami vírust hozott, tán az oviból. Igyekeztünk elkülöníteni, de a gyerek, gyerek, mindent megfog, no meg két napja sülve-főve együtt voltak, számíthattunk rá, a betegség tovább terjed. És így történt, innen hazaérve kettő is beteg lett… Sérelmeket, vádakat… hordozó szívünk is így fertőz…

 

Miközben ők itt voltak a születésnapomon köszönteni, telefonon hívott egy általános iskolai osztálytársamnak a férje. Elmondta felesége nyomorúságát és távozását az élők sorából. Így tudtam meg, miért nem válaszolt az osztálytalálkozóra való hívásunkra. Többé már nem is kereshetem. Mindig nehéz szívvel veszem tudomásul, ha valakinek lejár az ideje. Elmondta,

hol lesz az búcsúztatás, de azt is elmondta, hogy valószínű nem lesz ott. Meghökkentem, hogyan lehetséges ez, hisz pár éve, mikor találkoztunk, úgy tűnt, becsülik, szeretik egymást. Megvallotta, hogy ez a második házasság mennyi gyűlöletet szült mindkettőjük családjában. Volt osztálytársam gyötrődött, szenvedett első férje mellett, míg meg nem elégelte, s kilenc-esztendős lányával elmenekült otthonról. És nála, a második férjnél találtak menedéket… Az idősebbik fiúgyerek nem jött. velük. A szülők érzései megmérgezték a fiút, a fiú a húga lelkét, ki alig pár év múlva megszökött új otthonából… S mert a neheztelés sok év után is megmaradt, édesanyjuk halála (kit a lánya ápolt a második férjjel közösen vett üdülőházban) újabb kegyetlen ütéseket szült. A „gyerekek” úgy döntöttek, nyolc éve meghalt édesapjuk hamvaival, együtt temetik…. Ha akarsz jössz, ha nem, nem – üzenték, de pár nap múlva kiderült, ezt sem tudják elviselni, más időpontot, más temetőt írtak, hogy ne lehessen ott… Miféle szeretet, mely gyűlölettel egybevegyítve terem?

 

Ne feledjük, Jézus Krisztus miért jött közénk! Ne feledjük, hogy azt ígéri, mindent újjá tesz! Van rá hatalma. Az Ő szeretete soha nem fogy el….Míg itt járt, MEGGYÓGYÍTOTT MINDEN BETEGSÉGET ÉS ERŐTLENSÉGET. Beteg a szívünk? Erőtlenek vagyunk? AMIKOR Ő LÁTTA A SOKASÁGOT KÖNYÖRÜLETESSÉGRE INDULT RAJTUK, MERT ELGYÖTÖRTEK ÉS ELHAGYATOTTAK VOLTAK, MINT A PÁSZTOR NÉLKÜL VALÓ JUHOK…

 

Született nekünk Megtartó! Megszabadíthat lelkünk terheitől? Megajándékozhat? Az az új, amit hoz, amivel betölt, az nem birtokolható, csak az Ajándékozó, a Megtartó ölelésében marad miénk...

 

Túrmezei Erzsébet: 

              ELJÖN 

 

Ádvent. Szelídzengésű üzenet. 
Eljön! Eljön! 
Beteg, a gyógyulásod, 
rab, a szabadulásod, 
halott, az életed. 
Szomorú, most jön az öröm! 
Erőtlen, most jön az erő! 
Éjben járó, hajnalra váró, 
fölkel a fény neked. 
Zendül az ég, 
zendül a föld, 
Isten izent: 
Eljön! Eljön! 
Ádvent! Ádvent! 

Ádvent. Dörög rendíthetetlen, 
kemény királyi üzenetben. 
Eljön. Eljön. 
Ha elkerülöd a mosolyban, 
elédkerül mint könny, sikoltás. 
Ha a bölcsőben meg nem látod, 
utadat állja mint koporsó. 
Eljön az Első és Utolsó. 
Ha mint templom szelíd harangja 
nem találhat szíven a hangja, 
ágyúk ádáz tüzében hallod 
ítélni rajtad majd e hangot. 
És rombadőlhet minden oltár, 
elnémulhat zsolozsma, zsoltár, 
házad küszöbén fog megállani... 
A munkazajban, léha dalban, 
vagy az éj titkos csendjében fogod 
közelgő lépteit meghallani. 

Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. 
Ha kikerülöd mint kegyelmet, 
úgy kell bevárnod mint ítéletet. 
Hallod? Hallod? 
Mozdul az ég, mozdul a föld, 
Isten izent: 
Eljön. Eljön. 
Ádvent. Ádvent.

További cikkek:
2021. június 24., csütörtök,
Iván napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 2787
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49487440

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat