belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

57. Elengedtem neked

KÖNYVTÁRI BIBLIAÖLVASÓ KÖR

 

Máté evangéliuma 18:21-35.

 

     

EKKOR PÉTER ODAMENT HOZZÁ ÉS AZT MONDTA: URAM,HÁNYSZOR VÉTKEZHETIK AZ ÉN ATYÁMFIA ÉN ELLENEM, ÉS HÁNYSZOR KELL MEGBOCSÁTANOM NEKI? MÉG HÉTSZER IS? JÉZUS AZT MONDTA: NEM MONDOM, HOGY HÉTSZER, HANEM HET-VENSZER HÉTSZER IS. EZÉRT HASONLÓ A MENNYEK ORSZÁGA A KIRÁLYHOZ, AKI EL AKART SZÁMOLNI SZOLGÁIVAL AMIKOR AZTÁN A SZÁMONKÉRÉST MEGKEZDTE, OLYAN SZOLGÁT HOZTAK ELÉJE, AKI TÍZEZER TALENTUMMAL TARTOZOTT. MIVEL NEM VOLT MIBŐL MEGFIZETNIE, URA MEGPARANCSOLTA, HOGY ADJÁK EL ŐT IS, FELESÉGÉT IS, GYERMEKEIT IS ÉS MINDENÉT AMIJE VAN ÉS FIZESSEN. EKKOR A SZOLGA TÉRDRE ESVE KÖNYÖRGÖTT: URAM,LÉGY NAGYLELKŰ HOZZÁM, ÉS MIN-DENT MEGFIZETEK. AZ ÚR PEDIG MEGSZÁNTA AZT A SZOLGÁT, ÉS ELBOCSÁTOT-TA, SŐT AZ ADÓSSÁGÁT IS ELENGEDTE NEKI. AHOGY KIMENT A SZOLGA, TALÁLKO-ZOTT EGYIK SZOLGATÁRSÁVAL, AKI SZÁZ DÉNÁRRAL TARTOZOTT NEKI. ÉS MEG-RAGADTA ŐT, FOJTOGATNI KEZDTE, ÉS KÖVETELTE: FIZESD MEG NEKEM, AMIVEL TARTOZOL. EKKOR AZ Ő SZOLGATÁRSA TÉRDRE ESVE KÖNYÖRGÖTT: LÉGY NAGY-LELKŰ HOZZÁM, ÉS MINDENT MEGFIZETEK. DE EZ NEM ENGEDETT, ÉS ELMENVÉN TÖMLŐCBE ZÁRATTA, AMÍG KI NEM FIZETI TARTOZÁSÁT. A TÖRTÉNTEK LÁTTÁRA SZOLGATÁRSAI FELHÁBORODTAK, É S ELMENVÉN MEGJELENTETTÉK URUKNAK MINDAZT, AMI TÖRTÉNT. AKKOR MAGA ELÉ HÍVATTA ŐT AZ Ő URA, ÉS AZT MOND-TA NEKI: GONOSZ SZOLGA, ÉN A TE EGÉSZ TARTOZÁSODAT ELENGEDTEM NEKED A TE KÖNYÖRGÉSEDRE. NEM KELLETT VOLNA-E NEKED IS KÖNYÖRÜLNÖD A TE SZOLGATÁRSADON, AMINT ÉN KÖNYÖRÜLTEM RAJTAD? ÉS HARAGJÁBAN A HÓ-HÉROK KEZÉRE ADTA, MÍG MINDEN TARTOZÁSÁT MEG NEM FIZETI. ÍGY CSELEK-SZIK AZ ÉN MENNYEI ATYÁM IS VELETEK, HA SZÍVETEKBŐL MEG NEM BOCSÁTO-TOK, KI-KI AZ Ő ATYJAFIÁNAK.

_________________________________________________________________________

 

Kaptunk a fiúnktól egy hathetes kiskutyát. A hideg miatt még benn kell tartanunk, s a dolgát ott végzi, ahol épp van… A második reggel, még sötét volt, nem vettem észre, s beleléptem abba, amit odapiszkított. Eltakarítottam, és rögtön lemostam műanyag papucsom talpát is. De amikor fönn a szobámban dolgoztam, akkor is éreztem az orrfacsaró szagot. Lementem hát, és erős illatú fertőtlenítő szerrel végigmostam újra az előszobát. De az a szag utána is körülvett, bármerre voltam a lakásban. Ezután már mindig így lesz? Nem állítom, hogy lelkes voltam. Délután, valamit leejtettem, s lefelé pillantva észrevettem műanyag papucsom külső szélén, egy csipetnyi a kutyaürüléket, abból, amibe reggel léptem. Ezért éreztem mindenütt az illatát! Saját, nem teljesen megtisztított papucsom miatt kísért egész nap az irritáló szag mindenhova… Okolhattam érte a kutyát, aki miatt… de ha elég tárgyilagos vagyok, be kell látnom, már nem miatta volt jelen a rossz illat, hanem miattam, én hordoztam tovább, aki tisztának hitte magát, papucsát, mert lemosta, ám nem szabadult meg teljesen a piszoktól… Kibe botlunk, mibe lépünk, kit okolunk, mi marad bennünk, mit hordozunk tovább?

 

EKKOR PÉTER ODAMENT HOZZÁ ÉS AZT MONDTA: URAM,HÁNYSZOR VÉTKEZHETIK AZ ÉN ATYÁMFIA ÉN ELLENEM, ÉS HÁNYSZOR KELL MEGBOCSÁTANOM NEKI? MÉG HÉTSZER IS? JÉZUS AZT MONDTA: NEM MONDOM, HOGY HÉTSZER, HANEM HET-VENSZER HÉTSZER IS.

Péter kérdez, aki úgy hiszi, nem vele, hanem azokkal van baj, akik vétettek ellene, és mint-ha megengedő is lenne másoknál, hisz az akkori szokások szerint a háromszori visszaesést tartották megbocsáthatónak. Vajon mit felel erre a Mester? HÁNYSZOR VÉTKEZHETIK ÉN-ELLENEM ÉS HÁNYSZOR KELL MEGBOCSÁTANOM NEKI? Vajon megkérdezte volna még ezt Péter a börtönudvari, a háromszori tagadás után? Bizonyára nem így, nem erről az oldalról. Aki innen kérdezi, az bizony saját megfelelésében akar hinni, és azt akarja igazolni.

 

Miért, mitől érzi úgy az ember, hogy az élete, dolgai rendben vannak? Van ennek a rendnek általános, mindenkire nézve érvényes mértéke? Elvárható és teljesíthető? Ahány ház, annyi szokás – így szól a közmondás. Pusztán szokáskérdés a rend? És a magam otthonán belül? Egyforma a családtagok rendigénye? Mennyi feszültség, vita kerekedik éppen ebből adódón! Hisz a különböző neveltetésből, belső kényszerből adódó elvárások,szokások miatt ütközünk akarva és akaratlan.

 

Ha azonban takarítóként alkalmazott vagyok valahol, akkor az engem fizetségért alkalmazó-nak elvárása lesz a mérce. Van-e a lelkemnek gazdája? Tán én magam vagyok? Mit várok el? Ugyanazt várom másoktól, amit magamtól? És ha megtaláltam Krisztust, lehet a gazdám? Ismerjük a tőle nyert, mindenkire nézve érvényes rendet, parancsot? „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7:12) És

ismerjük a tízparancsolatnak Jézus által két parancsba összefoglalt törvényét is, mely a szeretetet mozdulatait várja tőlünk? „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” (Máté 22:36-39.)

 

Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés – az ember kiválása a tiszta jóból, lázadása Isten ellen. Enélkül tulajdonképpen nincs is bűn. Viszont hihetetlen, hány, látszólag ártatlan gesztusunk szolgálja, készíti elő a lélek egy-egy vétkes döntését. Mivel pedig a bűn mindig a szeretet elleni vétek, ezért orvosolni is egyedül a szeretet síkján orvosolható. A bánat egye-dül abból a fölismerésből fakadhat, hogy vétettünk bármit is, lényege szerint mindig a szere-tet ellen vétettünk. Aki ezt világosan látja, már megbánta bűneit. Enélkül viszont nincs bánat, csak félelem és szégyen van. Félelem és szégyen azonban csak arra vall, hogy él bennem a bánat lehetősége, hogy a bűn még nem tompított el egészen. El kell jutnom a fölismerésig, hogy bűnömmel a szeretet ellen vétettem. S e fölismerés neve: egyszerre tökéletes bánat és tökéletes megbocsátás, mivel nincs külön bánat és külön megbocsátás Isten mindent fölül-múló szeretetében, e szeretet kegyelmének tökéletes egyidejűségében. Mindebből világosan következik, hogy nekünk magunknak is – anélkül, hogy bűnét „kimagyaráznánk” – minden bűnöst a lehető legnagyobb szeretettel kell kezelnünk, s főképpen azt, aki ellenünk vétkezett. Egyedül ezen a szinten várhatjuk „gyógyulását”. Mivel nemcsak a megbocsátás, de a bánat is egyedül a szeretetben lehetséges, ember és ember, ember és Isten viszonyában.”  

                                  Pilinszky János – Bűn és megbocsátás - A Szentírás margójára

 

Jézus válasza egyértelmű, félreérthetetlen. HETVENSZER HÉTSZER…Nincs határ. Ha a kegyelem, a megváltás minden vétségre, bűnre nézve érvényes, amit valaha elkövettek, akkor a kegyelem felől nincs különbség egy bűn, három bűn… sok bűn, avagy újra meg újra visszatérő bűn között. Csupán egyféle különbség van Isten országa felől nézve: az el nem vállalt, meg nem bánt bűn, és a krisztusi szeretet, irgalom által megbocsátott, elengedett bűn. Jézus fontosnak tartja, hogy övéi jól értsék,ezért egy példázattal erősíti meg mondandóját.

 

EZÉRT HASONLÓ A MENNYEK ORSZÁGA A KIRÁLYHOZ, AKI EL AKART SZÁMOLNI SZOLGÁIVAL AMIKOR AZTÁN A SZÁMONKÉRÉST MEGKEZDTE, OLYAN SZOLGÁT HOZTAK ELÉJE, AKI TÍZEZER TALENTUMMAL TARTOZOTT. MIVEL NEM VOLT MIBŐL MEGFIZETNIE, URA MEGPARANCSOLTA, HOGY ADJÁK EL ŐT IS, FELESÉGÉT IS, GYERMEKEIT IS ÉS MINDENÉT, AMIJE VAN ÉS FIZESSEN. EKKOR A SZOLGA TÉRDRE ESVE KÖNYÖRGÖTT: URAM,LÉGY NAGYLELKŰ HOZZÁM, ÉS MINDENT MEGFIZETEK. AZ ÚR PEDIG MEGSZÁNTA AZT A SZOLGÁT, ÉS ELBOCSÁTOTTA, SŐT AZ ADÓSSÁ-GÁT IS ELENGEDTE NEKI.

Mennyi ez a TÍZEZER TALENTUM? Tízezerszer fél mázsa ezüst, avagy arany, ami száz-milliárdokban mérhető összeg. Kifizethetetlen adósság. Ha minden filléremet, magamat, az enyéimet, vagy az egész életemet odaadom, akkor sem tudom kiegyenlíteni.

 

Minden államban törvény szabályozza az adótartozásokat, és törvény kezeli azt is, ha valaki fizetésképtelenné válik. Van egy pont, amikor az adóság behajthatatlannak minősül. Ez nem azt jelenti, hogy nincs többé tartozása, csak azt, hogy nem behajtható, nincs a tartozására fedezet…Ha valami oknál fogva el nem évül az adótartozás, amint van fedezet, behajtják…

 

     „ A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság (NAV) végrehajtható vagyon hiányában az adózó adótartozását, állami kezességvállalásból eredő, állammal szemben fennálló tartozá-sát behajthatatlannak minősíti, és végrehajthatóvá válásáig, illetve a végrehajtáshoz való jog elévüléséig ezen a jogcímen tartja nyilván.

 

Ez az ura elé álló szolga tudja, mivel tartozik, s azt is tudja, hogy adósságát sosem tudja ki-fizetni, sőt, azt is tudja, hogy nincs más menekvése, csak az, ha a király elengedi tartozását. Joga nincs hozzá, nem várhatja el, hogy elengedje. Csak a királyi nagylelkűségében bízhat. Ha nem engedi el, akkor ő elveszett ember. AZ ÚR PEDIG MEGSZÁNTA AZT A SZOLGÁT

És nem annak fizetési ígéretére épített, hanem úgy engedte továbbmenni, hogy ELENGED-TE NEKI…. A példázatbeli király nem minősít az adósságot, hanem törli, elengedi!

 

A bátyám agrármérnökként végzett, de eredményes súlyemelőként, edző lett egy vidéki vá-rosban. Később, mikor lehetőség nyílt erre, műanyag fröccsöntő üzemet létesített. Sok mun-kát, erőfeszítést követelt, de a nagy családot eltartó vállalkozása eredményesen működött. Ám a piac szűkülése, és betegsége miatt, ez a jól menő vállalkozás egyre lejjebb csúszott. Adóssága egyre nőtt. Mitől lesz egy vállalkozás, aminek megteremtése oly sok fáradozást követelt, nem hogy értéktelenné, hanem adósságot termővé? Bizonyára közrejátszott abban ia, hogy betegsége elvihette. Halála után azt tanácsolták feleségének az ehhez értők, adja el az üzemet valamelyik e területen jól működő vállalkozónak, akkor talán nullára jöhetnek ki az egészből. Így történt, elveszett számukra az egykor volt, de megszabadultak az adósságtól. Mit hagyott a bátyám az övéinek örökségül? Nem pénzt, nem vagyont, ahogy tervezte, ha-nem valami egészen mást. Azt az értük felelős, nem szűnő, odaadó szeretetet, amit, míg élt, számolatlanul osztott. Azt őrizhetik a szívükben, mert az nem veszett el, az megmaradt!

 

AHOGY KIMENT A SZOLGA, TALÁLKOZOTT EGYIK SZOLGATÁRSÁVAL, AKI SZÁZ DÉ-NÁRRAL TARTOZOTT NEKI. ÉS MEGRAGADTA ŐT, FOJTOGATNI KEZDTE, ÉS KÖVE-TELTE: FIZESD MEG NEKEM, AMIVEL TARTOZOL. EKKOR AZ Ő SZOLGATÁRSA TÉRD-RE ESVE KÖNYÖRGÖTT: LÉGY NAGYLELKŰ HOZZÁM, ÉS MINDENT MEGFIZETEK. DE EZ NEM ENGEDETT, ÉS ELMENVÉN TÖMLŐCBE ZÁRATTA, AMÍG KI NEM FIZETI TAR-TOZÁSÁT.

 

Hogy is van ez a Krisztus által tanult imádságban, a Miatyánkban? Mit kérünk ott, újra meg újra? Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is… Megvan még a tőle a nyert bocsánat? Miből derülhet ki? Hogy meg tudunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Ez a szolga, akinek elengedték a tartozását, nem tudja elengedni a másikét. Kilép abból, amit nyert. Maga ellen lép, mikor számon kér, elvár, és nem enged el. Ő maga érvényteleníti amit kapott…

 

A TÖRTÉNTEK LÁTTÁRA SZOLGATÁRSAI FELHÁBORODTAK S ELMENVÉN MEGJE-LENTETTÉK URUKNAK MINDAZT, AMI TÖRTÉNT. AKKOR MAGA ELÉ HÍVATTA ŐT AZ Ő URA, ÉS AZT MONDTA NEKI: GONOSZ SZOLGA, ÉN A TE EGÉSZ TARTOZÁSODAT EL-ENGEDTEM NEKED A TE KÖNYÖRGÉSEDRE. NEM KELLETT VOLNA-E NEKED IS KÖ-NYÖRÜLNÖD A TE SZOLGATÁRSADON, AMINT ÉN KÖNYÖRÜLTEM RAJTAD? ÉS HA-RAGJÁBAN A HÓHÉROK KEZÉRE ADTA, MÍG MINDEN TARTOZÁSÁT MEG NEM FIZETI.

ÍGY CSELEKSZIK AZ ÉN MENNYEI ATYÁM IS VELETEK, HA SZÍVETEKBŐL MEG NEM BOCSÁTOTOK, KI-KI AZ Ő ATYJAFIÁNAK.

Vajon hány olyan ember van köröttünk, mában és múltban, akiről megvan a véleményünk, akire legyintünk, akinek felrovunk, akit elítéltünk, s kíméletlenül bűnébe zárunk? Miközben nem éretjük, miért nem lett Krisztus által örömtelibb, mások számára vonzóbb az életünk? Mert ott marad a rossz érzés, mint papucsomon a kutyám piszka. Csak tudjuk, csak lépjük, de nem leszünk egészen megtisztítottak, nem engedjük el azt ami sértett, keserített. Nem évülhet el a behajthatatlan. Akiknek Isten elengedte a hetvenszer hetet, azok számára meg-rontó következménye van az el nem engedésnek. Szabad észrevenni, vállalni, szabadulni…

 

Emlegettem már Marilynne Robinson Gileád című könyvét. Egy beteg, idős lelkész ír ön-magáról, érzéseiről kisfia számára, mert tudja, nem éri meg felnövekedését. Akarja, hogy részese legyen, ilyen módin, fia jövendő életének. Nos, ebben a könyvben megvallja neki, hogyan viszonyult lelkész barátjának kisfiához. Ő, akinek nem volt gyereke, ahhoz a kisfiú-hoz, akit ő keresztelt, és számára egészen váratlanul, a barátja kérésére, az ő nevét kapta.

 

Időről időre felmerül bennem, hogy a gyermek megérezte, milyen ridegen végzem kereszte-lését, s gondolataim mennyire nem a megáldása körül forognak…És bűntudatom van e gyer-mek, a férfi, a druszám miatt. Soha nem szívleltem…Bárcsak ismét megkeresztelhetném – magam miatt. Annyira elvonták figyelmemet a magam nyomorúságos gondolatai, hogy nem éreztem azt a szentséget a kezem alatt, amit mindig érzek, azt az érzést, hogy a kisded áld meg engem… a fiú, rettenetesen elszomorította az apját, de az mindig és azonnal megbo-csátott… és én is mindig megszomorítottam, ha úgy érezte, vonakodok megbocsátani a fi-ának … Ha az Úrnak tetszik semmivé tenni a vétkeinket, akkor azok semmivé válnak… Az Úr természetesen azt is letörli, ahogy én letörlöm az arcodról a piszkot, vagy a könnyet.”.

 

Mitől felebarát a felebarát, és mi akadályoz abban, hogy annak lássam? Merem látni saját szívem szeretetlenségét, s mindazt, ami abból mások számára következik? Ez a lelkész, mert szembesült, mert megbánta, halála előtt lehetőséget nyert, megáldhatta, szeretettel teli szívvel, barátja fiát, aki az ő nevét kapta. Egyszerre szabadulnak, együtt nyernek kegyelmet,

és áldást, az a fiú és ő. Elengedni, ajándékozni, megbocsátani, szabaddá tenni tudó-akaró Urunk van a mennyben. Tehet-e egészen szabaddá mindent elengedő, eltörlő kegyelme és szeretete, minket, az ellene hetvenszer hétszer vétkezőket, az ellenünk vétőkkel szemben?

 



DÖMÖTÖR ILONA              

       HÓTAKARÓ

 

Miként a hó alatt

pihen az új vetés

kalászról álmodón,

őrizz lelkünkben is

csírázó új reményt,

sarjadzó terveket.

Segíts, hogy tűnjenek

szörnyű emlékeink,

mint bombakráterek,

miket befújt a hó.

Békítő simaság

a csendes hólepel.

Ég s föld ölelkezik.

Megtartó kegyelem,

terítsd lelkünkre is

szentség szelíd havát.

Sok háborgás után

legyen nagy égi csend,

nyugalmas tisztaság,

bocsánat, szeretet.

 

További cikkek:
2021. július 30., péntek,
Judit , Xénia napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 4302
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49839370

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat