belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Ablonczy Ágnes

60. Mi lesz velünk?

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ KÖR

 

Máté evangéliuma 19:27-30.

 

    

EKKOR MEGSZÓLALT PÉTER ÉS EZT MONDTA: LÁTOD, MI ELHAGYTUNK MINDENT ÉS KÖVETTÜNK TÉGED. MI LESZ VELÜNK? JÉZUS PEDIG AZT MONDTA NEKIK: BIZONY MONDOM NÉKTEK, HOGY TI, AKIK KÖVETTEK ENGEM, A MEGÚJULT VILÁGBAN, MIKOR AZ EMBER FIA AZ Ő DICSŐSÉGÉNEK KIRÁLYI SZÉKÉBEN ÜL, SZINTÉN ODAÜLTÖK TIZENKÉT KIRÁLYI SZÉKBE ÉS ÍTÉLITEK IZRÁEL TIZENKÉT NEMZETSÉGÉT. ÉS MINDENKI, AKI ELHAGYTA A HÁZAIT, FIÚ, VAGY NŐTESTVÉREIT, VAGY ATYJÁT, VAGY ANYJÁT, FELESÉGÉT VAGY GYERMEKEIT, VAGY SZÁNTÓFÖLDJEIT ÉN ÉRETTEM, SZÁZANNYIT KAP MAJD HELYETTE S ( RÁADÁSUL ) ÖRÖKÉLETET

NYER ÖRÖKSÉGÜL. SOK ELSŐ LESZ UTOLSÓVÁ, ÉS SOK UTOLSÓ ELSŐVÉ.

_________________________________________________________________________

 

„Drága Dietrich!

…Egészen különös érzés visszatérni este ugyanide…minden megváltozott. Ami korábban sárgán villogott, most zöldre váltott, ahol előbb kérdőjel görnyedt, ott most jókora felkiáltójel feszít. Le sem tudom írni, mennyire hálás vagyok neked ezekért a felkiáltójelekért…Milyen kár, hogy miniatűr kiadásban nem bújhatok a kabátod zsebébe? Akkor a celládban szépen elővennél, mi meg hosszasan és zavartalanul cseveghetnénk… Ha pedig dolgoznod kell, visszacsúsztatnál a zsebedbe, begombolnád, én meg várakoznék, amíg ismét hasznomat vehetnéd… Egészen jól utaztam. Az ablaknál ülve bámultam kifelé, végig rád gondoltam…

a táskámban két tenyerem közé simult két utóbbi leveled, hogy ne legyek annyira egyedül…”                                                              

 

Szerelmeslevél. Aki írja, éppen távol van attól, akinek közelébe vágyik. Ezt a levelet Dietrich Bonhoeffer menyasszonya írta, ki azt remélte, azt álmodta, hogy akivel lelke tele van, azzal a háború végén összeházasodhatnak. A szív szerint írt sorok fényt vittek párjának a börtönbe. Nem a sirámait, nem a szomorúságát… Ez volt az ő lehetősége, abban az, embertelenné lett világban. Levelezés által összekapcsolódni. Úgy olvastam, 1945 tavaszán, még az aknamezők, romhalmazok közepette, Maria von Wedemeyer táborról, táborra járt, úgy kereste vőlegényét. De hiába, akkorra ő már Isten országának lakója volt. Maria elveszítette a számára legfontosabb embert. Mi maradt neki? Szeretete, annak tárgya nélkül. És mégsem. Vőlegényének idős szüleihez költözött, hogy támaszuk legyen öreg napjaikra. Elköteleződött szíve diktálhatott más utat. Nem ezt kérte, nem ezt álmodta, de erre lett lehetősége, és ő élt vele.

 

Hogyan nézzük és látjuk Dietrich Bonhoeffernek és menyasszonyának életét? Emlékszünk még a legutóbbi igerész befejező mondandójára (Máté 19:26)?:„Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Lehetséges volt, amit ez a fiatal lány hitt és remélt, mikor levelét írta? Csak Isten hatalma által. Emberileg nem volt lehetséges, hiszen vőlegénye éppen azért került a börtönbe, mert ellene mondott annak, amit Hitler a német néppel elhitetett és megvalósítani akart. Halál várt Bonhoefferre. A háborúban olcsó volt egy-egy emberélet, és sátáni ereje volt a hitető szónak… Miért nem mentette meg őt Isten, akinek minden lehetséges? Nem tudjuk. Titok. Mi maradt lehetséges? Lehetett Máriának reményeiről, álmairól lemondva, Isten felé fordulva megmaradni? Mit választhatott? Lehetett keserűségbe veszni, s lehetett szeretetét azok felé fordítani, akik vesztesek voltak, ugyanúgy, mint ő? Ki adott neki új lehetőséget és ki által volt lehetséges, ami az ő háború utáni életét megszabta? Nem érzéseit követte, hanem Krisztust. Ki érkezhet az örökkévalóságba, oda, ahova Krisztus?

Aki követi őt. Ott, abban, amiben lehetősége nyílik követni…

 

Hogyan írt Isten hatalmával kapcsolatban, és az Isten adta lehetőségekre nézve, maga a mártírhalált halt Dietrich Bonhoeffer? Vesztes, vagy nyertes, akinek hit által leírt szava szerint teljesül az élete? Élete Istenre mutató jel. Készek vagyunk ezt megérteni, és látni?

 

Hiszem, hogy Isten mindenből, még a legrosszabból is jót tud és akar kihozni. Ehhez olyan emberekre van szükség, akik mindent a legjobbra fordítanak. Hiszem, hogy Isten minden bajban annyi ellenálló képességet ad, amennyire szükségünk van. De sohasem adja meg előre, hogy bizalmunkat ne önmagunkba vessük, hanem egyedül csak őbelé. Ennek a hitnek a jövőtől való minden rettegésünket le kell győznie. Hiszem, hogy vétkeink és tévedéseink sem hiábavalók, s hogy Istennek azokkal sincs nehezebb dolga, mint vélt jócselekedeteinkkel. Hiszem, hogy Isten nem valami időtlen végzet, hanem őszinte imádságokra és felelős tettekre vár, és válaszol is azokra. „                                                         (Börtönlevelek)

 

Hogyan teljesült Isten szerint, Dietrich Bonhoeffer élete? Aki mindvégig hűséges maradt? Nem ragaszkodott ahhoz, ami lehetett volna, amit nyerhetett volna, amire tehetsége és képzettsége szerint méltónak láttuk volna… Senki nem vágyik arra a keserves nehéz időre, arra a megpróbáltatásra, amit neki Isten megélni engedett. De mert hitét és bizalmát mindvégig Isten felé fordította, megkapta azt az erőt, ami már Istenről szólt. Annyi, amennyit mi sohasem, annyit amennyire az adott helyzetben szüksége volt. Miért beszél élete Istenről? Mert jelen lehetett az életében, és félelmetesen igazzá lehetett, amit erről leírt.

 

EKKOR MEGSZÓLALT PÉTER ÉS EZT MONDTA: LÁTOD, MI ELHAGYTUNK MINDENT ÉS KÖVETTÜNK TÉGED. MI LESZ VELÜNK?

 

Miért döbbennek meg a tanítványok, mi és miért ébred Péterben Jézus szavait hallgatva? Máté 19:26.) „Embereknél lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Nekik is lehetetlen? Nekik, akik mindent elhagyva követték őt? Nem egyenes következménye, nem jár érte, és következik belőle az üdv? Akkor mi értelme a követésnek? Kié lesz, ha nem a követőké?

 

Az új és a régi bibliafordítás, más-más mondandót hangsúlyoz és közvetít. Az új fordítás mintha önféltést és félelmet közvetítene: MI LESZ VELÜNK? A másik, a régi (Károli) fordítás, a jutalom, a nyereség és veszteség, illetve a megéri, vagy nem éri meg - kérdést veti fel: Mink lesz hát nékünk? Vajon mi mit várunk Istentől? Lehetünk bizonyosak abban, mi lesz velünk? Elhittük, hogy miénk lehet? És volt már hogy elbizonytalanodtunk, kétségbe estünk, aggodalmaskodtunk, féltettük általa nyert életünket, lehetőségeinket?

 

Tegnap hallottam valakiről, akinek élete, minden igyekezete kudarcba fúlt, s most tele van keserűséggel, lázad Isten ellen. Van értelme e lázadásnak? Élhetne másképp? Keresi azt a lehetőséget, amit éppen most, abban, amiben van, Isten adna neki? A Nagy Hitető vakká tud tenni éppen az idelennvalókkal fedi el az odafelvalókat. Hogy ne lássuk azt, amit láthatnánk.

 

                       PILINSZKY JÁNOS   IN MEMORIAM N.N.

 

Saját végeddel kérdezlek:

a gőggel égő évek,

az olthatatlan büszkeség,

ha úgyse véd meg,

az egész életünk mit ér?

Szólj rovarok arája,

ha öröklétre születünk,

miért halunk meg hiába?

 

Félelmetes, fejbekólintó kérdéssor. Pilinszky János pár évvel e vers születése után így ír:

Van, amikor az őszinteség a kétségbeesett lélek maradék ereje. Szeretném hinni hát, hogy másokban is inkább lesz e két sorom a szolidaritás, az együttszenvedés, mintsem a reménytelenség dokumentuma…”    

 

Mi nekünk az örökélet? Miért, hogy annyi ember számára értéktelen, értelmetlen fogalom?

MI LESZ VELÜNK? Mink lesz hát nekünk? „ha öröklétre születünk, miért halunk meg hiába?”

 

Egy Iszlám Államban lefejeztek 21 kopt keresztény fiatalembert. A kép bejárta a világot, s mindenütt felháborodást keltett. Mi mit gondoltunk, mikor láttuk? Félelmetes, ijesztő? És ha itt üldöznének minket, ahogy egykor a tanítványokat? Feltesszük-e a legfontosabb kérdést? Mit gondolunk, mi rosszabb, hiába élni, vagy hiába halni?

 

„Istenem, minden erőmmel, teljes szívemmel szeretnék visszatalálni hozzád. Dörömbölök a kapukon, irgalmazz nekem! Az élet telve útvesztőkkel, de most csendes a szívem: szoktass erényre, munkára és imádságra. Add, hogy ne tékozoljak. Ezt a bűnömet nagyon szégyellem. Egyedül vagyok: add, hogy otthon is tudjak dolgozni. Adj erőt a munkához! Adj erőt ahhoz, hogy egyéni életemet föláldozva, tisztán lássam és kövessem csillagomat! Közönnyel és paráznán vétkeztem az emberek ellen. Segíteni akarok mindenkin. Jó akarok lenni mindenkihez. Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen! Kinyílni, szeretni, élni!” Pilinszky János

                                                                                                        

JÉZUS PEDIG AZT MONDTA NEKIK: BIZONY MONDOM NÉKTEK, HOGY TI, AKIK KÖVETTEK ENGEM, A MEGÚJULT VILÁGBAN, MIKOR AZ EMBER FIA AZ Ő DICSŐSÉGÉNEK KIRÁLYI SZÉKÉBEN ÜL, SZINTÉN ODAÜLTÖK TIZENKÉT KIRÁLYI SZÉKBE ÉS ÍTÉLITEK IZRÁEL TIZENKÉT NEMZETSÉGÉT.

 

Mit felel Jézus Péter kérdésére? Ti, akik valóban mellettem álltok; ti akik egészen odáig jöttök velem, ahol evilági út zárul, és út nyílik odaátra; ti akik ott lesztek mindvégig, abban amiben én; ti akik abban nyerhettek helyet, amiben én... TI, AKIK KÖVETTEK ENGEM…

nem érkezhettek máshova, mint ahova én érkezem! Részetek lesz abban, amiben nekem.

A MEGÚJULT VILÁGBAN… Miféle világ ez? Mi nem tudjuk elképzelni, még annak alapján sem, amit az isteni kijelentések által tudhatunk róla. Mit tudhatunk, mit olvashatunk róla a Jelenések könyvében (22:1-5.) Mennyire kell nekünk? Vágyunk megérkezni oda?

 

Semmi elátkozott nem lesz többé;

és Istennek királyi széke lesz benne,..

és látják az Ő orcáját,

és az Ő neve lesz homlokukon,

és éjszaka nem lesz többé,

és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra,

mert az Úr Isten világosítja meg őket,

és országolnak örökkön örökké.”

 

ÉS MINDENKI, AKI ELHAGYTA A HÁZAIT, FIÚ, VAGY NŐTESTVÉREIT, VAGY ATYJÁT, VAGY ANYJÁT, FELESÉGÉT VAGY GYERMEKEIT, VAGY SZÁNTÓFÖLDJEIT ÉN ÉRETTEM, SZÁZANNYIT KAP MAJD HELYETTE. S (RÁADÁSUL) ÖRÖKÉLETET NYER ÖRÖKSÉGÜL.

 

Valóban Krisztusért, az ő ügyéért élünk? Érte hagyunk veszni olyan célokat, melyek elérendők, teljesítést, melyek elvártak, álmokat, melyek kívánatosak előttünk? Aki ÉNÉRETTEM… Nem másokért, nem is magamért, hanem Őérte! Nem elhagyni, és nem magára hagyni kell másokat, hanem az Ő nevéért, a Krisztushoz tartozásért elszenvedni, elengedni, nem felróni mások nem értését, nem tetszését, megvetését, avagy kirekesztését… Mivel vagyunk tele, mi foglalja el szívünket, lelkünket. Van tere bennünk, evilági életünkben az odaátnak? „A cselekvő hit számára az öröklét nem a lét magyarázata, hanem maga a létezés. Nem kiegészítés, hanem lényeg. Nem túlvilág, hanem egyedül létező világ.” Pilinszky János

                                                                                                                    

Amikor Krisztus betölti szívünket, akkor másféle irányt nyer az életünk. A jelenléte által. A szava által. Ígéretei által. Nem elhatározásból adódik, hanem a felé fordulásban adódó, szüntelen oda nyíló-táruló ajtó, életlehetőség.

 

E S Ő V Á R Ó - (Promise zenekar)

 

Nyelvemen sincs még szó,

Te tudod, mit mondanék.

A tenger túlsó partján laknék,

Te ott is átölelnél.

Ha azt gondolnám, elnyel a sötét,

Ha úgy érezném, elnyel a sötét

Te akkor is adj erőt, ha nem kérlek én!

 

Ereimben nincs még erő,

csontjaimban nincs tűz.

Az esők apja lettél értem,

hogy tisztává moss engem

Ha azt gondolnám, elnyel a sötét,

Ha úgy érezném, elnyel a sötét

Te akkor is adj erőt, ha nem kérlek én!

 

Mert te tudod, hol lakik a fény

És a sötétségből is születhet még szép.

 

Sóhajtásom elfojtom már, elnémul a hangom.

Ha felemelném hozzád arcom.

Te lehetnél vigaszom.

Ha azt gondolnám, elnyel a sötét,

Ha úgy érezném, elnyel a sötét

Te akkor is adj erőt, ha nem kérlek én!

 

Tegnap beszélgettünk valakiről, aki mindent félretett, odaadott, elhagyott Jézus Krisztusért. És mindmáig elkötelezett, áldott tanítvány életet élt. De immár megfáradt, megöregedett. Egyre esendőbb, leépül, másokra szorul. Sosem volt, mellette férj, nincs gyermeke, aki felkarolná, gondoskodna róla. Nála idősebb testvérei családjának még élő tagjai, akiket egykor félre-félretett az evangélium ügyéért, nem törődnek vele. És mégis akadt olyan lelki gyereke, aki meg nem született gyerekei helyett gondoskodik róla. Ajándék. Nem kötelességből, nem elvárásra felelve, hanem az Istentől nyert, egymást hordozni kész szeretet belső indítására, helyet kapott otthonukban, segítik és gondját viselik… míg hazatérhet Urához.

 

SOK ELSŐ LESZ UTOLSÓVÁ, ÉS SOK UTOLSÓ ELSŐVÉ.

 

Jézus Krisztus figyelmezteti tanítványait. Mire is? Hogy ne nagyon tartsák számon, mi mindent tettek érte, mert az érdemek elismerése elbizakodottá tesz, a felmutatható eredmény számontartása hiúságot, gőgöt ébreszt, és a sötétség ura sem rest, valakiségünk, megronthatja a szívüket „Ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a jobb…(Máté 6:3.)

 

MI LESZ VELÜNK? Mit hiszünk? Mit élünk? Hogyan, mivel állunk Isten elé, ahol minden nyilvánvalóvá lesz, ahol az számít, mit éltünk, kit követtünk, mit ért nekünk az, amit Krisztus tett értünk? Egyszerre lesz félelmetes és gyönyörűséges a megérkezés és a szembesülés pillanata. Amit ott nyerhetünk, megszerezhetetlen. Lehetetlen, ami általa lehetségessé lett

További cikkek:
2021. július 30., péntek,
Judit , Xénia napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 4680
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 49839748

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat