Amit a reformáció már 500 éve ELTÖRÖLT!

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus."

(1Korinthus 3,11)

A REFORMÁCIÓ ISTEN DRÁGA AJÁNDÉKA

A reformátor őseink hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetéséért, és tiszta megértéséért küzdöttek.
Életüket és tanításukat szigorúan a bibliai alapelvek határozták meg és mindig határozottan küzdöttek a Katolikus Egyház bibliátlan torzulásaival, tudatos tévelygéseivel szemben. A reformátorok az egyházat gyógyítani akarták, mert az „fejében és tagjaiban" (in capite et membris) BETEG VOLT.
A reformátorok nem haboztak a Római Egyházat hamis egyháznak nevezni, mivel legnagyobb eltévelyedése és bűne az volt, hogy elszakadt a Bibliától, megfeledkezett arról, hogy a hit és egyház kérdésében egyetlen végső tekintély van: Istennek a Szent Bibliában kijelentett Igéje és akarata.
A reformáció nemcsak az igazságot védelmezte, hanem a katolicizmus tévelygéseit is leleplezte és keményen elítélte például a bibliátlan eretnek kegytárgyak bálványozását, mivel azok sokszor térdelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indították a babonás vallásos embereket, ezt pedig a Szent Biblia határozottan BÁLVÁNYIMÁDÁSNAK tartja.
„Azok, holmi idegen tanokkal vezetgették a nyomorult népet, és bárgyúságokkal kijátszották azt. A pásztorok nagy hitványsága, a nép butasága következtében minden megtelt ártalmas tévelygéssel, hazugsággal, babonával." „Az EVANGÉLIUMOT ELTEMETTÉK, mintegy KITÖRÖLTÉK az emberek emlékezetéből… elrendelték, hogy a szentekhez forduljanak." (Kálvin János)

A reformáció áldásait, a nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház nem nézte jó szemmel.

Üldözések

Sajnos manapság még a protestáns egyházakban is sokan a megtisztulást jelentő reformációt már nem Isten ajándékának, hanem fájdalmas szakadásnak, szomorú sebnek titulálják.

Ők lehet, hogy nem is tudják, hogy a  reformáció idején a magyar 1523. évi országgyűlés kimondta, hogy: „A király... valamennyi lutheránust... fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse", az 1524. és 1525. évin pedig, hogy „az összes lutheránusok kiirtassanak... és akárhol találtatnak... megégettessenek".

Ez a törvény alkalmazást nyert a gyakorlatban is, de érvénye mindössze másfél, illetőleg egy évig tartott, mivel már az 1526-i országgyűlés eltörölte.

A protestánsok kegyetlen és gyilkos üldözése folytatódott viszont a római katolikusok által az ellenreformáció idején. Kollonich Lipót a római katolikus egyház feje, esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja kijelentette, hogy „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem".

Róma 1545-63-ig Zsinatot tartott Tridentben, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak és egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit. Ezen a zsinaton az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották: 33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték. Ezzel elkezdődött az ellenreformáció, a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal.

Fontos tudni, hogy ezeket a tridenti zsinati átkokat mindmáig nem vonták vissza. Sőt, ma is ezekre a tridenti zsinati határozatokra kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.

***

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni. Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak 
és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.
A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.
(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

***
„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek.” (Zsoltár 97,7)
A reformáció azonnal elhatárolódott minden katolikus tévtanítástól és radikálisan eltörölt minden bibliátlan gyakorlatot és dogmát.
Mindenekelőtt eltörölte a miseáldozatot, mivel katolikus felfogás szerint az áldozás Krisztus golgotai áldozatának megismétlése. Szerintük az ostya Jézus valóságos testévé, a bor Jézus valóságos vérévé változik. (transzubsztantiatio).

A reformáció eltörölte azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, egyházi „papi" rend, a szentségi házasság, utolsó kenet).

A reformáció eltörölte a tisztítótűzről (purgatórium) szóló bibliátlan tanítást, a halottakért tartandó misét.
Eltörölte a tipikusan katolikus ünnepeket, köztük Szűz Máriának és az összes szenteknek ünnepeit,
a bibliátlan halottak napját, a mindenszentek ünnepét,
a negyvennapos tilalmakkal teli böjtöt, a farsangolást, a karneválozást. stb.

A reformáció eltörölte az eskütevést Szűz Máriára és a szentekre.
A reformátorok által eltörlésre került.
az ereklyék, a képek-szobrok, kegytárgyak tisztelete,
a szentek segítségül hívása,
az oltáriszentség imádás,
a szenteltvíz, a keresztvetés, a letérdelés,
a fülbegyónás, keresztcsókolgatás,
a búcsújárások, a rózsafűzér,
a Jézus testét kiábrázoló korpuszos feszület használata.
A reformáció eltörölte a kenetek és tömjénezők használatát.
Eltörölte a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket,
a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét.
De a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust (kötelező papi nőtlenség), a szerzetesrendeket is,
és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadhatja el a pápát Krisztus földi helytartójaként.
A reformáció eltörölte a latin nyelvű liturgiát. A Bibliát lefordították nemzeti nyelvekre, hogy az igehirdetés a nép számára érthető legyen.

A református reformátorok eltávolították a templomokból az oltárokat, az oltárképeket, a szobrokat,
az orgonát, a harangokat és megtiltották a liturgikus gyertyák használatát.
Megszüntették a „háttal-misézés” gyakorlatát, valamint a liturgikus rendben a (responsoriumos gyakorlatot) a pap énekére a gyülekezet feleleteit.
***
Református templomainkat a Biblia tanításához méltó egyszerűség, áttekinthetőség és tisztaság jellemzi. Templomaink általában fehérre meszelt falúak, csak a legszükségesebbek találhatók benne: a padok, a szószék és az úrasztala.
A liturgiánkban nem a külsőség, hanem a prédikáció, Isten élő Igéjének tiszta hirdetése a meghatározó.
Reformált hitünk tanítása csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket, mint abszolút tekintélyt fogadja el hitünk és életünk egyedüli zsinór-mértékeként, mivel az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával.

Hittel valljuk az Isten által adott csodálatos reformátori hitigazságokat:
SOLA FIDE (Egyedül hit által!) Egyedül a Krisztusba vetett hit által, az Ő érdeméért igazul meg és üdvözül az ember és nem a Római Egyház hierarchikus „üdvintézménye” által felkínált szentségek vételével.
SOLA GRATIA (Egyedül kegyelemből!) Egyedül kegyelemből van üdvösségünk, nem pedig emberi teljesítmény, vagy érdem által!
SOLUS CHRISTUS (Egyedül Krisztus!) Egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más!
SOLA SCRIPTURA (Egyedül a Szentírás!) Egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása és nem a szent hagyományok!
SOLI DEO GLORIA (Egyedül Istené a dicsőség!) A dicsőítés sem az angyalokat, sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg, egyedül csak Istent!

Hálásak vagyunk Istennek a számunkra igen becses, őseink véráldozatával, szenvedéseivel (gályarabok) védelmezett tiszta, református, bibliás hitért.
Reformátor őseink számára kimeríthetetlen erőforrást jelentett Isten Igéje, amelyért mindig küzdöttek.
Kitartóan harcolták a nemes harcot minden tévelygés ellen,
a személyes szentségért a bűn kísértése ellen,
az egyházi tisztaságért és nemzeti tisztességért, a romlottság és a hitetlenség ellen.
Tudták, hogy Isten különösen gondoskodik arról, hogy választottai a nagy megpróbáltatások alatt se maradjanak vigasztalás nélkül.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy őseink tisztán fölragyogtatták számunkra a bibliai igazságokat, és példamutató hitvalló életükkel elénk élték a dicsőséges Szentháromság Isten igaz tiszteletét.

Budapest, 2022.
Trencsényi László
református lelkipásztor

Felhasznált irodalom:
Magyar Református Egyház hitvallási iratai:
Heidelbergi Káté, Második helvét Hitvallás
Kálvin János: A keresztyén vallás alapvonalai
Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon
Bottyán János: Hitünk hősei