Elhangzott prédikációk 2024.

.

 

 

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal,
mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az
Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

(2 Korinthus 3,17–18.)

 

..........................................................................................

2024. április 21. Bp. Pestújhelyi Református Templom

Trencsényi László

lelkipásztor

............................................................................................

 

AZ ATHÉNI PRÉDIKÁCIÓ II.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,30-34)

30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.
31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.   32Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is.
33Pál ezután eltávozott közülük. 34Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.

***

Láthatjuk, hogy Pál apostol az Athéniakat döntés elé állította, és bizonyította, hogy nem érdemes hinni a pogányság hamis képzeteiben.  A berögzült hagyományok, babonás hiszékeny tradíciók nagy akadályt jelentettek számukra.

Ők ebben éltek, ebben szocializálódtak, ez volt számukra természetes.

Úgy tűnik, hogy a filozófusok számára a Krisztus evangéliuma érthetetlen, követhetetlen, felfoghatatlan volt.  Ma is az. Ezért elvesznek.

Az apostol világossá tette a hitünk lényegét és felszólította hallgatóit, hogy végre döntsék el, hogy kinek hisznek, mivel ez a legfontosabb az életben. Ez pengeéles helyzet. Élet, halál kérdés. Egyáltalán, nem mindegy, hogy mit hisz az ember.

Vagy igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett,

becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos? Nem mindegy!

 

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy Isten akarata nem a hiszékenység jóváhagyása, hanem a Hozzá való MEGTÉRÉS.

30. vers „A tudatlanság idejét elnézte Isten."

...most azt parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt TÉRJEN MEG.

A megtérést központi- sarkalatos kérdéssé teszi. Mivelhogy az is.  A megtért embernek más az alapállása.

Nemcsak hisz, hanem tudja azt is, hogy mit és azt is, hogy Kit követ, mivel ismeri Megváltóját, az Úr Jézus  Krisztust.

Megállapítottuk, hogy az igaz megtérés gyökeres változást jelent.  Nincs megtérés Ige nélkül, és Szentlélek nélkül.

Az igazi megtérés összességében, és teljességében Isten műve: OPUS DEI.

Isten alkotása. Ő a kezdeményező, Ő állít meg, Ő szólít meg, Ő késztet belátásra és bűnvallásra.

A megtérés- újjászületés, Isten életre szóló kinyilatkoztatása. Minden, ami történik, Isten szent jelenlétében történik.

Ez totális fordulat, teljes Istenhez fordulás, Ez valójában egy teljes hátraarc. Hatalmas erővel Isten kezd el munkálkodni.

Mindezt nem lehet emberileg elérni. Minden más, minden új lesz. Ezt nevezhetjük radikális változásnak is.

A megtérés kétirányú változás. ISTEN LELKE KINYIT KAPUKAT ÉS BEZÁR KAPUKAT.

Egy negatív, gonosz korszak végleg lezárult. A régiek elmúltak, hitelüket vesztették, megszűntek.

Mivel Krisztus kezd el élni az emberben, Aki az ÉLETET hozta el szívébe, ezért valóban, tökéletesen újjá lett minden.

Attól kezdve, a hit nemcsak elmélet, hanem valóságos, gyakorlat hitgyümölcs is.

Gyökeres gondolkodásbeli változás, mely minden tekintetben, tettekben, életvitelben is tudatos Istennek szentelés, élő, szerves, elválaszthatatlan kapcsolatba került az Úrral mindörökre, megbánhatatlanul. EZ A VALÓDI MEGTÉRÉS!

 

PÁL APOSTOL rávilágított arra, hogy mindenkire IGAZSÁGOS ÍTÉLET vár.

31Azért rendelt egy napot, amelyen IGAZSÁGOS ÍTÉLETET MOND majd az egész földkerekség fölött

Mi alapján fog Isten ítélni? Az Úr Jézushoz való viszonyúlás és rajta keresztül a Szent Bibliához viszonyulás alapján.

Ez igen súlyos kérdés!  Minden ember élete során háromféleképpen viszonyulhat a Szent Bibliához!

A.) KRISZTUSKÖVETŐKÉNT      Tiszta, áldott, üdvözítő krisztusi hittel

B.) KRISZTUSGYŰLÖLŐKÉNT    Hitetlen, tagadó, ateista, antiteista, agnosztikus hozzáállással

C.) BIZONYTALANUL                Vallásoskodó, kételkedő, felületes, hiszékeny, tévelygő hozzáállással

A Szent Biblia állítja, hogy az utolsó ítéletkor pedig csak kétféle ember lesz.

A.) ÜDVÖZÜLŐK (Atyám áldottai), akik az örök életre jutnak.

B.) ELKÁRHOZÓK( átkozottak), akik az örök tűzre (gyötrelemre) jutnak.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,16)

„Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3,18)  „Ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték." (Jelenések 20,15)

PÁL APOSTOL nyomatékosan rávilágít arra, hogy Isten igazságos ítéletet egy FÉRFI ÁLTAL fog gyakorolni, akit erre kiválasztott, és feltámasztott a halálból.  Az Úr Jézus Krisztus, Aki a Messiás, Isten Fia, Dávid Fia, Emberfia, aki az Immánuel.

Ő a Kiválasztott, a halálból feltámadt, Általa mentette meg a világot és Általa fogja megítélni a világot, minden embert.  Őt senki nem mellőzheti. Ő megkerülhetetlen.

„Egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is."

Az athéniek elzárkóztak, ez a város zárva maradt az evangélium számára.  Nem éltek az alkalmatos kegyelmi idővel, sőt visszautasították azt. Tudjuk, hogy NEM ADATOTT MÁSIK ALKALOM!

A gúnyolódók azóta sem fogytak el, akad belőlük ma is bőven. Lenézik, lesajnálják, böcsmérlik hitünket. Volt az egyháztörténetben hitünket sértő megnyilvánulás bőven. De igazságos ítélet is volt. És lesz, az nem maradhat el.

Az apostol szemszögéből nézve ez bizony eredménytelenség volt.

Nem volt egyszerű elviselni az elutasítást, a mellőzöttséget, ami igen lehangoló, elszomorító tud lenni.  Úgy tűnik, hogy az apostol nem lepődik meg, nem bosszankodik, nem blokkolja őt és nem keseredik el.

Pál apostol nem volt érzéketlen, közömbös, de tudta, hogy nem is őt, hanem a világegyetem Teremtőjét, Úrát és Királyát utasították el. Krisztus elutasítása, vagy félvállról vétele, több mint elszomorító. Mindig megrendítő, mivel az TRAGÉDIA!

Pál apostol példa lehet számunkra, hogy Istenre bízta és szent kezéből fogadta el az eredményességet és az eredménytelenséget is.

Ha nehéz szívvel is tudomásul vette a történteket, de megnyugtatta őt a tudat, hogy az Úr új kapukat fog megnyitni az evangélium számára. Várja őt a nagyváros, az akkori főváros, Korinthus. Lesz ott feladat bőven. És lesz is rajta áldás. Tudta mi a feladata, az amit a feltámadott Úr Jézus Krisztus az egész világra szóló missziós parancsként adott tanítványainak: „Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között." (Lukács 24,47)

Tegyük mi is ezt: szóban, tettekben, életpéldával, ott ahol élünk! Jutalmunk, hogy még tehetjük.

 

 

..........................................................................................

2024. április  14. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

 

AZ ATHÉNI PRÉDIKÁCIÓ I.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,22-31)

22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, 28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk."

29Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.

30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.

31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.

***

Láthatjuk, hogy Pál apostol Athénban is világossá tette a hitünk lényegét. El kell végre dönteni, hogy kinek higgyünk?

Itt minden élesben megy. Egyáltalán nem mindegy! Ez élet vagy halál kérdés. Igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos?

A pogányok, a maguk hamis képzeteikben hittek.   Amint látjuk a hagyomány, a tradíció nagy akadály.  A hitetlenség viszont nagy baj.  A hiszékenység pedig nagy veszély.

Megállapítottuk, hogy csak a Szent Biblia leleplezi le a hamisítványokat.

Természetesen Athénban is a vallási kérdés volt a középpontban.

E kérdésben az emberiség három csoportba osztható. E csoportok között mérhetetlen szakadék van.

HOMO NATURALIS =  Természeti ember, a hitetlen, aki tagadja Isten létét: Ateisták, antiteisták, libertinusok

Nincs felelősség, mindent szabad, nincs kontroll

HOMO RELIGIOSUS =vallásos, hiszékeny ember.  Minden, ami vallás, válogatás nélkül.  Az athéniek is ilyenek voltak.

Teljes káosz, minden bizonytalan. Az athéniek Olümpos istenei szeszélyesek, tehetetlenek, néma elképzelt bálványok.

HOMO CHRISTIANOS =  Krisztushoz tartozó ember, az igazit, a valódit, az egyetlen Istent ismeri, követi, képviseli.

Aki egyben HOMO RENATUS  = Újjászületett ember. Micsoda hatalmas (kozmikus méretű) különbség a többihez képest.

Ő a megtért ember, újjászületett, kegyelmet, bűnbocsánatot nyert ember, aki immár mennyei állampolgár:

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül." Fil 3,20

PÁL APOSTOL TISZTA VIZET ÖNT A POHÁRBA. (Az athéni filozófus fejekbe.)

Tisztázza a legfontosabb alapkérdéseket: Kicsoda és milyen az Isten, de bizonyítja azt is, hogy mi nem jellemző rá.

Súlyos és nyomatékos hitigazságok. Meggyőző érvelés és egyben tanítás hangzik el.  „Akinek van füle, hallja".

Tanításában Pál apostol távolról indít és a KÖZPONTHOZ, az Úr Jézus feltámadásához érkezik meg!!

Rávilágít a hallgatóság tévelygéseire és határozottan felszólít, hogy térjenek meg az Úrhoz. Világosan beszél arról, hogy csak egyetlen Isten van: Ő teremtett mindent. Ő a menynek és földnek Ura.  Ő ad életet, leheletet, Övé itt minden.

Őt szabad és lehet, sőt kell keresni, és meg lehet találni. Ő nincs távol, nem egy távoli ismeretlen, vagy kiismerhetetlen.

De tudni kell, hogy Isten NEM lakik emberkéz alkotta templomokban, és NEM szorul emberkéz szolgálatára.

NEM szabad hinni, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz hasonló.

NEM szabad hinni, hogy művészi alkotáshoz hasonló.

NEM szabad hinni, hogy emberi képzelgéshez, okoskodáshoz, elgondoláshoz, filozófiához hasonló.

Hogyan hatottak ezek a hitigazságok, a filozófus füleknek?

Elég volt a kőszobrok, kiábrázolások imádatából. Hálát kell adni a reformációért, hogy a faragott képek előtt mi már SOHA nem térdelünk. „Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek." Zsoltár 97,7)

Sajnos ez az Ige sokak bibliájában rejtve marad, észrevehetetlen, láthatatlan. Pedig ez nem játék! Mást imádni, életveszélyes!

30. vers „A tudatlanság idejét elnézte Isten."

A HIT ELLENTÉTE NEM A TUDÁS!    A hit ellentéte a hitetlenség, a tudás ellentéte pedig a tudatlanság!

A hit és a tudás testvérek. A teológia pedig a legfontosabb tudomány, - a tudományok királya!

Az informálatlanság a hit kerékkötője. Korunk fertőzésének a digitális elbutulásnak olyan tünetei vannak, mint a lelki közöny, a lelki tespedség, lelki tunyaság, lelki igénytelenség.

A hitben járatlan, tudatlan ember könnyen megtéveszthető, befolyásolható, manipulálható.

Korunk a hitetés, megtévesztés kora. Sokan ügyködnek rajta, hogy felvilágosítás helyett tömegeket FELHOMÁLYOSÍTSANAK.

Boldog, aki szereti a tudományt, aki vágyakozással érdeklődik hitünk alapigazságai iránt. Meg is fogja tudni!

...most azt parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt TÉRJEN MEG.

A megtért ember, nemcsak hisz, hanem tudja azt is, hogy mit és azt is, hogy Kit követ, mivel ismeri Megváltóját, az Úr Jézust.

Azt mondtuk, hogy az igazi  HOMO CHRISTIANOS =  Krisztushoz tartozó ember,  HOMO RENATUS  = Újjászületett ember.

Az igaz megtérés gyökeres változást jelent. Attól kezdve, a hit nemcsak elmélet, hanem valóságos, gyakorlat hitgyümölcs is terem.

Nincs megtérés Ige nélkül, és Szentlélek nélkül.  Isten szent jelenlétében történik. Isten MŰVE.  Ez totális fordulat, teljes Istenhez fordulás, hátraarc. Gyökeres gondolkodásbeli változás, de tettekben, életvitelben is tudatos Istennek szentelés.

Élő, szerves, elválaszthatatlan, örök kapcsolat.

„Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam." Zsolt31,2-3

 

 

..........................................................................................

2024. április 7. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

***

Az Evangélium Athénban II.

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,19-23)
19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
20Mert amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
22Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva:
AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek
***

Az Athéniek számára IDEGENSZERŰ volt az evangélium.

Sajnos valamikor számunkra is idegenszerű és érthetetlen volt a FELTÁMADÁSRÓL SZÓLÓ EVANGÉLIUM. De már nem az!
Vagy mégis? Tisztában vagyunk, hogy mit hiszünk! Legyünk tisztában, tájékozódjunk, kutassunk, hisz ez élet-halál kérdés.
A mi számunkra mindaddig volt idegenszerű, amíg Isten meg nem állított
és nem beszélt velünk, a szívünkkel és a kezünkbe nem adta a Szent Bibliát.
Azóta már nem új-és idegen tanítás, hanem
ÁLDOTT ÉLETMENTŐ TUDOMÁNY.
A tudományok KIRÁLYA.
Már nem idegen istenség, hanem DRÁGA MEGVÁLTÓ.
Már nem érthetetlen, nem idegenszerű a keresztyén hit,
hanem IDŐSZERŰ és szívügyünk lett,
amelyben élhetünk, amit nagyon szeretünk és a legtöbbre értékelünk,
ami nélkül el sem tudjuk képzelni az életet.

MI AZ, AMI IDEGEN?
Ami ismeretlen, homályos, ködös, rejtélyes, titokzatos, misztikus, bizonytalan, leinformálhatatlan, veszélyes.
Nemcsak az Athéniak, sajnos sokan szeretik ma is a fikciót, a találgatást, a misztikát, a meséket, mondákat. Athénban volt minden, bő választék volt az Olümposzon: Zeusz, Héra, Poszeidón, Hermész, Aphrodité, Pallasz Athéné, Apollón, Artemisz.
Mindez csak üres lufi volt, de nagyot szólt. Nagy és jól jövedelmező tartalom nélküli, hitetés folyt. Erre volt, van igény.

Ami Istentől idegen, azzal szemben legyünk mindig óvatosak, bizalmatlanok és távolságtartók. Kerüljük a titkos dolgokat!
Sok veszélyes idegen csaló közlekedik közöttünk és próbálják a hitelesnek látszó portékájukat eladni.
Vigyázzunk az idegenekkel.
Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik Európában.
Látványosan elhidegül és elidegenül tőle a világ. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat. (reformátusságukat)
Akik ma az Úr Jézus Krisztusról hitelesen és meggyőzően tesznek bizonyságot, azoknak ugyanúgy elutasításban van részük.
Pál ap. mondhatta: Nekem már nem ismeretlen, én már ismerem, éppen ezért vagyok itt, hogy nektek se legyen ismeretlen. Jézus Krisztusban higgyetek, Hozzá forduljatok, Benne bízzatok, Őt kövessétek!

Nem kis közdelem folyik a lelkekért. Kinek higgyünk?
Micsoda fájdalom, hogy sok családban, -általában az oktatásban, de még az egyházi iskolákban is kettős nevelés folyik.
Egészen mást tanít a lelkész és mást a szaktanár. Nem kis zavart-zűrzavart (Ad abszurdum: káoszt) okozva a fejekben.
Korunkban ma már nem meglepő, sőt természetesnek hangzik, ha a Szent Biblia hitelességét vonják kétségbe.
Jaj nekünk, ha minket is megvezetnek, elhitetnek. Egyáltalán nem mindegy mit képviselünk, tanítunk, hiszünk:
Teremtés vagy evolúció? Isten örök igazsága, vagy hiszékenység, babonaság? Valóság vagy mese?
Az Úr Jézus Krisztus személyével kapcsolatban egyáltalán nem mindegy, ki mit képvisel:
Isten Fia, a Szentháromság második személye, vagy csak egy nagy ember? (Jehova Tanúi, Unitáriusok)
Madách művének, az Ember Tragédiájának megjelenése óta nálunk is szokás lenézően beszélni arról a bizonyos iotáról, amely az óegyházat két táborra osztotta: HOMOUZIOS táborra és HOMOIUZIOS táborra.
„Óh jaj, ne tréfálj! Hát egy I miatt is mehetni ily elszántan a halálba?"
Az első azt vallotta, hogy Krisztus egylényegű az Atyával, az utóbbi, hogy csak hasonló lényegű.
Az egyikből az következett, hogy Krisztus a testté lett Ige, az abszolút igazság; a másikból az következett, hogy Jézus csak ember, de hasonló egy istenséghez.
Végeredményében Krisztus dicsőségéről, Isten hatalmáról, a bibliai kijelentés igazságáról volt szó.Van-e valami, amiért érdemesebb lehet meghalni, mint ezért?

Nem egy iotáért (miatt) haltak meg, hanem Istenért.

El kell végre dönteni, hogy kinek higgyünk?
Itt minden élesben megy. Egyáltalán nem mindegy! Ez élet vagy halál kérdés. Igaz vagy hamis, tiszta vagy tisztátalan, egészséges, vagy mérgezett, becsületes vagy becstelen, éltető vagy halálos, üdvösséges vagy kárhozatos?
A pogányok, a maguk hamis képzeteikben hittek.
Amint látjuk a hagyomány, a tradíció nagy akadály.
A hitetlenség viszont nagy baj.
A hiszékenység pedig nagy veszély.

Az informálatlanság a hit kerékkötője.
Korunk fertőzésének a digitális elbutulásnak olyan tünetei vannak,
mint a lelki közöny, a lelki tespedség, lelki tunyaság, lelki igénytelenség.

Csak a Szent Biblia leleplezi le a hamisítványokat.
A Szent Biblia mindíg leleleplezi a hamisítványokat.

„Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! (1Thessz 5,21-22)

Az első keresztyének, hitünk mártírjai miért áldozták életüket?
Mert hitték, hogy: Krisztos Küriosz! DOMINUS JESUS CHRISTUS!
Ez rendíthetetlen, mindhalálig hit. Krisztusért, Megváltójukért, erre az igazságra ha kellett mérget vehettek, ha kellett tűzbe tehették a kezüket, mert erre az igazságra rá lehetett tenni, bízni, helyezni az egész életüket.  Ezért érdemes élni és tenni. Te is tedd ezt, nem fogsz csalódni.

 

 

..........................................................................................

2024. március 17. Bp. Pestújhelyi Református Templom
............................................................................................

Pál apostol Athénban

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,16-21)

• 16Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.  17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált.  18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele.  Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Idegen istenség hirdetőjének látszik - mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20Mert amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.

***

A szövegbő kiderül, hogy nem Pál apostol kezdeményezte, hogy az athéni Areopágoszon felszólaljon.

Az Areopágosz, az Akropolisz tövében van a nyugati oldalon és a törvénykezés helyszíne volt.

Pál apostol lehetőséget látott benne, hogy az evangéliumot ott is hirdesse. Meg is tette.

Úgy fogadta, mint Istentől rendelt időt, alkalmat. Nem ijedt meg, hanem, megragadta a lehetőséget és élt vele.

És volt áldás rajta, mert voltak, akik megtértek, köztük név szerint: Dienes és egy Damaris nevű asszony.

Tanulság nekünk: Legyetek készen számot adni. Az apostol föl volt készülve és készítve a váratlan helyzetekre. Erre csak azok képesek, akik szíve csordultig van Krisztus szeretetével.

Így volt ez a lelki testvérek között:

Népe között.  Ellenség között.

Népe vezetői, a Nagytanács tagjai között.

Római helytartók: Félix és Fesztus előtt,  Heródes Agrippa király előtt

És most Athénban először az Agorán, majd az Areopáguszon a filozófusok között.

Igy mi is, ha kimegyünk a templomból, figyeljük a lehetőségekre. Még a börtönben is volt lehetőség bizonyságtételre....

***

IDEGENSZERŰ DOLGOKAT BESZÉLSZ

Valamikor számunkra is idegenszerű és érthetetlen volt a feltámadásról szóló evangélium. De már nem az!
Vagy mégis? Tisztában vagyunk, hogy mit hiszünk?
Meg tudjuk védeni keresztyén hitünket, reformátusságunk tisztaságát, becsületét?

Legyünk tisztában, tájékozódjunk, kutassunk, hisz ez élet-halál kérdés.

A mi számunkra mindaddig volt idegenszerű az evangélium, amíg Isten meg nem állított és nem beszélt velünk, a szívünkkel és a kezünkbe nem adta a Szent Bibliát.

Azóta már nem új-és idegen tanítás, hanem áldott életmentő tudomány.
Már nem idegen istenség, hanem drága Megváltó.
Már nem érthetetlen, nem idegenszerű a keresztyén hit, hanem IDŐSZERŰ és szívügyünk lett, amelyben élhetünk, amit nagyon szeretünk és értékelünk.

***

EGYÉBBEL SEM TÖLTÖTTÉK AZ IDEJÜKET

Úgy általában mivel tölti az idejét az emberiség?   És mi mivel töltjük az időnket, az Istentől kapott 24órákat?

I.

A mai hitetlenek, az ateisták, antiteisták, panteisták, nihilisták. Ők unatkoznak és sok hasztalansággal agyonütik valahogy a szabadidőt, vagy éppen egymást szórakoztatják, támadják, rágalmazzák, kiutálják vagy meggyűlölik.

Ugyan, mit is tehetnének? Ők Isten nélkül tengődnek, és lelki sötétségben reménytelenül, kilátástalanul vergődnek.

II.

Akik nem ateisták, de hitünk iránt közömbösök, ők nem tartják számon azt, hogy templom is van a világon. De ha mégis elmennek néha, nemigen hatja meg őket az Ige. Üresen érkeznek és üresen távoznak. Hiányzik az érintettség, a felelősség, a hála, a gyermeki nyitottság és bizalom.

Remélem, hogy mi nem tartozunk közéjük és soha nem fogunk magunkat közéjük sorolni!

III.

A hívő ember egyébbel sem tölti idejét, mint, hogy az élete hasznos lehessen Ura, Istene előtt.
Ők az Istent szeretők, a Krisztust követők, a mennybe készülők, a keskeny úton haladók.
Ők azon vannak, hogy megragadják a lehetőségeket.

A hívő ember nem unatkozik, Szinte issza az Igét. A legáldottabb tevékenységgel foglalja le magát. Készül Istene elé! Van Szent Bibliája, imakönyve., Van Istene, Úra, Megváltója. Van hite, van temploma, van gyülekezete, és feladata.

De ha van családja, szülei, hitvestársa, gyermeke, unokája, szerettei, nem szűnik meg SOHA imádkozni értük, mert tudja, hogy ez a legjobb és legáldottabb, amit tehet. Ebbe nem fog belefáradni SOHA.

Jellemző az is, hogy minél több időt szeretne a belső szobában, vagy a templomban tölteni. Zsoltár 26,8  „ Uram, szeretem a Te házadban való lakozást, és a Te dicsőséged hajlékának helyét."

A hozzáállása természetesen az, hogy SOHA nem akarja Urát megbántani, megszomorítani.
Nincs sem ideje, sem oka panaszkodni, hanem mindenért hálás. Tudja, hogy minden javára szolgál, mivel Krisztusban van.
Azzal tölti idejét, ami jó, helyes, nemes, értékes, TISZTESSÉGES, BECSÜLETES, Isten előtt kedves.
Igyekszik úgy élni, hogy ne hozzon szégyent Istenére és semmiképen ne adjon támadási felületet, se okot, hogy az Úr Jézus szent nevét bántsák, gyalázzák.
Igyekszik azt képviselni, amit az apostol is: az evangélium magvát, Jézus Krisztus feltámadását. Nincs is ennél a fontosabb, tartalmasabb és áldottabb élet a földön.

***

..........................................................................................

2024. március 10. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

A Krisztus evangéliuma Athénban

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,15-18)

15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.  16Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.  17Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele.

Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? - mások ezt mondták: Idegen istenség hirdetőjének látszik - mivel Jézust és a feltámadást hirdette.

***

Pál apostol megérkezett Athénba, a civilizáció egyik legismertebb városába. Az ókori kultúra, műveltség, a tudomány, a művészetek, a bölcselet fellegvárába.

Pál apostol tapasztalata szerint, hitünk szempontjából viszont totális sötétség uralkodott ott a szívekben, mivel: „ tele volt bálványokkal".

Az apostol ott is a zsinagógát kereste fel és hirdette a Krisztust a zsidóknak és az istenfélőknek, és a főtéren is azoknak, akiket ott talált. Az üzenet, amit képviselt és átadott a legfontosabb. Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

Nincs ennél a legfontosabb és tartalmasabb üzenet. Ez a küldetése lényege, hogy Krisztusra mutasson, a feltámadást hirdesse. Néhányan hitre jutottak, köztük név szerint: Dienes és egy Damaris nevű asszony.

Athénban Pál apostol szíve megrendült (háborgott) amikor azt látta, hogy a város bálványokkal van tele.  Megrendült a lelke, háborgott, felindult, zaklatott, indulatos lett, elcsodálkozott és megbotránkozott. Nem tudott napirendre térni a fölött, amit látott és tapasztalt.

Kálvin János szerint: Az ember szíve bálványgyártó műhely.

Bármi bálvánnyá válhat, amit imádattal veszünk körül.

„Földiekkel játszó égi tűnemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Kit teremt magának a BOLDOGTALAN, S mint védangyalának, BÓKOL ÚNTALAN. ( Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez)

Manapság furcsa ezt hallani: az egoisták, a celebek, a gátlástalan autokraták, elvtelen karrieristák korában.

Mindez egyenesen arányos az értékvesztéssel, a lelki davalválódással, a lelki elkorcsosulással, a lezülléssel.

A bálványimádáshoz általában hogy szoktak viszonyulni az emberek?

I.            Van, aki tudatlanul benne van, egyetért vele és felelőtlenül műveli.

II.            Van, aki tudomásul veszi és egyáltalán nem zavarja, közömbös iránta, hidegen hagyja.

III.            Van, aki elítéli ugyan, de egyébként nem foglalkozik különösebben vele.

IV.            Van, akit nagyon felháborít és megpróbálja megtenni azt, amit lehet. Pál apostol ezt tette.

Feltűnő, hogy az ott élő zsidókat NEM ZAVARTA, őket NEM háborította fel. Pedig az athéni bálványimádás hatalmas kontraszt volt egy zsidó ember számára. Ők mégis megszokták, tudomásul vették, az ő lelkük nem háborgott.

Miért éltek ott mégis?

Nyilván nem üdülés miatt, hanem gazdasági érdekeltségeik miatt érezték ott jól magukat.

Hát nem jellemtelen, elvtelen megalkuvás ez?

Semmiért nem adták fel a kényelmes életet.

Ők csupán a saját érdekeltségeiket nézték, Pál apostol pedig a Krisztus evangéliumát nézte!

Athénba érkezésével minden megváltozik. Ott is megjelenik, és hirdettetik az élő Isten örök Evangéliuma.

A görög EPIKUREUS (materialisták) és SZTOIKUS (panteisták) filozófusok is vitába ereszkedtek vele. Nem értették, hogy miről beszél. Nem tudták felfogni, - vagy igazán nem is akarták.

Számukra csupán: „idegen istenség hirdetőjének látszott".

MI AZ, AMI IDEGEN?

Ami ismeretlen, homályos, ködös, rejtett, titkos, leinformálhatatlan.

Az ilyenekkel szemben legyünk mindig óvatosak, bizalmatlanok és távolságtartók.

Sok veszélyes idegen csaló közlekedik közöttünk és próbálják a hitelesnek látszó portékájukat eladni.

Vigyázzunk az idegenekkel.

A tékozló fiú is idegenbe vágyott és távozott az ismeretlenbe, és majdnem belepusztult.

Isten így figyelmeztet a veszélyre. „Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem."

***

Oly korban élünk, hogy a Krisztus evangéliuma fokozatosan idegenné válik Európában.

Látványosan elhidegül és elidegenül tőle a világ. Napjainkban sokan feladják hitvallásukat. (reformátusságukat)

Akik ma az Úr Jézus Krisztusról hitelesen és meggyőzően tesznek bizonyságot, azoknak ugyanúgy elutasításban van részük.

Az életmentő üzenet nem változott! A legfontosabbat: Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

Ez a mi dolgunk is. Ezért születtünk.

Ez kell hirdetnünk! Ez az első számú feladatunk!

Ezért születtünk újjá. Ez az Istentől rendelt KÜLDETÉSÜNK.

Nem lehetünk némák. Adjuk tovább hűségesen és hitelesen a ránk bízott életmentő örök evangéliumot,

mert mi már tudjuk, hogy egyedül Jézus Krisztusra van szüksége ennek a kegyetlen, hitetlenségbe dermedt, meghasonlott, tisztátalan és erkölcstelen, céltalan világnak. Íme a KÜLDETÉSÜNK lényege:

A Krisztust mindinkább elutasító civilizáció valós lelki helyzete valahogy így foglalható össze:

Akiknek ma az evangélium idegen,

a feltámadás számukra lehetetlen,

a Szent Biblia és az igehirdetés érthetetlen,

az ilyen bűneiben megátalkodott ember pedig- menthetetlen.

Ez a valóság. Ez az igazság. Mi nehogy így járjuk.

Ma még tart a kegyelem, ma még hirdettetik az evangélium, ma még lehet megtérni.

Nehogy idegen legyen számunkra az Evangélium. Ezért vagyunk ma itt!

Nehogy az Úr Jézusnak azt kelljen majd mondania, hogy: „ nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők." Hanem inkább azt, amit az igazak közé tartozóknak mond:

„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely nektek készíttetett a világ kezdete óta."

„És azok elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.  Máté 25, 46

 

 

 

..........................................................................................

2024. március 3. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

 

Evangelizáció Béreában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,10-12)

"A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen."

Bérea egy példás gyülekezet, ahol komoly lelki ébredés volt. Isten Lelke elkezdett munkálkodni és sokan megtértek. A Krisztus evangéliuma mélyen érintette a szíveket, és ők ezt láthatóan értékelték, becsülték is.  Ez egyébként mindig meg is látszik a gyülekezeten!

***

Az apostolokat tulajdonképen kimenekítették Thesszalonikából. Így kerülnek a 80km-re fekvő Béreába.

Vannak ilyen élethelyzetek, amikor a menekülésnek is RENDELT IDEJE van. Ki kell térni az üldözők elől, - ha lehet.

Isten az övéiről menekülés közben is gondoskodik. Ők sem keseredtek el, nem adták fel.

Körülöttük felgyorsultak az események. Bár a külső tényezők igen labilisak voltak és arról tanúskodtak, hogy teljes létbizonytalanságban vannak, de az Úrnak gondja volt rájuk.

Láthatjuk azt is, hogy a belső tényezők mennyire stabilak voltak.

Lelkileg erősek és megalapozottak voltak. Ez a hívő ÉLETSTABILITÁS.

Volt TARTÁSUK, lendületes KITARTÁSUK.  Fáradságot nem ismerő SZOLGÁLATUK.

Ez abból is látszik, hogy az Evangélium hirdetésében nem volt megállás, szünet, hézag, megszakítás, pihenés, leállás.

Krisztus evangéliuma minden korban és élethelyzetben mindörökké élő marad.

Soha nem változik meg és mindig lelki stabilitást ad, mert az Úr ugyanaz, és a Lélek ugyanaz. (1Kor 12,4)

A Küldő, a Megbízó, a Felhatalmazó ugyanaz. Mert a kegyelem, a szeretet, a békesség, az öröm, az áldás ugyanaz.

Mert az Úr Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

 

VEGYÜNK PÉLDÁT az apostolokról, akik az üldözések között és bátrak, lelkiismeretesek, és hűségesek voltak, ezért volt munkájukon ÁLDÁS. Minket is folyamatosan különböző hatások érnek, pozitív vagy negatív, konstruktív, vagy destruktív, építő, vagy romboló hatások.

ISTEN GYERMEKEI jól ismerik a veszélyeket, az élet viharait.

Ők lelkileg EDZETTEK.

ŐK NEM SZÁRAZFÖLDI TENGERÉSZEK. Bőven vannak keserves tapasztalataik.

Jól tudják, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztusban reménykedhetnek, Akinek van hatalma megmenteni őket.

Meg kell tanulnunk, hogy csak az Úrnál találhatunk lelki nyugalmat, lelki békességet. Vigyázzunk, hogy soha senki és semmi meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, szoros és szerves kapcsolatunkat. Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen és ne keserítsen meg minket KÜLDETÉSÜNKBEN.

***

Vegyünk példát a béreai gyülekezetről, hogyan viszonyultak az Igéhez.

Ők nemes lelkűek voltak.

Példás hozzáállással, megfelelő magatartással, hitkomolysággal viszonyultak az Igéhez, úgy, ahogy kell, ahogy az Ige megköveteli. Megértették, fölfogták az Igét. Számukra életté vált az evangélium.

Teljes készséggel fogadták az igét.

Nem kritikusan, nem felületesen, nem hiszékenykedve, nem kívülállóként, vagy szimpatizánsként viszonyultak az Igéhez.

Beépült az életükbe, sajátjukká lett, azonosulni tudtak vele. Személyesen lettek megszólítva, érintettek lettek, döntéshelyzetbe kerültek általa.

 

Kutatták az Írásokat.

Az Írás, számukra szent volt: Sacra scriptura.

Életük középpontjába a Szentírás került. EZ MÁR AZ ÉLET JELE. Bizonyítéka a lázas érdeklődés.

Utánanéztek, ellenőriztek, bizonyítékokat kutattak,

és mindent MEGALAPOZOTTNAK, HELYESNEK, IGAZNAK találtak.

Mindezek MEGKÉRDŐJELEZHETETLENEK és MEGGYŐZŐEK voltak számukra.

Napról napra kutatták az Írásokat.

Ez a szünet nélküli tudásszomj. Szinte itták az evangéliumot, úgy kellett számukra, mint a levegővétel, a szívdobbanás, az életfontosságú szervek egészséges működése. Nélkülözhetetlen lett számukra az evangélium.

Isten Igéje Béreában nemcsak bekerült a köztudatba, hanem át lett ültetve a gyakorlatba is, a szívükbe, az életükbe, az életvitelükbe, a gondolkodásukba, a magatartásukba, a lelki vérkeringésükbe.

Számukra a Krisztus útján már nem volt többé megállás, szüneteltetés, vagy leállás.

Legyen számunkra is példa a béreai gyülekezet.

„Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség AZOKNAK, AKIK szövetségét és bizonyságait megtartják." (Zsoltár 25,10)

 

 

 

 

..........................................................................................

2024. február 25. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

Evangelizáció Thesszalonikában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-9)

Thesszalonikában ébredés volt. Isten Lelke elkezdett munkálkodni.   Jázon házánál, már gyülekezet is formálódott. Amint azt már korábban Filippiben is láthattuk: ahol a Krisztus élő, életmentő, éltető örök evangéliuma megjelenik, ott a gonosz is hihetetlen gyorsan aktivizálja magát. Így történt ez Thesszalonikában is, és nálunk is, és mindenütt. Így kerülnek emberek halálos veszélybe ma is.

Arany János írja: „A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!"

Az ÉJI VAD igen találó, jellemző és autentikus: SÖTÉT és VAD!

Isten ellensége húzódik meg a háttérben, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva."

Az apostolok itt is az Úr nevéért szenvednek gyalázkodást, meghurcoltatást, pedig ők semmi rosszat nem cselekedtek, csak hirdették az Igét.  A Krisztusba vetett hitükért kapják a megaláztatást, és szenvednek ártatlanul.

Így olvastuk. „Ez IRIGYSÉGGEL töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül

NÉHÁNY HITVÁNY EMBERT, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost,

felvonultak Jázón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé."

Jellemző, hogy mi minden fakadhat az IRÍGYSÉGBŐL.

Rájuk küldték, rájuk uszították a hitvány gonosz piaci csavargókat.

Jellemző, hogy gyorsan találtak NÉHÁNY HITVÁNY EMBERT.

ŐK A BELIÁL FIAI VOLTAK. A sötétség, a gonoszság, a romlottság fiai.

Hol találták őket? Mire használták őket?  Mi volt a feladatuk?      Tudjuk és ismerjük.

Ne legyenek illúzióink. Ők mindenütt megtalálhatók, mindenütt kéznél vannak, nemcsak Thesszalonikában.

Mindenre kaphatók, bármikor bevethetők, hisz erre kaptak kiképzést.

Gátlástalanul végrehajtják megbízóik kívánságát. Semmitől sem riadnak vissza, mert nincs lelkiismeretük.

 

Mit mond a Szent Biblia, ezekről a HITVÁNY, GONOSZ, BELIÁL embereiről?

Béliál: Istennel szembeforduló, lázadó szellemi lényt takar.

Magát a fogalmat zűrzavarnak, haszontalanságnak, semmirekellőségnek, gonosznak is fordítják.

A Szentírásban több helyen is találkozhatunk velük.

·         „Éli fiai azonban Béliál fiai valának, NEM ISMERÉK AZ URAT." 1Sámuel  2,12

·         Jesabel tanácsa Nábót tönkretételére:   „Fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják:  „Káromolta Istent s a királyt"  s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon."1Királyok 21,10

·         „Mi egyezsége van Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? 2Korinthus 6,15

Tudjuk a Szentírásból, hogy ott volt Cipruson is Elimás a varázsló, aki minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfajzat volt. Minden igazság ellensége, aki az Úr egyenes útját igyekezet elfordítani. (Ap. Cselekedetei 13,10)

A Szent Biblia világosan tudósít arról, hogy mindig voltak:

Üldözők és üldözöttek. Felbújtók és felbújthatók.

Kihasználók és kihasználtak. Kifosztók és kifosztottak,

Támadók és megtámadottak. TETTESEK és ÁLDOZATOK.

Nekünk is a kegyetlen világ farkastörvényei között kell élnünk, léteznünk és vigyázva megállnunk.

Megtudhatunk ezekről a HITVÁNY, GONOSZ emberekről, hogy életveszélyesek.

·         Imádkozzunk, hogy Isten mentsen meg tőlük.

·         Tegyük, meg amit megtehetünk. Óvakodni kell tőlük. Ki kell térni, kerülni kell őket.

·         Kötelező távolságot kell tartani. Nem lehet semmilyen közösségünk velük, mert őket más mozgatja, más motiválja, más erőket szolgálnak ki, melyhez nem lehet semmi közünk.

·         A gonoszok nem érdemlik meg, hogy időt pazaroljunk rájuk, annak nem lenne értelme. De megtesszük, ami tőlünk telhető.Istenhez kell menekülünk. Tőle kell kérünk a védelmet, a megoldást.

Kérjük a lelki nyugalmat, a lelki békességet, hogy soha senki és semmi

meg ne ronthassa, meg ne mérgezhesse az Úrral való áldott, meghitt, szoros és szerves élő kapcsolatunkat.

Soha senki és semmi ne zökkentsen ki, ne fékezzen, ne blokkoljon és ne keserítsen meg minket küldetésünkben.

Mert ha ez -- Isten mentsen - mégis bekövetkezik, akkor az ördög elérte célját.

Ezért nekünk mindig résen kell lenni.  A HITFIGYELEM ÉS HITFEGYELEM meg ne lankadjon soha.

Az Úr nem hagy el, Ő megsegít és majd ad erőt továbblépni, és átlendülni a lelki holtpontokon is. Ő vígasztal minket a Zsoltár szavaival, hogy ne keseredjünk meg és ne essünk kétségbe, hanem tudjuk hűségesen és hitelesen rendületlenül tovább képviselni Őt.

„Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan, áldást nyer az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől." (Zsoltár 24, 4-5)

 

 

 

 

........................................................................................

2024. február 18. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

EVANGELIZÁCIÓ Thesszalonikában

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 17,1-5)

Láthattuk, hogy az apostolok küldetése, életmentő, lélekmentő szolgálata nagy erővel folytatódik tovább Thesszalonikában, mert a Krisztus evangéliuma soha nincs bilincsbe verve, nincs kalodába zárva.

Az Evangélium, Isten Igéje minden korban friss, üde korszerű, időszerű és aktuális marad. Ma is az, mert élő és örök.

A rómaiak Thesszalonikát, Macedónia provincia fővárosává tették. Ma Szaloniki a neve.

Erre haladt a birodalom keleti és nyugati területeit összekötő forgalmas római kereskedelmi és hadi út, a VIA EGNATIA.

A nagyvárosban volt zsinagóga is, ahol három szombaton is hangzott az életmentő evangélium.

Pál apostol igehírdetésének tartalma kiderül az igéből:

„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus A KRISZTUS, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

Voltak néhányan, akik hittek és csatlakoztak, akik elfogadták  az Igét.

A legismertebbek név szerint: Arisztharkos és Sekundus.

Voltak viszont, akik nem hittek, sőt támadást indítottak. Ilyenek mindig voltak és ma is vannak.

Őket még erővel sem lehet beterelni egy templomba, hanem a partvonalon kívülről acsarkodnak.

A mi üdvözítő Krisztus-hitünkhöz sokan úgy viszonyulnak, mintha az olyan lenne, mint a többi, más egyéb hiedelem.

Akik csupán egy vallást látnak benne, nem érzékelik az ég és föld különbséget.

Természetesen a hitetlenek számára elfogadhatatlan az, ami MENNYEI, SZENT és TISZTA.

A biblikus etikát nem tudják, nem is akarják, és nem képesek elviselni, ezért nyíltan gyalázzák és mocskolják.

Azt gondolják, hogy ők ezt megengedhetik maguknak, hogy a Krisztus evangéliumát lehet büntetlenül, következmény nélkül: kritizálni, böcsmérelni, gúnyolni, támadni, üldözni. TÉVEDNEK!

Rossz vége lesz annak. Borítékolni lehet, hogy súlyosan csalódni fognak, hisz immár ítélet alatt vannak. Erről szól pl.: a 73.zsoltár.

 

Megállapítottuk, hogy a Thesszalonikában elhangzott igehírdetésnek mi volt a tartalma:

„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek". (Apostolok Cselekedetei 17,3)

„Királynak tartják Jézust." (Apostolok Cselekedetei 17,7) (János ev. 1,50)

Ebből kiderül, hogy mi volt az apostolok igehírdetésének a CENTRUMA, LÉNYEGE, KÖZPONTI ÜZENETE.

Az anyaszentegyház, ma is ugyanazt kell, hogy képviselje.  Nem is tehet mást.

Micsoda felelősségünk van!

A KRISZTUS FELTÁMADÁSÁNAK TÉNYE határoz meg mindent.

Ez az üzenet a tanítványokra, az apostolokra BÍZATOTT, és ránk is ma élőkre. Ez minket kötelez.

Ezt nem lehet csorbítani, alább adni, vagy másra helyezni a hangsúlyt.

Azért bízatott ránk, hogy becsüljük, védelmezzük és képviseljük.

Ebből nem engedhetünk és egy jottányit sem térhetünk el tőle.

 

Ha feladjuk, vagy csorbítjuk a Krisztus feltámadása evangéliumának hirdetését,- akkor bizony végünk van.

Akkor mellékvágányra futottunk, akkor semmink sem marad.

Akkor üres, hitvány cserépedény életünk megítéltetik és a szemétre vettetik.

Én tisztában vagyok azzal, hogy ezek súlyos szavak, - de ez az igazság. Erről szól a Biblia.

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok." 1Kor 15,17

 

Nos tehát tanuljuk meg azt, ami az apostolok igehírdetésének a CENTRUMA, LÉNYEGE, KÖZPONTI ÜZENETE.

Isten parancsának engedelmeskedve, hirdették Krisztust, hogy az Úr Jézus -  a MESSIÁS!

Ő a megígért Dávid utóda, mivel a prófécia beteljesedett.  Ő a Szabadító. (Ap Csel 13,23)

Ezért kell hirdetni az Isten kegyelmének evangéliumát. (Ap Csel 20,24)

Az Úr Jézus Krisztus halálból való FELTÁMADÁSÁT. (Ap Csel 17,3)

Az Úr Igéjét. Az üdvösség beszédét. (Ap Csel 13,26)

Isten országát. Isten teljes akaratát. (Ap Csel 20,27)

A Krisztusba vetett hitet. (Ap Csel 16,31)

A megtérést, a bűnbocsánatot, a megigazulást. (Ap Csel 13,38)

Mindez az Úr Jézus Krisztus tökéletes váltságművének a bemutatása.

Mindezekről nem csak tudnunk kell, hanem elfogadni, hinni, magunkra nézve kötelezőnek tartani és megélni kell.

Nincs ennél nemesebb feladat a földön!                     Isten Lelke előkészítette a szíveket Thesszalonikában, és itt is.

Isten ezért adta ezt a mai alkalmat, hogy szabad és boldog légy Krisztusban. HIGGY ÉS ÉLSZ!

És légy te is Krisztus hiteles hírnöke, ott ahol élsz!

 

 

 

..........................................................................................

2024. február 11. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

EVANGELIZÁCIÓ Filippiben

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 25-40)

 

A filippi börtönőr örvendezett, házanépével együtt.
Békességgel bocsátja útra új LELKI TESTVÉREIT, az apostolokat.
Vele maradt az Úr Jézus Krisztus és az Ő békessége.
Nem tudjuk az élete folytatását. Mi mit tettünk volna az ő helyzetében?
Első feladatunk lett volna: Megkeresni a hívő közösséget.
Más foglalkozást választani, mert köztörvényes bűnözők között nem egészséges huzamosabb ideig lenni.

A város elöljárói
Már megismertük őket. Látjuk, hogy milyen méltatlanok hozzáállásukban és minden eljárásukban.
Virradatkor szolgákat küldenek, hogy engedjék szabadon azokat az embereket.
Igen korán tanácskoztak. Lehetséges, hogy nem tudtak aludni, és nem csak a földrengés miatt.
Összejöttek és határoztak, hogy csöndben, -ad abszurdum- alattomban, titokban kell lezárni ezt a kínos ügyet.
Szerették volna eltusolni, elsimítani, vagyis szőnyeg alá söpörni. Ebben kétségtelenül erősek, szinte bajnokok voltak.
JELLEMZŐ. Ennyit tudtak produkálni, összehozni. ILYENEK MÉG MA IS EGZISZTÁLNAK!
Ezután értesültek arról, hogy kik is ezek az emberek. Kitört a pánik.
Ezért még megüthetik a bokájukat, mivel római polgárokat aláztak meg. Tudjuk, hogy ezután mi történt.
Végül is MÉG EGYSZER szembe nézhettek az Isten apostolaival.
Volt egy utolsó esélyük, de nem éltek vele, sőt elhangzik az ördögi kérés, hogy távozzanak Filippiből.
Szerintük itt nincs szükség az evangéliumra. ISTEN MÁSKÉNT GONDOLTA.

Az apostolok
Az apostolok megtették azt, amit a HITBECSÜLET megkövetelt, mivel a világegyetem Teremtő Ura az Ő Királyuk!
Minden keresztyén embernek van méltósága.
Minden igazán HÍVŐ EMBERNEK igenis legyen igazságérzete és bátorsága, lélekjelenléte minden élethelyzetben.
A hívő emberrel nem tehetnek meg akármit. Bár tudjuk, hogy szelíd, alázatos, mindent eltűr, de neki is van méltósága.
Van tartása, van gerince természetesen lelkileg is és minden tekintetben.
Joga van visszautasítani a jogtalanságot, igazságtalanságot.
Joga van okosan és bölcsen szót emelni és jogorvoslatot kérni.
Tiltakoznia kell, minden arcátlan, alattomos és tisztátalan eljárás ellen. Adott esetben igenis, bátran szót kell emelni.
Fontos, hogy hívő ember nem maradhat szégyenben. Meg kell tudni védeni magát, igazát, adott esetben egyházát, hitét, reformátusságát, Krisztusba vetett élő reménységét.

Láttuk, hogy megalázták őket, DE A BECSÜLETÜKET NEM TUDTÁK LETÉPNI RÓLUK.
A becsületüket nem tudták megostorozni, börtönbe, kalodába zárni.
Így voltak ezzel az ÚR JÉZUSÉRT SZENVEDŐ MÁRTÍROK mind.
Istent dicsérve léptek a máglyára, vagy a VADÁLLATOK elé, „miközben a bősz tigris keblöket kitépi.” (Madách)
Tanulság:
Figyeljük meg, hogy valóban békességben távoznak és NEM lépték túl a határt, NEM akartak többet.
Nem akarnak ártani még gyűlölőiknek sem. Nem akarták az ellenséget megsemmisíteni.
Nem öntenek olajat a tűzre. Nem tesznek feljelentést. Nem kérnek kártérítést. Inkább elszenvedik!
EZ KERESZTYÉN VONÁS!
A keresztyén etika megkívánja, hogy a hívő ember életét határozza meg: a mértékletesség, önfegyelem, méltányosság.
És gyakorolja a krisztusi lelkületet, indulatot. Ne tegye tönkre még az ellenségét sem.

„Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -. Félreálltam, letöröltem. (Arany János: Epilógus)

Nem túlzás ha azt mondom, hogy hívő embernek,

igen sokszor kell törölgetni a sarat egy élet alatt.

Csupán az volt a kérésük, hogy az elöljárók jöjjenek oda, és vezessék ki őket.
Ez azért volt rendkívül fontos, hogy a nyilvánvaló legyen Filippipen, hogy ők nem bűnözők.
Ez a tény roppant jelentőséggel bírt az ott frissen formálódó keresztyén közösség számára.
Az életmentő szolgálat folytatódik tovább Thesszalonikában, mert a
Krisztus evangéliuma soha nincs bilincsbe verve, nincs kalodába zárva.
„Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”. (Apostolok Cselekedetei 17,3)

Az Evangélium, Isten Igéje minden korban friss, üde korszerű, időszerű és aktuális marad. Ma is az, mert élő és örök.

Sok mennyei segítségre szoruló ember várja ma is Krisztus hiteles hírnökeit.

Légy Te is az, ott ahol élsz!

 

..........................................................................................

2024. február 4. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 25-40)

Filippiben is minden időzítve van. Isten mindent szépen előkészített.
Láttuk ezt az előzmények szép összhangjában, harmóniájában.
Az apostol nem fogadhatta el az ördögi megszállott hangoskodását.
Megtette azt, amit tenni kellett. Viselnie kellett ártatlanul a szenvedést, az Úr Jézus nevéért.

Ezek a hitvány elöljárók, bírák mindent törvénytelenül tettek. Mintha kezdők lettek volna, vagy hozzánem értők, vagy inkább megfélemlített emberek, akiket a tömeg befolyásol.
Ítélet nélkül, teljesen törvénytelenül megalázzák őket, mégpedig nyilvánosan.
Letépetik ruháikat, sok ütéssel megveretik őket, és még börtönbe is záratják őket.
Úgy bánnak velük, mintha közellenségek lennének.
Reggel pedig szó nélkül (titokban, alattomban) akarják elküldeni őket.

***
Pál apostol és Silás, ártatlanul szenvednek, mégsem szomorkodnak, semmit nem bántak meg, nem siránkoznak, nem zuhannak letargiába. Semmi nem szegi kedvüket, és nem hátrálnak meg, hanem nyomorúságukban is imádkoznak és énekelnek, még a börtön mélyén is, még kalodába zárva is.

Mindez hiteles és meggyőző bizonyságtétel volt a börtönőr számára. Ilyen foglyai még soha nem voltak.
A törvényszolgák idegen embereket hoztak.
Láthatóan megalázva, ruháik letépve, összetörve, minden csupa seb és vér. Ő is hallotta, nemcsak a foglyok, amint imádkoznak és énekelnek, Isten dicsérik még a börtön mélyén is.

Mindebből arra következtethetett, hogy ezek hiteles emberek. Meggyőző volt a viselkedés. Lehetett látni, hogy ezek igaz, becsületes, szavahihető emberek. Felismerte, hogy ők Isten valódi szolgái.
Ezért borul le- nem az emberek előtt- hanem a jelenvaló élő Isten hatalma előtt.

Ezen az éjszakán komoly földrengés volt.
A városban a pánik nincs érzékeltetve, de az minden tekintetben ÉLETVESZÉLYES volt.
Ilyen helyzetben természetesen minden remeg és reszket. Nemcsak az épületek, hanem a szívek is.
Tudta, hogyha megszöktek a foglyok, az neki a végét jelenti.
Pál apostol fizikailag is életet mentett. „ Semmi kárt ne tégy magadban, itt vagyunk mindnyájan!”
Ez a mondat mindent igazolt. ITT ISTEN EMBEREI VANNAK.
Világosságot kért és remegve borult le, majd kihozta őket és kérdezett. Azonnal a lényegre tér.
A világ LEGFONTOSABB, LEGÉGETŐBB, LEGFAJSÚLYOSABB kérdését tette fel.
Az ÜDVÖSSÉG kérdését. Hogyan, miképpen lehetséges. Mi a feltétele?
Valószínű kérdezte már másoktól is, de soha nem kapott kielégítő választ. Mellébeszélést annál inkább.

„URAIM, MIT KELL TENNEM, HOGY ÜDVÖZÜLJEK?” (mi az én feladatom, mi az ami rám tartozik)
Egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett HIT A FELTÉTELE.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)

És ekkor, ott és abban a megrendítő élethelyzetben HIRDETTÉK AZ ÚR IGÉJÉT, minden ott lévőnek.
Ő pedig, magához vette őket, kimosta sebeiket, és megkeresztelkedett házanépével együtt.
Bevitte őket a házába, asztalt terített és egész háznépével együtt örvendezett, hogy hisz Istenben.
És felragyogott számára Krisztus dicsősége, mindörökre. „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Így ragyogott fel a mi számunkra is. Azóta vagyunk megmentve. Életünk legszebb napja volt az az áldott nap.

***
Virradatkor kopogtattak. Engedd el azokat az embereket.
„Megvesszőztek nyilvánosan, ítélet nélkül, holott mi római polgárok vagyunk. Ők jöjjenek ide és maguk vezessenek ki minket.”
Azok megijedtek, elmentek, bocsánatot kértek, kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak.

Tanulság:

HÍVŐ EMBERNEK igenis legyen igazságérzete és bátorsága, lélekjelenléte minden élethelyzetben.
A hívő emberrel nem tehetnek meg akármit. Bár tudjuk, hogy szelíd, alázatos, mindent eltűr,de neki is van méltósága.
Van tartása, van gerince természetesen lelkileg is és minden tekintetben.
Joga van visszautasítani a jogtalanságot, igazságtalanságot. Joga van okosan és bölcsen szót emelni és jogorvoslatot kérni.
Tiltakoznia kell, minden arcátlan, alattomos és tisztátalan eljárás ellen. Adott esetben igenis, bátran szót és hangot kell emelni.

Fontos, hogy hívő ember nem maradhat szégyenben. Meg kell tudni védeni magát, igazát, adott esetben egyházát, hitét, reformátusságát, Krisztusba vetett élő reménységét . „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek…”(Apostolok Cselekedetei 5, 29)

Péter apostol bátran népe vezetői előtt így fejezte ki hitvallásosan igazát, élő reménységét: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (Apostolok Cselekedetei 4, 12)

 

..........................................................................................

2024. január 28. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 11-24)

 

EVANGELIZÁCIÓ A FOLYÓPARTON

A Szent Biblia ismeretében csak áradozni tudunk arról, ahogy az Úr Jézus Messiásként vezeti az apostolt. Főpapként, Királyként, Prófétaként van jelen és határozza meg életét.

Az Úr Jézus Lelke által vezeti és mutatja neki az utat, az újabbnál újabb munkaterületeket, a feladatokat. Az ÚR NYIT kapukat, lehetőségeket, alkalmakat, mutat helyeket, éhező szíveket, akikhez szólni lehet.

Az Úr Jézus munkálkodása, minden ismeretet felülhaladó szeretete domborodik ki az apostol szolgálatában.
Látható, érzékelhető, ahogy mindenek fölött, tűzön-vízen át hűségesen követi Megváltóját.
Ahogy engedelmeskedik Neki, mint élete Urának, Megmentőjének, mennyei Királyának.
Elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus jelenlétében és vezetése alatt történik az élete.
Folyamatosan vele van és segíti.
Irányítja és vezeti. Rajta tartja a szemét és szinte fogja a kezét.
Egy pillanatig sem hagyja el, gondoskodik róla minden körülmények között.

 

Filippiben is minden időzítve van.  Várja őt egy szombatnapi (ünnepi) imaóra a természetben, egy folyóparti imádkozás és meghitt lelki beszélgetés.
Az Úr Jézus jelenlétében és Lelke vezetése alatt szól a jelenlévőkhöz a legfontosabbról: a Messiás személyéről.
Az Úr Jézus Krisztus szent jelenlétét dokumentálja az Ige.
Isten nyitja meg egy igehallgató szívét. Amit Ő megnyitott, azt senki be nem zárhatja, az nyitva marad a menny felé, ugyanakkor bezárul az istentelen világ felé.

Az Úr nyitott kaput, nyitott lehetőséget, nyitotta meg Lídia szívét, ezzel nyitott számukra hajlékot, szállást, otthont is az Úr. Majd ezután Ő nyitott börtönt, bilincset, kalodát és újabb szívet: a börtönőr szívét is.

A Lídia szíve már elő volt készítve. Ázsiába nagyvárosból Thiatirából való bíborárus volt.
Minden időzítve van. Az Úr tudta, hogy neki éppen Filippiben kellett lennie.
Számára a Macedon város Filippi a legnevezetesebb hely maradt. Az újjászületésének áldott helyszíne.
Ott kellett a Krisztus evangéliumával találkozni, meghallani, megérteni, befogadni.
Ott kellett házanépével együtt megkeresztelkedni, az Igét megbecsülni és megélni.
Ott, az Ő házánál alakul, formálódik az elő keresztyén gyülekezet Európában. Amikor Pál apostol és Silás Filippiből távozik, és elbúcsúznak, Lídia házában már élő keresztyén közösség van.

***
Láthatjuk, hogy ahol az evangélium partot ér, kikötőbe, révbe ér, ott a gonosz is munkába áll. Így történt Filippiben is.

Pál apostol nem fogadott el az ördög embereitől, a megszállottaktól soha semmit.

Nem fogadta el tisztátalan lélektől, sem a nyilvánvaló hamisságot, de az igazságot sem.

Az Úr Jézus nevében utasítja vissza, a kijelentést, és ezzel az ördög megszálló hatalma megszűnik a megszállott emberen. Odalett a pénzforrás, a rabtartók jövedelme.

Ennek következményeként érte őket az, hogy viselniük kellett az Úr nevéért, a gyalázkodást, az ütlegelést, a börtönt, a kalodát és minden szenvedést. Ők semmi rosszat nem cselekedtek, a Krisztusba vetett hitükért szenvednek megaláztatást, verést és börtönt is.

Nagy tanulság mindez a mai keresztyének számára.

Figyeljük, meg, hogy bár jogtalanul, igazságtalanul és ártatlanul szenvednek, mégsincs semmi jele a panasznak, a szomorkodásnak. Semmit nem bántak meg, nem siránkoznak, nem zuhannak letargiába. Semmi nem szegi kedvüket, és nem hátrálnak meg, hanem nyomorúságukban is imádkoznak és énekelnek, még a börtön mélyén is.
Mindez hiteles és meggyőző bizonyságtétel volt a börtönőr számára.
És felragyogott számára Krisztus dicsősége, mindörökre.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)
Hitt és megkeresztelkedett egész házanépével együtt.

Meg volt mentve.

Ez a nap, élete legszebb és legáldottabb napja volt.

Budapest, 2024. január 28.
Trencsényi László
lelkipásztor

 

 

 

...........................................................................

2024. január 21. Bp. Pestújhelyi Református Templom

...........................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 1-10)

 

HOGYAN VEZETI ISTEN AZ ÖVÉIT?

A Szent Biblia kijelentése alapján valljuk, hogy Isten Szentlelke és Igéje által vezeti az övéit.

Ezért nélkülözhetetlen, szükséges, elengedhetetlen az istenismeret, a bibliaismeret.

A hívő ember számára kötelező, hogy mindenkor szabad kezet adjon Istennek.

Isten vezetése nélkül nem léphet semmit. Mózes így kérte az Úr vezetését:

„ Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél ki minket innen." 2Mózes 33,15

***

"A végső időkben a Fiú által szólt hozzánk." Zsidók 1,2

SOK HITETŐ JÖTT EL A VILÁGBA.

Sok vallásos hitető az ige félreértelmezésével sajátos teológiát gyárt.

Tudjuk, hogy a hamis próféták, kényük- kedvük szerint értelmezik az igét.

Korunkban hemzsegnek az álpróféták. A vallásos szélhámosok, álnok - csaló hitetők.

A tévelygésnek, a tévtanitásnak, a lelki átveréseknek se vége se hossza.

• Roppant veszélyes, amikor azt tanítják, hogy az emberek higgyenek a bizonytalan álmokban, víziókban, hallucinációkban, babonás misztikában, extatikus élményekben, űj kijelentésekben, okkult hiedelmekben. Különösen is veszélyesek a szentek megjelenéseinek misztikájáról szóló megtévesztő beszámolók.

A hívő embernek az ilyen  álteológiára, hitető csalásra egyértelmű biblikus választ kell tudni adni: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fia által szólt hozzánk." Zsidók 1,1-2

...

Minden tekintetben veszélyes világban élünk.

Manapság döbbenetes méreteket ölt, ahogy a világi istentelen áramlatok, szemérmetlen szokások, más vallások, babonás hagyományok  pogány szelleme benyomul mindennapjainkba.

Az elvtelen tolerancia jegyében a vallások és felekezetek keveredésének, összemosásának következtében ez a fertőzés ma már súlyosan és tragikusan érinti az egyházakat is.  Korunkban már nemcsak beszivárog, hanem igyekszik betörni oda és átvenni az irányítást.

• (Sajnos mindig akadtak szimpatizánsai, pártfogói, elvtelen kiszolgálói. Többek között ezért támadják egyre nyiltabban, és tartják lényegtelennek, fölöslegesnek a felekezetek hitvallásait is. Sőt a megtisztulást jelentő reformációt már nem Isten ajándékának, hanem fájdalmas szakadásnak, szomorú sebnek titulálják.)

...

A református bibliaolvasó vezérfonal szerint a napokban fejeztük be a Jeremiás próféta könyvét. Szívhez szóló üzenetei között igen megfontolandó az, amit olvastunk. Ha nem futunk ki Babilonból és nem szakítunk sötét kínálataival, hanem tovább barátkozunk, és szimpatizálunk tévelygéseivel, ha továbbra is elvtelenül hozzákötjük magunkat, -vele együtt pusztulunk el.

Tanulság:

Be kellen végre látni, hogy a  nagy Babilon és korunk szektái sötét tévelygéseivel nem kellene tovább szimpatizálni, sem velük lelki egységben, imaközösségben lenni, hanem ideje lenne már a legsürgősebben leleplezni, megtagadni, és amig még nem késő, elszakadni és kimenekülni kellene a tévelygés halálos szorításából ! ! !

"Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő gonoszságaiért! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdem szerint." (Jeremiás próféta könyve 51,6)

...

 

Isten az övéit mindíg időben szokta figyelmeztetni.

Az Úr Jézus Krisztus világosan kijelenti:

V I G Y Á Z Z A T O K  !

"Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Márk 13,37)

 

Tudjuk, hogy ha nincs isteni kijelentés, akkor elvadul a nép! (Példabeszédek könyve 29,18)

Ez az a tragikus eset, amikor vak vezet világtalant.

Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten a verembe esnek.” Máté 15,14

Úgy tűnik, egyre többen kerülnek a verembe.

Ők a mai álpróféta megmondóemberek megtévesztett áldozatai.

Ne tartozzunk közéjük!

 

***

Mi fogadta az apostolokat Filippiben?

Pál apostol és társai megértették, hogy Európába hívta őket az Úr: „Jöjj át Macedóniába!"

Macedónia első városában Filippiben,- azon a néhány imádkozó asszonyon kívúl- mi várta őket?

Ott voltak az ördögi megszállott, fertőzött, megkötözött emberek.

Ott voltak a kegyetlen pénzsóvár rabtartók.

Ott voltak a város vezető pozícióit uraló, méltatlan, tehetségtelen elöljárók.

Ráadásul ott volt a hamis, hazug vallás, a babonás, fertőzött hitvilág.

***

A hívás így hangzott: „Légy segítségül nekünk!"

Sürgős segítségre volt szükség Macedóniában, mert volt baj bőven.

Lelki-szellemi katasztrofális állapotban volt minden.

Bár igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, de folyton csődöt mondtak.

Természetesen az ötletelésből, a próbálkozásokból a kísérletezésekből nem fogytak ki.

Nem volt hiány az áltudományos gyógymódokban, praktikákban, haszontalan terápiákban sem.

Csak éppen a valós segítségben volt HIÁNY.

Ezért kellett az evangélium.

Az egyetlen, az igaz, a valós MEGOLDÁS.

Csak a Krisztus evangéliuma jelenthetett megoldást, -minden más próbálkozás elégtelen volt.

Csak az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma ma is valós segítséget nyújtani:

"A foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek feloldozást.

A betegeknek gyógyulást, a gyászolóknak vígasztalást."

Rajtunk is csak az Úr Jézus Krisztus szent evangéliuma segíthet.

Ő a MEGOLDÁS személyesen.

Ezért valljuk az Ige alapján:

„Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!" Ézsaiás 33,22

***

"Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" Apostolok Cselekedetei 16,29

Macedón férfi
Kitárt karokkal,
sóvár szemekkel,
remegő lábbal a tengerparton áll -

Pál!
Jöjj Macedóniába,
Jöjj Európába,
segíts!

Mert bajok vannak Európában,
Szárnyaló filozófiánk van,
de utcánkon koldusok.
Gitár zeng márványpalotákban,
rabszolgák hátán szíj suhog
Bálványokkal tele a város,
lelkekben űr, riadt magány.
...

Futnak tőzsdébe, mulatóba,
itt könny, amott közömbös arcok,
trágár, pálinka-szülte nóta,
hazug béke, valódi harcok...
Metróval száguldunk a mélyben,
sebes huzat szemünkbe vág;
de a mélyből felszínre robban
az elfojtott ösztönvilág...

Összkomfortos tömbházainkban
ezrivel élünk - egyedül,
és gyűlöli a gyalogjárót,
ki sietve, autóban ül.
Többé egymásra rá se nézünk,
szemünk a képernyőt lesi.
„Hálás vagyok, elég, amim van"
- e szót vajon ki ismeri?
Mint éjjeli - nappali robot
Gyümölcse - készen áll a ház,
de máris zörget az ajtón
az idegösszeroppanás...

Autója és luxuslakása,
szép fia van az ifjú párnak,
de mire szól: apu - anyu,
már árva lett, - szülei válnak.

Kollégiumban a diák
fejében már tudás - özön,
- szalámis zsemlét eldobál
és szüleinek nem köszön.

Öregotthonban él a néni,
mi csak kell, megvan mindene,
évszám jön-e valaki hozzá,
hogy elbeszélgessen vele?
Kórházakban, szakrendelésen
Kiadnak sokszáz leletet -
e tevékenység mozgatója
ügyintézés - vagy szeretet?

Milliós világvárosokban
Minden agyafúrt kényelem
titkát sejtjük, mindent tudunk már,
csak egymást elviselni nem.
Rakéta-röptű életünket
sztreptomicin, gyomirtó vegyszerek
könnyíti - és hány emberünk
volt életében boldog egyszer?

Van-e értelme életünknek?
Semmibe hajló büszke ív...
Művészetünk és irodalmunk
absztrakt és nonfiguratív...
A amikor végre úgy tűnik:
Tökéletesen szép az élet -
mint váratlan befejezés:
Nyitott gázcsap, revolver, méreg...
...

Ennek a gyötrő szomjúságnak
már enyhülése, vége nincs?
Szomjasan várjuk, hogy segítsen
rajtunk az Ismeretlen Isten!

Akartak segíteni már
vad eszmékkel, féldeci rummal -

Pál!
Jöjj át, segíts
Jézussal, Evangéliummal!

(Siklós József)

 

 

 

 

..........................................................................................

2024. január 14. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................................

 

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 16, 1-10)

***

ISTEN VEZETÉSE ALATT

„Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba." Apostolok Cselekedetei 16, 6-8

 

A mai Igénkben megláthatjuk az előzményeit annak,

ahogy Isten kegyelméből és akaratából, az evangélium partot ér Európában.

Az Ige rámutat arra, hogy a megtért hívő emberek mind tapasztalják Isten jelenlétét, vezetését.

Így volt ez Pál apostol életében is. Ő is, mint választott apostol, engedelmes gyermeke volt az Úrnak.

Elhívását, küldetését, szolgálatát egész életét mind Isten jelenléte, és szent akarata határozta meg.

Mindent Isten dicsőségének, az evangélium képviseletének rendelt alá.

Ezért tudott a legélesebb helyzetekben is helyesen dönteni.

***

Első hallásra szinte érthetetlennek tűnik, hogy Isten miért zár be kapukat egyes helyeken, miért nem engedi, hogy ott hirdessék az Igét.

Valószínűleg Pál apostol is Ázsia provincia fővárosát Efezust szerette volna elérni. Nem kapott rá engedélyt.

Ezután egyenesen tovább haladva Bithinia provincia lett volna ésszerű célpont,- „de Jézus Lelke nem engedte".

Az apostol is jól tudta, hogy Isten nem az evangélium hirdetését tiltotta meg számukra, hanem más helyszínt jelölt ki. Nem ott, hanem máshol. Nem akkor, hanem máskor.

Mert a Krisztus életmentő evangéliumát az egész világon hirdetni szükséges, muszáj, kell.

Ő tisztában volt vele, hogy ez soha nem állhat le!  Szükséges, mint a levegővétel.

 

Aki naponta Istentől azt kéri imádságában, hogy „Legyen meg a Te akaratod", ezzel tökéletesen szabad kezet ad Istennek. Ebben az igeszakaszban is ez történt.

Nem a véletlen műve volt, hanem Isten vezettetése alapján fordultak nyugat felé és érkeztek meg a kikötővárosba, Tróászba.

***

Pál apostol életében a Krisztus-jelenlét döntően meghatározó volt. „ Mit akarsz Uram, mit cselekedjem?"

Miért volt számára egyértelmű Isten vezetése?

·         Azért, mert az apostol számára a Krisztussal való kapcsolat folyamatos, élő, szoros lelki kapcsolat volt.

·         Azért, mert Ő, mint Isten választott eszköze, megtanult szigorúan biblikus alapon figyelni a jelekre.

·         Azért, mert Ő, mindig Istentől kért bölcsességgel tudta beazonosítani és helyesen értelmezni az adott szituációt, helyzetet, körülményeket.

·         Azért, mert Ő igyekezett mindig engedelmeskedni küldő Urának, az Úr Jézus Krisztusnak.

Tőle tanulta meg, hogy rendelt ideje van a szólásnak és a hallgatásnak.

Ő az, aki elindíthat, vagy megállíthat.

Ő az, aki megnyithat kapukat, vagy bezárhat.

 

Az apostol megtanulta, hogy nehéz neki az Úr akarata ellen rugódozni, önfejűsködni.

Megtanulta, hogy nincs értelme ellenállni, saját földi terveit, elképzeléseit mindenáron megvalósítani, mert annak nem lesz jó vége.

Ő megtanulta imádságban hordozni az élet történéseit, örömeit és fájdalmait egyaránt.

Ő megtanulta, hogy soha semmi és senki sem állhat közé és az Úr Jézus Krisztus közé.

Ezért tudott nyugodt maradni, ezért nem esik pánikba kritikus helyzetekben sem:

sem a megkövezéskor, sem a börtönben kalodába zárva, sem a földrengéskor,

sem a hajótöréskor, sem a kígyómaráskor, sem az áltestvérek támadásaikor.

·         Ez a krisztusi nyugodt lelkület és indulat határozta meg magatartását.

·         Ez a hitvallásos biblikusság, ez a hittisztaság, ez a Krisztushoz való hűséges rendíthetetlen ragaszkodás, ez az eltökéltség határozta meg hitét, apostolságát, egész szolgálatát, életét.

Ő példát adott nekünk. Legyen a mi életünk is ilyen egyértelmű és határozott.

***

Isten terve szerint, az Ő kegyelméből és akaratából, az evangélium partot ért Európában! Először Macedóniában: Filippiben, Thesszalonikában, Béreában, és Akhájában: Athénban, Korinthusban, majd elérte Rómát is és legyőzte azt.

A Krisztus evangéliuma áttört minden akadályt és mindenható erejével, krisztusi szelíd szeretetével legyőzte a nagy Római Birodalmat. Amikor Pál apostolék az evangéliumi drága hírrel átléptek a kontinensre, a világ ugyanúgy élte életét, mint máskor. A nap is ugyanúgy kelt fel, de akkor ELKEZDŐDÖTT a megígért Szabadító Messiás uralma, mert az örömhír a Lélek által rést ütött a birodalom falán, megrendítette, térdre kényszerítette és legyőzte azt.

Ma a legfontosabb az, hogy Isten kegyelméből és akaratából, az evangélium hozzád is elérkezett és partot ért a te szívedben, életedben is. Nem lehetsz közömbös iránta. Örülj, és adj hálát érte, értékeld és becsüld meg. Köszönd meg az Úrnak, amit érted tett és légy boldog gyermeke, mindhalálig hű követője a Megváltó Úr Jézus Krisztusnak.

***

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó Lelked vezéreljen az egyenes úton!" Zsoltárok könyve 143,10

***

Trencsényi László

lelkipásztor

 

 

 

...........................................................................

2024. január 7. Bp. Pestújhelyi Református Templom

...........................................................................

(Olvasmány: Apostolok Cselekedetei 15, 36-41)

 

***

KRISZTUS HŰSÉGES KÉPVISELETE

SZEMÉLYI KÉRDÉSEKBEN

 

„Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen." (2Timótheus 3:17)

Az anyaszentegyház küldetésében a Krisztus képviselete nem akármilyen feladat, és nem akárkikre bízatott.

Itt nem akármilyen lelkület, hozzáállás, elszántság szükségeltetik:

Elhivatottságot, meggyőződéses küldetéstudatot igényel.

Komoly hitet, teljes embert igényel.

Megtért-újjászületett embert igényel.

Teljes odaszánást, eltökéltséget igényel.

A Krisztusban hívő ember életének minden területe rendkívül szenzitív, érzékenyen finomra hangolt.  (Mivel kívül hordja a szívét, ezért rendkívül sebezhető is.)

Minden történésre, még a legkisebb változásokra is érzékenyen rezonál, mivel ez a Krisztusban megszentelt élet legtermészetesebb reakciója.

***

„Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól." (Apostolok Cselekedetei 15, 37-39)

***

A KRISZTUS EVANGÉLIUMA NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG

A személyi kérdések az egyházon belül is mindig érzékeny kérdések voltak.

Pál apostol és Barnabás vitáját egy kívülálló nem értheti, számára túlzásnak, lényegtelen semmiségnek tűnhet. NEM VOLT AZ! Itt nem más volt a tét, mint az evangélium meggyőző, hiteles képviselete.

***

Aki egyszer már igent mondott Krisztus hívó szavára, a szent evangéliumra, az egyben határozott nemet is mondott mindenre, ami megzavarhatja az evangélium hitelességének képviseletét.

Az apostoli munkában csak hiteles, kipróbált emberek vehetnek részt,

mert az EVANGÉLIUM NEM HÉTKÖZNAPI DOLOG.

Az evangélium nem eladó!

Az evangélium nem szenvedhet csorbát!

Az evangélium bár ingyenes, de nem leértékelt és nem olcsó, hisz az Úr Jézus Krisztus az életét adta érte, szent vére árán szerezte.

Ezért az evangélium a legdrágább kincsünk!

 

Tudjuk, hogy Pál apostolt személyesen az Úr Jézus választotta ki és hívta el. Neki viszont megadta azt a felelősséget, hogy döntenie kellett, kit emelhet be az evangélium munkatársai közé.

Pál apostol e kérdésben is hajthatatlan volt és a Lélek vezetése alatt megfontoltan, rendkívüli hitéleslátással választotta ki munkatársait.

Számára a legfontosabb az Úr Jézus Krisztus személyének meggyőző képviselete volt.

Ehhez viszont érett, odaszánt, az esetleges szenvedést is vállalni tudó, kipróbált hitélet szükségeltetik.

 

Manapság is komoly problémát jelent, ha az egyházi szolgálat nem hitvallásos alapon szerveződik, hanem valami MÁS alapon.

Így például családi, rokoni, baráti alapon.

Érdek, vagy tekintély alapon.

Szokás, vagy hagyomány alapon.

Új stílusok, modern módszerek alapján.

Lehet az bármilyen, de ha az nem krisztusi alap, akkor nincs rajta áldás, mert sérti Isten szentségét.

Ilyen esetekben az Úr távozik, kivonul onnan. Ott Ő már nincs jelen, mivel más (idegen) alapra építkeztek!

Krisztus uralma alatt eddig még nem működött a felemás iga, bármennyire is erőltették.

És ez ítéletes!  (Sajnos volt rá példa bőven az egyháztörténetben. Sok szép reménnyel induló közösség került így zsákutcába, romlott meg, robbant szét, hullt darabokra.)

Az evangélium képviseletében nem lehet engedmény, nincs helye kompromisszumnak.

Pál apostolnál sem volt, senki kedvéért.  (Ha az evangélium védelme miatt, a tiszta hithez való hűséges ragaszkodás miatt szűnik meg egy baráti, munkatársi kapcsolat, az sajnálatos ugyan, de nem veszteség!)

***

A Szent Biblia a személyi kérdésekben is szigorú feltételeket szab, mennyei terheket ró a hívő emberre.

Bármilyen érzékeny kérdésben is kell döntenünk, azt csakis az 1Korinthus 7,39 szem előtt tartásával tehetjük: „...de csak az Úrban." Tudjuk, hogy ott az Ige tipikusan a házastárs kiválasztására vonatkozik, de igaz általános értelemben is. Egyáltalán nem mindegy, hogy kit engedünk egészen közel a lelkünkhöz.

Ez ugyanúgy érvényes a baráti kapcsolatokban, az egyházi, lelki - testvéri, munkatársi, szolgatársi kapcsolatban és minden bizalmi kapcsolatban . Amit tehát teszel azt: „ ..csak az Úrban." Akik ezt a szabályt figyelmen kívül hagyják, nagyot fognak csalódni!

Pál apostol érzékeny döntését kétségtelenül ez motiválta, ez határozta meg.

Számára az Úr vezetése volt elsődleges, nem pedig az ember tekintélye!

Ott nemet kellett mondani, mivel Márk ekkor még nem volt lelkileg eléggé érett, felkészült, kipróbált. (Később már igen!) Ekkor még nem volt időszerű, még érnie kellett az apostoli munkára.

***

Isten igazolta Pál apostol megfontoltságát, alaposságát, következetességét, hűségét, ragaszkodását.

Az Úr Jézus elvárja tőlünk is ezt a lelkületet, ezt a hozzáállást, ezt a hitkomolyságot.

Tőlünk is elvárja, hogy döntéseink imádságban szülessenek és, hogy azok mindenképpen egyezzenek Isten Igéjével, az Ő szent akaratával.

 

Nagy kincs és megbecsülendő ajándék az, ha a hívő testvérek biblikus alapon békességben tudnak együtt lakozni és munkálkodni, mert „csak oda küld ÁLDÁST az Úr és ÉLETET örökké." (Zsoltár 133,3)

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

...........................................................................

2023. december 31. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................

 

Isten előtti lelki számvetés

...

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened." (5Mózes 8,2)

Az Úr Jézus Krisztusban hívő ember lelki ápoltságához szervesen hozzátartozik a rendszeres lelki megálló, a biblikus megvilágításban való visszaemlékezés a megtett útra, az Istentől kapott idő helyes vagy helytelen felhasználására.

Életbevágóan fontos kérdés, hogy éltünk-e és hogyan az Isten által kapott kegyelmi idővel.

Számunkra ma még megadatott az Úrtól, a visszatekintés kegyelmi állapota.

Isten gyermekei a legnagyobb felelősséggel felruházva élnek és sürgős küldetésben járnak.

Ez pedig nem más mint:

·         Élni Istennek szentelt életet,

·         munkálkodni Isten országának előmenetelén,

·         szolgálni Isten dicsőségét és embertársaink javát.

Az ó és újév metszéspontjában válaszolnunk kell arra, hogy milyen volt az elmúlt esztendő?

A biblikus válasz az, hogy ez is a kegyelem éve volt, hisz az Úr kegyelmesen és szeretettel hordozott minket.

Miként használtuk fel az Istentől kirendelt időt?

Kedves volt-e életünk az Úrnak?  Milyen véleménye van az Úrnak igyekezetünkről, hozzáállásunkról, viselkedésünkről?

Ilyenkor az Isten Igéjének fényében sorra eszünkbe jutnak örömeink, fájdalmaink, cselekedeteink, mulasztásaink, eredményeink, kudarcaink, stb.

Minek az ideje volt az elmúlt esztendőben?

Lehet, hogy a csalódásoknak, a megkeseredésnek, a lemondásnak, a rezignáltságnak éve volt?

Vagy az örömöknek, a lelki erősödésnek, a helytállásnak, a hűségnek, a kitartásnak éve volt?

Milyenné lettem az elmúlt esztendőben?

Lehet, hogy nem csupán idősebb, hanem szomorúbb, csalódottabb, fáradtabb, betegebb, megtörtebb, magányosabb, árvább?

Esetleg lelkileg frissebb, erősebb, stabilabb, összeszedettebb, türelmesebb, felkészültebb, alaposabb, bölcsebb, komolyabb?

Miben gyarapodtunk az elmúlt esztendőben?

Ahhoz nem fér kétség, hogy mindannyian gyarapodtunk gondokban, ősz hajszálakban, ráncokban, fájdalmakban, az is lehet, hogy többfajta betegségben, műtétek számában. Esetleg csalódásokban, ütésekben, sebekben, megaláztatásokban, stb.

Ha ez így van, akkor a nagy kérdés az, hogyan hordozzuk, tűrjük, viseljük el a kellemetlenségeket, hogyan dolgozzuk fel, hogyan szenvedjük el, vagy ha kell, hogyan élünk együtt ezekkel?

 

A hitünk szempontjából mégis a legérzékenyebb és legégetőbb kérdés az, hogy

gyarapodtunk-e hitben, szeretetben, ismeretben, istenfélelemben, bölcsességben, kegyelemben, emberségben, tisztességben, szolgálatban, odafigyelésben, segítőkészségben,

de legfőképpen hűséges és odaadó Krisztus-követésben?

 

Megvolt-e hitéletünknek a kellő lendülete, frissessége, üdesége, elevensége, átütő ereje?

Volt-e mennyei értelme, eredménye, áldása a hitben való helytállásunknak?

 

Mindehhez a legfajsúlyosabb biblikus kérdésekre kell válaszolnunk:

• Megbántuk-e naponta bűneinket az Úrnak, hogy azok eltöröltessenek és megtapasztaltuk-e, hogy eljött a felüdülés ideje az Úr színétől?  (Apostolok Cselekedetei 3,19)

• Növekedtünk-e a kegyelemben, és az Úr Jézus Krisztus megismerésében? (2Péter 3,18)

• Épülünk-e szentséges hitünkben? (Júdás ap. levele 1,20)

• Erősödtünk-e az Úrban és az Ő hatalmas erejében? (Efezus 6,10)

• Boldogan tapasztaljuk-e már a mennyei védettséget, rejtettséget, miszerint

„...életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben!? (Kolossé 3,3)

• Elmondhatjuk-e már hálaadással, hogy „...többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem"!? (Galata 2,20)

• Tudunk-e már példát mutatni a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban? (1Timótheus 4,12)

 

A hívő ember életében mindig kiemelt és hangsúlyos helye van az őszinte bűnvallásnak.

 

Bocsássa meg az Úr, ha nem haladtunk előre a keskeny úton, ha lelkiekben, szentséges hitünkben megrekedtünk, ha a fentieknek híjával vagyunk, vagy ami még rosszabb,- bukásra állunk bármelyikből is.

 

Bocsássa meg az Úr, ha nem fejlődött, ha nem erősödött az ima és igeéletünk, ha mi is megelégedtünk a langyos, színtelen, fajsúlytalan állapottal, egy szimpla sekélyes és felszínes vallásos középszerűséggel.

 

Adja meg az Úr, hogy a jövőben Szentlelke és Igéje által megújúljon, felfrissüljön, megpezsdüljön végre a hitéletünk, hogy ezután mindig és minden körülmények között alkalmas és hasznos eszközök lehessünk Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak szent kezében.

 

Engedjük, sőt kérjük, hogy formáljon minket Szentlelke és Igéje által akarata szerint, hogy mindig boldogan állhassunk rendelkezésére, hogy mindig nyitottak maradjunk
a megjobbulásra,
az engedelmességre,
a szolgálatkészségre, hogy ne hozzunk szégyent szent nevére,
hanem élhessünk Istennek szentelt életet,
szolgálva Istenünk nagy nevének dicsőségét és embertársaink javát.

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened." (5Mózes 8,2)

***

Trencsényi László

lelkipásztor

***

 

 

...........................................................................

2023. december 31. Bp. Pestújhelyi Református Templom

............................................................................

Mire megvirrad!

AZ ÚJÉV AZ ESZTENDŐ LEGCSÖNDESEBB NAPJA

Az újév világszerte a különböző kultúrákban az egyik legünnepeltebb esemény. Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy számukra az újév napja igazán ünnep lehessen!

* * *

Az egész világon újév napjának reggelén minden olyan egyedien különleges.

Mindenütt oly ünnepélyesen zavartalan meghitt csönd honol.

Mire megvirrad, a féktelen, eszevezett tombolásnak vége és az utolsó robbanás is elcsitult már.

Mire megvirrad, a kizökkent világ lassan és fokozatosan kezd visszatérni megszokott hétköznapi medrébe.

Mire megvirrad, szelíden, puhán megszólal egy egészen különleges másféle hang.

Fölcsendül a templomharangok békés, szelíd hívogatása.

„Szólnak a harangok a toronyban, jöjjetek Jézusnál békesség van."

...

Mire megvirrad, az őrült zajtól, mámortól elgyötört, kimerült emberek mind hazaindulnak.

És mire dél lesz, valahol végre „nyugovóra" térve, - mély álomba merülnek.

Akkorra már LÁTSZÓLAG nagy békesség borul a tájra, városra, vidékre egyaránt.

...

Szokatlanul kihaltak, üresen konganak az utcák, a terek.

Eltűntek mind az emberek!

És a madarak is mind hiányoznak. Ők már az első robbanáskor kitörtek a hangorkán elől és biztonságosabb helyre menekültek.

"Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. "(Jeremiás 4:25)


...

Mire dél lesz, lassan, szinte észrevétlen, mélységes puha csöndben, újra indul az élet. Csak a riadt állatvilág tanácstalan még és képtelen fölocsúdni.


Az utcákon, tereken kétségbeesett, sokkot kapott állatok menekülnek.

Szilveszter éjszakája mindig szörnyű megrázkódtatásként éri őket.

Kivétel nélkül mindig váratlanul, tökéletesen felkészületlenül és kiszolgáltatottan.

Egyszerűen nem tudnak napirendre térni afölött, hogy ezen az éjszakán mi történhetett az embervilágában. Mert eddig még nem találtak magyarázatot arra, hogy vajon miért is történt az, ami megtörtént.

* * *

„Józanok legyetek, vigyázzatok!" (1Péter 5:8)

Trencsényi László
lelkipásztor