Sajnos a 2007-es esztendő számunkra, főleg számomra, nagyon kellemetlenül kezdődött. Nagyon nagy csalódást okozott egy olyan személy, akiben az egész gyülekezet velem együtt teljes mértékben megbízott, sőt, felnézett , prédikátorként tisztelt és becsült, élvezte bizalmunkat és tiszteletünket. Épen ezért megbíztuk a gyülekezet könyvelési és pénztári ügyeinek intézésével. Tíz évig semmi kifogásunk nem volt és nem is lehetett a munkájával kapcsolatban, a templomjavítási idő alatt a rengeteg számla az utolsóig rendben volt, tisztességesen elkönyvelve és vezetve, az egyházlátogatás alkalmával még meg is dicsérték.

Azért ért bennünket hatalmas sokként a 2007-es év elején, hogy miért kapcsolták ki a villanyáramot a templomunkban? Ugyanis akkor tudtuk meg, hogy hosszú hónapokon keresztül nincsenek tisztázva számláink, és nem csak a villanyteleppel szemben, sőt még a bankszámlánkról is eltűnt kevéske pénzünk is. Azonnal leállíttatunk minden pénzmozgásunkat és felmondtunk könyvelőnknek. Nagy nehézségek árán találtunk egy agilis és tehetséges könyvelőt és pénztárost Nagy Laura személyében. Elkezdődött a sziszifuszi munka: megpróbáltuk tartozásainkat és könyvelésünket helyrehozni. A könyvelésünket a korábbi könyvelőtől csak március 18-án kaptuk kézhez, azt is nagy hiányosságokkal, a pénztárunkat is nagy hiánnyal. Minden elismerésem az új könyvelőnké. Április végére meglett az elfogadható könyvelés és pénztári kimutatás. Tartozásainkat, számláinkat, az anyaegyházközséggel szembeni tartozásainkat tisztáztuk. Hála legyen az Úrnak. Sajnos, azonban még mindig akadnak elveszett, vagy elrejtett számlák, vagy figyelmeztetések. Ennyi keserűség és csalódás után azért voltak derűsebb napjaink is.
Több éves javítási munkálataink miatt elmaradt az 50 éve konfirmált testvéreink köszöntése, és így négy korosztályt egybe véve, június 10-én , ünnepi istentiszteleten tudtuk őket köszönteni. Számomra nagyon megható volt, mivel nagyobbára az én korosztályomat kellett köszöntenem. Majd augusztus 5-én rendeztünk egy közös gyülekezeti találkozót a nagykesziekkel. A találkozó azzal a gondolattal jött létre, hogy ugyan szomszédos falvak vagyunk, de különböző egyházmegyéhez tartozunk, és így nincs tudomásunk egymás gondjairól, problémáiról. Beszélgetés alatt rájöttünk dolgokra, hogy hogyan tudnánk egymásnak segíteni. Természetesen abban egyeztünk meg, hogy a jövőben is találkozunk egymással. Szeptemberben két alkalommal is fogadtunk magyarországi vendégeket, akik kíváncsiak voltak kicsiny, de annál takarosabb templomunkra. Nagyon tetszett nekik, minekünk pedig az ő érdeklődésük. Végezetül, de nem utolsó sorban, november 25-én megtartottuk tisztújító presbiteri gyűlésünket. Nagy örömömre szolgál a gyülekezetünk hozzáállása, amit abban látok, hogy jól fel tudta fiatalítani a presbiteri tagságot új arcokkal és új tehetségekkel. Itt kérem a jó Istent, hogy segítse őket az eljövendő időben.
Beszámolóm végén már talán nem is vagyok olyan borúlátó, mint az elején. Az az érzésem, hogy a gyülekezet is kezd megnyugodni, és a 2007-es esztendőt higgadtabb légkörben tudjuk lezárni.
Megköszönve jó Istenünk segítségét és gyülekezetünk támogatását, tisztelettel:
Balázs Kálmán, gondnok

Kelt Kolozsnémán, 2007. december 5-én