"Mert született néktek ma a Megtartó...-

(Lukács 2,11a)


Karácsony közeledtével egyre inkább úrrá lesz a mai kor emberén valami, ami homlokegyenest ellentéte annak, aminek úrrá kellene legyen az embereken. Karácsony közeledtével ugyanis egyre inkább úrrá kellene rajtunk legyen a béke, a megnyugvás, s e helyett a mai embereken a nyugtalanság látszik. Miért is van ez? Ha figyelmesen járunk nap mint nap, akkor azt látjuk, hogy a káosz és a zűrzavar akar belopakodni közénk karácsony előtt, hogy megfertőzze az ünnepet. Rohangáló emberek, ajándékok innét és onnét, a "jó lesz-e ez és elég lesz.-e- kérdések állandó refrénje az, ami bennünket jellemez. Egyre inkább az az érzésünk, hogy a karácsony szent ünnepét méltóságán alulivá züllesztette az ember. Jószerivel már csak arról szól a karácsony és az arra való készülésünk, hogy legyen szépen csillogó fa a házban és a házon kívül is, legyen minden ablak fényárban úszó, legyen ajándék bőséggel, legyen pár nap eszem-iszom, pihengetés, jó filmek, ....és kész. Az emberek többségének sajnos manapság ezt jelenti a karácsony.
De vajon tényleg már csak ennyi lenne? Nem, egyáltalán nem. A karácsonyban még ma is ott van az áhítat, a szent csend és békesség, a Jézus megszületéséről szóló történet elmondása - csak ezekre manapság jobban oda kell figyelni,mert az ünnep igazi tartalmát minden áron le akarja gyűrni a fogyasztói társadalom és az ebben élő ember karácsonya, amely a külcsíny tekintetében már legszívesebben szeptembertől csokoládéba burkolná és fényárba öltöztetné az ünnepet, de tényleges tartalmat az ünnepnek soha nem fog tudni adni. A lényeg ugyanis nem az ajándékon és nem a csillogáson, meg a terített asztalon van, hanem azon, mit adok a szívem legféltettebb kincseiből karácsonykor, és hogy mit adott nekem az Isten karácsonykor. Azt, kedves testvérem, hogy te mit adsz, vagy mit tudsz majd adni szeretteidnek azokból a kincsekből, amelyek meg nem vásárolhatóak, de a legtöbbet érik, én nem tudhatom. Csak azt tudom, hogy Isten mit adott nekünk az ő legféltettebb kincseiből: az ő egyszülöttjét, az Úr Jézus Krisztust. Aki nem a csillogásba és nem a jólétbe született, hanem egy betlehemi istállóban jött világra, ám mégis, már születésének tényével örömet hozott sokaknak, gondoljunk akár a napkeleti bölcsekre, vagy a betlehemi pásztorokra. És ez az öröm-üzenet, ami akkor felhangzott, azóta is tart, ebből az öröm és szeretet forrásból azóta is meríthet az ember. Jézus ma is örömöt és boldogságot akar neked adni karácsonykor. Rajtad múlik, hogy elfogadod-e, vagy megelégszel ismételten a megvehető ajándékok feletti (néha bizony talán mesterkélt) örömmel.

A karácsonyban kezdjük el végre Jézust keresni, mert csak az ő ajándékai azok, amelyek nem évülnek el soha. Keressük őt, az ő nekünk szóló üzenetét az ünnepi alkalmak igehirdetéseiben, a karácsonyi hálaadásban, az imákban - hogy valós tartalmat adjunk végre a karácsonynak. Csak így lehet megszentelt ünnepünk.


2007.ádventje
Lévai Attila, adminisztrátor lelkész