belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Vezércikk

Rácz Róbert

A (vak)vezetőkről

Serpa kerestetik Isten-országa expedícióra

„Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” 
Máté 15:14.

Jézus a korabeli vallási vezetőket jellemezte vakoknak. A kép, amit használ, arra is utal, hogy a vezetéshez látásra van szükség. Rálátni a dolgokra és érzékelni, látni egy világot. Egy olyat, amelyet valamikor ismertünk, de elvesztettünk. 
Világ, amit nem látunk, nem ismerünk, de a létéről tudunk. Bizonyosságunk ugyan nincs felőle és tudjuk, vezető nélkül nem találhatunk rá, de hisszük elérhetőségét. Vezetni az tud, aki ezt a világot már nem csupán sejti, hanem bizonyossággal bírja, ismeri, rátalált. Számára megvan ez a világ, vagyis nem világtalan…

Vezetővé az lehet, akinek iránytűje van. 
A delejtű titokzatos módon mutat mindig az északi pólus felé és mindig egyfelé. A vezetés tudománya ismerni ezt a távoli pólust és tudni efelé irányítani. Természetesen ezer és ezer oka lehet annak, hogy valaki vezessen, és ezer és ezer ilyen pólust lehet kreálni. A vállalat vezetője mindig a profit felé vezet. 
Az idegenvezető a látványosságok felé, a pedagógus a tudás felé. A lelkész pedig az Egy felé, Isten felé. Sikeres csak az lehet, aki már járt abban a bizonyos világban, ahová másokat vezetni igyekszik. A főnöknek a sikert, az idegenvezetőnek a látnivalókat, a tanárnak a tudást kell ismernie. A lelkésznek pedig Istent magát. Mindez elsajátítható, tanulható. A vakvezető kutyákat is megtanítják, hogyan legyenek segítői a szemük világát elvesztetteknek…

A vezetőknek egy-egy speciális iránytű van a kezükben, amelyek mindig egyfelé mutatnak. De mi történik, amikor az egyből több lesz, lentiből fenti, a jobból bal? Amikor az egy pólusból hirtelen több lesz életünkben és a műszerek összekuszálódnak? Amikor kiderül, hogy a vezetőnek halványlila gőze sincs arról a világról, ahová indul, és ahová másokat indít? A válságok, a szánalmas állapotok, korunk gödrei világot és pólust vesztő vezetőkről tanúskodnak.  
Az ószövetségi nép is gödröt ásott, amikor a rábízott missziót, miszerint a népeknek lámpása, vezetője legyen, nem teljesítette. Nem volt képes saját magát sem Isten világában, szövetségében megtartani, nemhogy másokat odavezetni. Küldetésüket éppen azért nem tudták megvalósítani, mert világtalanná lettek és csak maszatolták, csak játszották, csak mímelték szokásaikkal, törvényeikkel Isten országát…

Gödörben vagyunk, aminek mérete országnyi, sőt világnyi. Önjelölt vezetők hitetik, hogy ismerik a kiutat. Álmodnak egy világot maguknak, ahová vezetni igyekeznek. Olyan jövőről papolnak, amelyhez nekünk, vezetetteknek semmi közünk. Nem vezetett, csupán megvezetett társadalommá lettünk, mert hittünk a tévútra vivőknek, mert bíztunk hamis útmutatásaikban. Mint a Megetetett társadalom című film szereplői, mi is kiszolgáltatottságunkról, reményeink elvesztéséről, álmaink be nem teljesedéséről, becsapott voltunkról kesereghetnénk, valamint a helyes irány, egyetlen irány utáni vágyódásáról…

Néha akad egy jól képzett sofőr, aki biztos kézzel veszi kezébe a kormányt. Gondoljunk bele, hány és hány vezetési stílus van. 
A minden szabályt betartó, a sportos, aki mellé csak két B6 lenyelésével mersz beülni, a szélvédőre meredő, a no limit-es. 
Stílustól függetlenül azonban sokszor válik irányíthatatlanná a jármű. Világtalan vezetők sorozatos kudarcai miatt mi is azok lettünk. Irányíthatatlanok. Mindenki maga akar kormányozni, és mindenki más célok felé indul. Dugó, káosz, torlasz, kátyú, gödör. A legrosszabb esetben szakadék…

És miközben a magunk háza táján kezdünk sepregetni, kiderül, hogy egyházunk vezetettjei is irányíthatatlanok, vezetői pedig irányt veszítettek. Pedig nekünk, reformátusoknak a reménysége, amennyiben van még ilyen, irányt mutat. Megtévedt lelkészek, elcsatangoló és sok esetben irányíthatatlan hívek, marginális, útszélen veszteglő szerepünk, zsákutcás népegyházi kereteink nemde reménytelenségeink tárházát gazdagítják? Milyen reményről tudunk mi szólni? Mire, kire mutatunk? Milyen az a világ, amiről bizonyosságunk kellene, hogy legyen? Vagy elvesztettük, és világtalanként vezetjük vakjainkat?

Serpára van szükségünk. A serpa az, aki ismeri a hegyet, tapasztalatból tudja a hegy világának minden titkát, csodáját, veszélyét egyaránt. Érti az ormok csendjét és hangját. Ő viszi a terhet. Nem szükséges akklimatizálódnia, mert a hegy az otthona. A serpa soha nem gödörbe visz, hanem a magasba. A serpa soha nem lehet világtalan. Vakságával tragédiához vezetne…

Magukra kell hagyni a világtalan vezetőket. Bukásuk ugyanis éppen ebben van. Nincs már kit vezetniük és magukra maradnak. Mi pedig az egyetlen vezetőre bízhatjuk magunkat, aki ismeri a magaslatokat. Érti a legmagasabbnak, Istennek csendjét és hangját, megfejti titkait. Itt van otthon. Még terheink cipelésében is segít. Hagyjuk hátra gödrökkel tarkított múltunkat! Reménységünk az a Krisztus, aki – a vakoknak is látást adva – irányt mutat.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 28., csütörtök,
Gedeon , Johanna napja van.
Tartalom
Vezércikk

Rácz Róbert
A (vak)vezetőkről
Serpa kerestetik Isten-országa expedícióra

Gondolkorzó

Szabados Tamás
Egy marslakó a keresztény vezetőkről
Így néz ki az akváriumon kívülről

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Nagytiszteletűek
Gyülekezetvezetői karakterológia kánikulai napokra.

Géczy Ráhel
Fiatalkori tapogatózások és túlkapások
Jézus követése ésszel és ész nélkül

Magasság

Tóth Sára
Isten vezetése és az önrendelkezés
Átadni az irányítást – megy ez nekünk?

B. Tóth Klára
A tanárság nem múló állapot
Van, amit nem tanít meg az internet?

Mélység

Nagy László
Kettő az egyben: vezető és vezetett
Tudsz-e kicsiből naggyá lenni, vagy nagyból kicsivé ha kell?

Szakács Gergely
Ki a főnök?
Családi kötélhúzósdi

Teljesség

Czapp Enikő
NapKrisztus
M. S. mester és Isten közös alkotása

Nagy Dávid
Érdemes követni a „nagy mókamestert”?
Nem ver, nem rugdal, nem gúnyol – előtted megy

Üzenet

Turcsik Ferenc
(Ko)ordináció
Az ismeretlenek barátok és a pohár félig tele van…

Miklya Zsolt
Sziget ünnepi díszben
Molnár Mária emlékére

Réz-Nagy Zoltán
Shackleton – parabolák a jég hátáról
Néha létkérdés, hogy kinél van az irányítás

Áthallások

Géczy Katalin
Melyik dallam vezet hozzá?
A Kékszakállú-elemzések margójára

Miklya Zsolt
Ha lépések neszét hallod...
A sztalker, a király és a költő

Hancsók Barnabás
„Ha hibáznék, Önök majd kijavítanak!”
Két film a világ egyik legnagyobb vezetőjéről

Bölcsföldi András
Rutin
Szokások, melyek átveszik a hatalmat a gondolkodásunk felett

Riport

Pete Violetta
A hangember (2) – ahogy szavakból híd épül
Horváth Gergely a rádió missziós lehetőségeiről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Byte-agyú gyerekek
Otthon, az iskolában, a templomban. Like-oljuk őket vagy sem?

Látogatóink száma a mai napon: 11996
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57510542

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat