Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

A vezető elválaszthatatlan az általa vezetett csoporttól, mégis szükséges vezetettnek is maradnia. Mivel a mennyek országába vezető krisztusi úton sok állomás van, ezért ha vezető az ember valamely szakaszon, akkor nagyon szükséges figyelni arra, hogy történhet váltás, amikor a következő szakaszon az egykori vezetőből segítségre szoruló vezetett lehet.

Egy konferencián találkoztam egy férfivel, aki beletörődve húzta az igát a mindennapokban, s gürcölt, hogy a két feleségétől származó 4 gyermekét el tudja tartani. Korábban a megfelelés élharcosa volt, ám amikor elfogyott az energiája, akkor úgy nézett ki, hogy munkahelyi vezető szerepéből kiesik, s a következő életszakaszban már vezetettként fog tovább utazni.
Néhány évvel később egy méltatlankodó írást csatolt egy kör-e-mailjéhez, majd utána még egyet s még egyet. Nem telt bele 3 év sem és naponta két cikket küldött szét összes ismerősének, ami a méltatlankodás, a panaszkodás, a kihasználtság érzetét keltette az emberben: hogyan vágnak át a gazdagok, a politikusok, az egészségipar maffiája, s a...
Nemsokára afféle internetes guruja lett a méltatlankodóknak, a kihasználtaknak. Előtte pár évet azért gyakorolt a méltatlankodás tanszéken mint gyakornok.
Amikor valaki vezető lesz, akkor az annak a területnek jó esetben mestere. Igen ám, de a vezetőt végső soron a csoportja is vezeti. Amíg kiszolgálja a csoport érdekét, addig „vezetővé van téve", ám ha nem arra megy, amerre a nagy többség vagy a meghatározó rész akarja, akkor a vezetettek más vezetőt emelnek maguk fölé. Az egyes vezetők számára nagy kihívás az, hogy amikor megérik arra az idő, hogy egy állomással tovább lépjen a benső lelki útján, akkor többnyire ki kell lépnie a biztonságos vezető szerepből, s a kiszolgáltatott, sokszor képtelen státuszba kell belépnie. Erre többnyire akkor kerül sor, amikor az adott útszakaszon a vezetés már nem adja meg az örömet, a kielégülést, sőt a következő szakasz hiánya hatalmas erővel érezteti noszogató hatását.
Az Elengedés Házában sokszor találkozom magasan kvalifikált, értelmiségi emberekkel, akik szuverén vezetők a maguk területén. Legtöbbjük érzelmi intelligenciája azonban a béka alantas testrésze alatt helyezkedik el. Amikor elkezdünk egy gyakorlatot, akkor tudni akarják, hogy mi az értelme, reflektálni akarnak rögtön róla, s az értelmükön keresztül akarnak érezni is. Az egyik alkalommal a csoport tagjai párt választottak, szembeálltak egymással, egymás kezét megfogva egymás szemébe néztek, majd megölelték egymást. Hát egy szimpla ölelés, amit némán kellett végrehajtani, nem kevés értelmiségi vezető embernek jelentett rázós feladatot. Jött a csacsogás, a kérdezés, hogy mire jó ez, s az ölelésből való kimenekülés. Az egyik területen vezető ember egy másik területen hátul kullogó, képtelen alannyá vált.
Mégis hihetetlenül fontos tapasztalatot szerezhet meg az a vezető, aki megengedi, hogy vezetett legyen valamely más területen. Egyre inkább kompetenciát szerez azon is. Öröm látni, hogy mennyivel teljesebb ember, jobb vezető válik azokból az emberekből, akik készek saját hiányterületeikbe is megadással belépni. Egy kis gyakorlás után kiderül, hogy megy az ölelés, megy a közelség elviselése is. Mennyire használható ez azután mondjuk a párkapcsolatban! Hát nem jobb ölelni a nőt vagy a férfit, mint uralni őt főnökként? Egy értelmiségi vezetőnek is ki lehet egy kicsit kapcsolni az állandóan szövegelő elmét. Egy másik embernek pedig be lehet kapcsolni úgy, hogy azt célirányosan használhassa, s ne össze-vissza rángassák a csapkodó érzelmei. Kinek-kinek sokat jelenthet, ha karizmáinak engedve vezetővé válik azon a területen, amelyen tehetsége egyre jobban kibontakozik. Ám ugyanilyen fontos, hogy az elutasított területeken, ahol maximum csak vezetett lehet az ember, felfedezze a vezetettségben rejtőzködő elrejtett örömöket, s azt, ahogyan képessé válhat ott is. Ez a képesség azonban a képtelenségen, a kiszolgáltatottság megélésén keresztül valósul meg. Ez a krisztusi kereszt titkának egyik gyakorlati vonzata. Ha valaki csak vezető akar maradni, abból torzó lesz: a tanárnő, aki az egész család igazgatónője, a lelkész, aki a félelmét konzerválja azzal, hogy nem jelenik meg olyan helyen, ami nem méltó..., hisz ő mindenhol lelki vezető. Jaj azoknak a vezetetteknek, akinek félős ember a vezetőjük! Viszont áldás a vezetetteknek – főleg, akik már igen régóta vezetettek –,ha a vezetőjük új perspektívát nyit meg előttük, ami a bátorság minőségét hordozza: továbblép az élet kibontakozásának következő szakaszába. A Krisztus Lelke a szeretet, öröm, békesség hallatlanul magas lelkiállapotaiba akar vezetni, ebben másodlagos a fizikailag megfogható valóság. Az elménk – a régről ismert vezetőnk pedig a biztonság, a kontroll útját akarja járatni velünk, melyben a folyamatos főnökség elengedhetetlen.
Észre lehet venni, hogy vezetők és vezetettek is vagyunk egyszerre. Fontos, hogy a tudatában legyünk annak, amikor vezető vagyok, hogy egyben vezetett is vagyok. A vezetett pedig emlékezhet arra, hogy ő választotta a vezetőt. Akkor hát ki is vezet?