Korábbi számok Elküld Nyomtat Vezércikk

Néhány nappal ezelőtt, amikor az egyik munkatársam megtudta, hogy teológiát tanulok, megkérdezte tőlem, hogy mégis mennyi ideig tart ez a képzés. Mondtam neki, hogy öt esztendő, mint más egyetemi képzések, és van egy gyakorlati év még utána. Elborzadt. Mit tanultok ilyen hosszú ideig az egyetemen? Imádkozni? 

Talán mulatságosnak tetszik a kérdés, mégis megvan a létjogosultsága, hiszen mégiscsak furcsa, ha valaki hittudományt tanul. Ebből ugyanis felmerül a kérdés: a hit tanulható, tanulmányozható, tudományos vizsgálatnak vethető alá? Ugyanígy az Isten: meg lehet Őt ismerni? 

Feltehetjük úgy is a kérdést: vajon szükség van-e ismeretekre ahhoz, hogy a hitünk elmélyüljön? Ravasz László: Kis dogmatika és Prof. dr. Sebestyén Jenő: Református dogmatika c. műve a hit elemei között első helyen sorolja fel az ismeretet. Az ismeretet mint bázist. Fontos kérdés ez, hiszen az üdvösség kérdését feszegetjük. 

Dr. Sebestyén Jenő Református dogmatikájának megváltástanában (soteriológia) az üdvösség elsajátításáról ír, s felhozza példaként, ha valakinek írnak egy verset, kevés, ha kezében tartja vagy tud róla, el kell sajátítania, hogy valóban az övé legyen. 

Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy arra is van megfelelő példa a Bibliában – hozza fel ellenvetésként Sebestyén Jenő –, hogy voltak olyan körülmények, amikor egy-egy szereplőnek korlátozott volt a tudása, mégis hitt, mint a filippibeli börtönőr, aki Pálékat őrizte, mikor Pál kiűzte a jövendőmondó szolgálólányból a gonosz lelket, és annak haragvó gazdái bevádolták Pált és Silást, megvesszőzték őket és a börtönbe csukva lábaikat kalodába zárták. Amikor hirtelen földrengés lett, elmenekülhettek volna, de ők ott maradtak, így az őr meg tudta őket őrizni, nem kellett magában kárt tennie, s mikor ezt megtudta, már ő is üdvözülni akart. Bár mialatt otthonában mosta ki sebeiket, Pálék egész éjszaka hirdették az Igét, mégis azt kell mondanunk, hogy nem sok ismeretre volt szüksége ahhoz, hogy hitre jusson és megkeresztelkedjen. 

E történethez hasonlatosan megemlíthetjük Péter evangélizációját a pogány százados Kornéliusz házában, ahol Péter tanított, és az emberek vették a Szentlélek ajándékát, az apostol pedig megkeresztelte őket. 

Ugyanígy felhozhatjuk a szerecsen komornyik meglehetősen gyors hitre jutását, aki úton volt Jeruzsálemből hazájába a sivatagban, ahol Ézsaiás tekercsét olvasta, de nem értette meg, s az arra járó Filep megmagyarázta neki, ő hitre jutott, s a közeli oázisban meg is keresztelkedett. 

Thesszalonikában pedig pár hét is elegendő volt Pál apostolnak és munkatársainak, hogy működőképes, erős, hitben állhatatos gyülekezetet alapítson. Néhány hét! 

A hitre jutás kapcsán tehát megállapíthatjuk, hogy szükségünk van ismeretekre, de itt talán nem az ismeretek mennyisége számít, hanem az, akit megismerünk egyre inkább: Jézus Krisztus. 

Az ismeretek bővülése viszont áldásos. Pál apostol írja a korinthusiaknak: „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.” 

Pál hálás azért, hogy korinthusi testvérei gazdagodtak az ismeretben. 

Hasonlókat olvasunk a Filippi-beliekhez írott levél 1. részében: „És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” 

A kérdést azt teszi nehézzé, hogy bármennyire is az ismeret szó szerepel Pál szavaiban, világos, hogy nem intellektuális, hanem sokkal inkább lelki dolgokról van itt szó.
Ezt pedig akkor is el kell fogadnunk, ha számunkra minden akörül forog, hogy minél teljesebben ismerjük meg az Úr dolgait. Ugyanis az ismeret akkor értékes, ha felismerjük, hogy rólunk van szó, a hallott üzenetek nekünk szólnak, a prédikációk értünk hangzanak. Vagyis ha magunkra alkalmazzuk. Különben az egész nem sokat ér – hívja fel a figyelmet Ravasz László Kis dogmatika c. írásában.

 Akkor hogyan tovább? 

Nézzük, mink van: 

- láttuk azt, hogy az ismeret a hit eleme 

- láttuk azt, hogy a Szentírás felhoz történeteket, amelyekből világosan látszik, hogy kevés ismeret is elegendő a hitre jutáshoz. 

- más helyeken Pál az ismeretek bővítéséről ír, mégsem szorosan intellektuális értelemben 

A továbblépéshez el kell ismernünk, hogy kevés ismerettel nehéz tisztán látni. Márpedig ez bőven elegendő ahhoz, hogy még ha hitben járunk is, hitünkben elakadjunk. Sokszor keressük, kutatjuk a titkos bűnt, az imádság, a szolgálat hiányát, pedig lehet, hogy egyszerűen többet kellene csupán elmélkednünk az Ige felett, vagy olyan könyveket kellene vásárolnunk, melyek révén az Igét jobban megérthetjük, megismerhetjük, s a maga mélységében szívünkbe zárhatjuk. 

A kijelentés ugyanis arra adatott számunkra, hogy megismerjük Istent. Ezért ahhoz, hogy minél teljesebb istenismeretünk legyen, tanulnunk kell, tanulmányoznunk az Igét, ez pedig sokszor nem megy segítség nélkül, sokszor leszünk különféle szakkönyvekre utalva. 

Ezeken keresztül pedig fel fogjuk fedezni, hogy kiteljesedik a hitünk. Számomra a legnagyobb gyönyörűségek közé tartozott a tavalyi januári vizsgaidőszak, hiszen bármilyen tárgyhoz nyúltam is, a Biblia került a kezembe, s ahogy a tudásom mélyült, azt éreztem, hogy a kapcsolatom is szorosabb lett Istennel. 

Ezért rendkívül fontos, hogy megragadjunk minden alkalmat, istentiszteleti vagy bibliaórai igemagyarázatot, amelyből tanulhatunk, mert ha tanulunk, erősödik a hitünk, és egyre szorosabb lesz a közösségünk Istennel. 

Persze a tanulás nem elegendő önmagában. Amit megértünk, azt bizalommal kell fogadni, és engedelmességgel át is vinni a gyakorlatba. Ameddig ismeret marad, addig ugyanis csak egy érdekes gondolat a fejükben. Ismeret, mint az összes többi. 

De ha életté lesz, ha cselekedetté lesz, ha gyakorlattá lesz, akkor áldást jelent számunkra, és bizonyos, hogy megújulást hoz az életünkbe. 

Azaz az ismeretekre a hitünk elmélyítéséhez, kiteljesítéséhez van igazán nagy szükség. 

Mi, teológusok abban a méltatlan kiváltságban részesülünk, hogy napjainkat azzal töltjük, hogy Istenről tanuljunk, 5 éven keresztül, nagy ajándék ez. De a hitünk megszilárdítására, arra a lelki kiteljesedésre, hogy mindez életté váljon, arra sokkal több idő kell. Ahogy egyre közelebb kerül az ember Istenhez, egyre inkább megérti, hogy az egész életére szükség van, hogy mindez kiteljesedjék – vagy az örökkévalóság is kevés?