belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Nagy Dávid

Érdemes követni a „nagy mókamestert”?

Nem ver, nem rugdal, nem gúnyol – előtted megy

Az ördög ügyvédje című filmben Al Pacino alakítja a Sátán szerepét. A pártfogásába vett ügyvédnek Istent gúnyosan olyannak mutatja be, aki szélesvásznú mozifilmként élvezi, ami itt a Földön történik, közben olyan szabályokkal verve meg az embereket, amelyek kínozzák az egyébként is pocsék életet élő szerencsétleneket. Vajon Isten tényleg ilyen király volna? Komolyan azt gondoljuk Istenről, hogy parancsolataival megfoszt minket attól a kis örömtől is, ami szánalmasan rövid életünk alatt érhetne minket? Például a „ne paráználkodj” tipikusan az a parancsolat, amely ellenszenvet szül minden kor emberében. A „ne lopj” is csak lazán értelmezve hangzik jól, de a „ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak nevét” teljesen érthetetlen.

 Mit vár Isten – úgy mégis – az embertől? Itt van az élet és jó volna boldognak lenni benne, ha ez a cél inogni látszik, akkor legalább gazdagnak vagy sikeresnek vagy hatalmasnak. De kiemelkedően okosnak vagy jelentősnek lenni hasonlóan kecsegtető lehet. Néha azért, hogy megkaparinthassuk ezeket, egyértelműen könnyebb nem az egyenes és a világos úton járni, hanem a kacskaringós és sötét mellékútra váltani, hogy megtaláljuk a kiskaput, amely a cél elérését nagyban megkönnyíti. No persze a lelkiismeretünk megnyugtatása végett nem akarunk igazán feketék lenni, csak a szükséges mértékben. A kedvencünk ezért a szürke. A templomba is benézünk, de azért nem hagyjuk ki a „jó lehetőségeket”, hiszen életrevalóak vagyunk. Ahogy a Biblia fogalmaz: kétfelé sántikálás. Szép szavakba burkolva kevert stratégiának mondanánk. Salamoni bölcsességgel áldozunk Isten oltárán és idegen istenekén is. Biztos, ami biztos alapon.

 Mit várunk mi Istentől? Természetesen azt, hogy legyen a mi oldalunkon és jól tapossa meg ellenségeinket, hogy lábunkkal vérben gázolhassunk, a zsoltáros szavaival szólva. Adjon hosszú és boldog életet, majd a vállunkat meglapogatva emeljen magához minket, mint akiknek ez igazán kijár egy ehhez hasonló rögös földi út után, és ugyanígy tegyen a szeretteinkkel is.

Istennek erre az a válasza, hogy szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Majd királyként elítélik és kivégzik, mint egy bűnözőt. Úgy tűnik ez elég nagy váltás a karosszékes, szélesvásznú mozihoz képest. De legalábbis meglepő megoldása a világ bajának. Mit vár Isten tőlünk? Ő a pásztor, aki vezeti a népét. A pásztor a Közel-Keleten a nyáj előtt ment. Isten olyan vezér, mint Nagy Sándor, aki a gaugamélai ütközetben előretör, nem pedig hátulról igazgatja az egyébként kínosnak ígérkező csatát és rugdalja előre a harcosokat. Együtt szomjazik katonáival a sivatagban, hogy megmutassa, milyen fontosak neki. Isten együtt szenved velünk, sőt helyettünk vállal szenvedést, pedig ő király. Tudja, milyen rövid az életünk és azt is, hogy milyen nagy szükségünk van éppen emiatt arra, hogy értelmesen és boldogan teljen el. Azt várja, hogy hozzá térjünk. Persze mondhatnánk, hogy de hát akkor mi van a betegen született gyermekekkel és azokkal, akik igazságtalanul szenvednek, hogy engedheti ezt meg egy jó vezető?! Hiszen el tudjuk képzelni, hogy létezhet olyan világ, ahol mindezek nincsenek, mégis minden más tekintetben hasonló a miénkhez. Vajon nem egyszerűbb feladni és kerek perec azt mondani, Isten rossz vezető?

Jób számon kéri Istent, mert igazságtalanul éri szenvedés. Haragszik Istenre, mert mást várt volna tőle. Isten válasza nem az, hogy definiálja Jóbnak a bűnt és a rosszat, majd megmagyarázza az eseményeket filozófiailag korrekt és logikailag helyes levezetéseket nyújtva, hanem odamegy és leül Jóbbal beszélgetni. Nem megveri Jóbot még több csapással, hanem hidat épít kettőjük között. Megmutatja Jóbnak, hogy mi a világban a helyzet, majd felkéri Jóbot, hogy mutassa meg, mi legyen másként. Isten ezzel ráébreszti, hogy bizony sem a biológiában nem tud jobb ötleteket, sem az etikában. Jób belátja, hogy az ítélet nem tartozik a hatáskörébe, hiszen erre csak egy királynak van joga. Ezután pedig Istenhez tér, és így újul meg a kapcsolata Istennel.

Jézus nem hordja le Pétert, csak mert a keresztre feszítés után visszamegy néhány másik tanítvánnyal halászni. Nem rugdalja őket vissza a munkakörükbe apostolkodni, hanem megkérdezi tőlük, nincs-e valami ennivalójuk. Az egészen hétköznapi szükségleteikkel kezdi, majd meggyógyítja a lelki sebeiket és helyreteszi ballépéseiket. Nem gúnyolódik azon, hogy nem fogtak semmit egy egész éjszaka alatt és nem mondja, hogy ő előre tudta. Szól nekik, hogy hova vessék ki a hálót és megadja nekik, hogy a háló tele legyen. Ezzel arra a találkozásra utal, amikor Pétert először elhívta és Péter nem is késlekedik a vízbe ugrani, hogy mielőbb a parton legyen mesterével, hogy újra hozzá térjen. De ahogy Jóbnál is többről volt szó, mint pusztán az áldozatok és az imádság teljesítéséről, úgy Péterrel kapcsolatban is többről van szó. Ezért kérdezi tőle Jézus:

-  Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?

A pásztor vezetni akarja a nyájat, de nem erőszakkal, hanem szeretettel. Ez a vezetés minden földi hatalmi felfogás kereteit szétfeszíti. Nincs olyan földi uralkodó, aki hűen tükrözhetné azt a féltékeny szeretetet, amivel Isten fordul az ember felé. Hogy mi legyen a földi rossz kérdésével vagy mit kezdjünk az életünk során minket ért igazságtalan szenvedéssel, arra csak Ő válaszolhat. Érdemes ezért követni, mert út közben nem ver, nem rugdal és nem gúnyol, hanem jó terve van velünk.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Rácz Róbert
A (vak)vezetőkről
Serpa kerestetik Isten-országa expedícióra

Gondolkorzó

Szabados Tamás
Egy marslakó a keresztény vezetőkről
Így néz ki az akváriumon kívülről

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Nagytiszteletűek
Gyülekezetvezetői karakterológia kánikulai napokra.

Géczy Ráhel
Fiatalkori tapogatózások és túlkapások
Jézus követése ésszel és ész nélkül

Magasság

Tóth Sára
Isten vezetése és az önrendelkezés
Átadni az irányítást – megy ez nekünk?

B. Tóth Klára
A tanárság nem múló állapot
Van, amit nem tanít meg az internet?

Mélység

Nagy László
Kettő az egyben: vezető és vezetett
Tudsz-e kicsiből naggyá lenni, vagy nagyból kicsivé ha kell?

Szakács Gergely
Ki a főnök?
Családi kötélhúzósdi

Teljesség

Czapp Enikő
NapKrisztus
M. S. mester és Isten közös alkotása

Nagy Dávid
Érdemes követni a „nagy mókamestert”?
Nem ver, nem rugdal, nem gúnyol – előtted megy

Üzenet

Turcsik Ferenc
(Ko)ordináció
Az ismeretlenek barátok és a pohár félig tele van…

Miklya Zsolt
Sziget ünnepi díszben
Molnár Mária emlékére

Réz-Nagy Zoltán
Shackleton – parabolák a jég hátáról
Néha létkérdés, hogy kinél van az irányítás

Áthallások

Géczy Katalin
Melyik dallam vezet hozzá?
A Kékszakállú-elemzések margójára

Miklya Zsolt
Ha lépések neszét hallod...
A sztalker, a király és a költő

Hancsók Barnabás
„Ha hibáznék, Önök majd kijavítanak!”
Két film a világ egyik legnagyobb vezetőjéről

Bölcsföldi András
Rutin
Szokások, melyek átveszik a hatalmat a gondolkodásunk felett

Riport

Pete Violetta
A hangember (2) – ahogy szavakból híd épül
Horváth Gergely a rádió missziós lehetőségeiről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Byte-agyú gyerekek
Otthon, az iskolában, a templomban. Like-oljuk őket vagy sem?

Látogatóink száma a mai napon: 6094
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378304

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat