belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Czapp Enikő

Egyszerű és világos

Én élek! Élek?

 

Hála? Mi az?
Hálásnak lenni? Kinek? Miért?

Mindenért keményen megfizetünk: erőnkkel, időnkkel, pénzünkkel, egészségünkkel. Némi akarattal és nekifeszüléssel mindent megszerzünk. Életünk harccá vált, mindennapjaink megoldandó, elvégzendő feladattá. Arra, ami van, amiért nem teszünk semmit, az ajándékra, a csodára már rég nem nyitott a szívünk. Hisz nincsenek.

Élünk - mondjuk egykedvűen magunkra gondolva.

Maga az Élet keserűen nevet ezen:
Ó, ti szegények! Semmi közötök hozzám! Én gazdag vagyok és örömtől csorduló. Titkokat rejtő, változatos és teljes. A magatok fogságában vergődtök, vakságotok semmiről nem szóló színpadán!

A margitszigeti japánkert tavát egy női szobor díszíti. Meztelen és gyönyörű. Kőből van, hát mozdulatlan. Rebbenés nélküli arccal ül a tavirózsák között. Mintha egy volna közülük. Bírja az évszakok váltakozását, állja a bámészkodó tekinteteket. Nyugalmát nem zavarja semmi, senki.

Igen. Talán ez az, amit elfelejtettünk - gondoltam tegnap a tó partján állva. A megállást, a rácsodálkozást. A mindenáron való előrejutás, kiemelkedés helyett a belesimulást. Abba, ami van. Ami körülvesz és meghatároz bennünket.

Bárcsak helyet cserélhetnénk! - suttogtam neki. Téged nézve egyszerű és világos minden!

Ő ott maradt, én tovább mentem.
A triciklin ülve vártak a lányaim...

Tényleg helyet cserélnék vele? - kérdeztem magamtól este, az asztalnál ülve. Szép, de élettelen. Nyugodt, de kőből van.

Én élek! Élek?
Vagy főszerepet játszok saját vakságaim színpadán?"

Mama! Te örültél már valaminek nagyon az életben? - kérdezte a lányom mellém telepedve.
- Furcsa, hogy ezt kérded. Épp ezen gondolkodom...
- És szereztél már örömöt valakinek?
- Talán, igen.
- Nekem mindenképp! Azzal, hogy vagy!

Én nem tudom, de talán ez az a csoda, amiről Coelho annyit beszél. A visszahozhatatlan pillanatok, amiket ha észlelünk, megváltozik minden.
Leszállunk a magunk eszkábálta színpadokról, s magunkhoz öleljük az életet.

Hála? Mi az?
Hálásnak lenni? Kinek? Miért?

Az életemért vagyok hálás. Mely egyszeri és megismételhetetlen.

Megengedi, hogy elmenjek mellette, hogy kötelezően elvégzendő feladatok halmazává tegyem, és lehetővé teszi, hogy belássam, milyen hülye vagyok.

Csak egy kőszobor kell hozzá. Vagy egy ajándékba kapott mondat. Vagy...

Lásd meg! Hisz ott hever a lábad előtt!

Cikkek ebben a számban:
2019. április 21., vasárnap,
Konrád napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Álmomban már láttalak
Rémlik valami hihetetlen nagy embertömeg...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A hála a hit ritka gyümölcse
A „puha" diktatúra többet ártott, mint a kemény...

Gueth Péter
Gondolatok a hálátlanság koráról
A gépek nem mondanak köszönetet...

Turcsik Ferenc
Társadalmi interakció
Lehetünk még hálásak?

Mélység

Tóth Sára
Egy doboz bonbon és a hálaáldozat
Pszichológiai elfojtás? Vagy egyszerűen csak közöny?

Teljesség

Nagy László
A színlelt hála
Mondhatok hálát, ha nem érzem?

Turcsik Ferenc
Levélkék... Hozzá
Ezek nélkül szegényebb lennék!

Üzenet

Dietrich Bonhoeffer
A Te jóságod jobb, mint az élet
Mi az életünk? Mi Isten jósága?

Áthallások

Czapp Enikő
Az én nekrológom
„És minden hálám csak az övé, aki ezt így rendelé."

Kovács Szilvia
Kagylók a parton
Ott voltak tegnap és ott lesznek holnap is...

Hajdúné Tóth Lívia
Mint egy friss fuvallat
Nem hívtam és nem vártam.

Riport

Szerkesztő
A rám bízott feladat
Megtalált élet...

Kitekintés

Pete Violetta
... szeressétek egymást!"
„Senki sincs itt véletlenül"

Bölcsföldi András
Vízország
A hegyek és vizek világából most az utóbbit választottam...

Segítünk!

Szerkesztő
Lelkigondozás e-mailben
Tisztelj meg bennünket a bizalmaddal...

Látogatóink száma a mai napon: 759
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44174960

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat