belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat

Czapp Enikő

Rizshegy

Nem vagyok Freud. Egy szimpla nő vagyok. Mégis tudom az álmom értelmét.

Kábult szendergéséből döbbenetes álma hajította vissza az ébrenlétbe a nőt.
Saját magáról álmodott.
Az egész életére nézve információt hordozó álom kétségtelenül messziről jött. S talán az sem véletlen, hogy az emberi életút felén, egy december 30-i napon érkezett meg. Felült és megpróbálta felidézni az álmát.

Fiatalabb volt, mint valójában, s nem volt egyedül. Egy nálánál idősebb asszony házában voltak, ketten. A háziasszony különös volt: egész lényéből sugárzott a jóság. A nő mégis félt és szorongott.
- Nézd, ott egy üveg szörp! Zöldalma. Készíts belőle egy kancsóval! - hangzott a kérés.
A nő a mosogatóhoz lépett, mely tele volt mosatlan edénnyel. Nem kancsóba, hanem egy nagyméretű zománcozott teknőbe öntötte bele a sűrítményt. Így engedte hozzá a vizet.
- Sokat kell csinálnom - gondolta -, meg kell, hogy mutassam igyekezetemet.
Amikor félig volt a teknő, már tudta: rosszul cselekedett (a szirup semmivé lesz a rengeteg vízben), de tovább eresztette. - Majd csak kimagyarázom valahogy - nyugtatgatta magát.
A hogyanon elmélkedve a víz kicsordult a teknőből. Át egy másik edénybe, ami homokos volt. A homokszemek lassan beúsztak a teknőbe. A nő nagy kapkodva szedegetni kezdte: - megoldom! Az utolsó homokszemet is ki tudom venni! Semmit, de semmit nem vesz majd észre! -
Nagy igyekezetében azonban a teknő megbillent és a víz ráömlött a másik oldalon főzéshez előkészített rizsre. A rizs dagadni kezdett.
A nő ott hagyott mindent. Ebben az egész őrületben a dagadó rizsszemek voltak a legfenyegetőbbek: elárasztja az egész konyhát! Lehetetlen lesz meg nem történtté tenni!- Igen, igen (s a félelemtől félholtan is tovább mosolygott kifelé) a rizsszemeket el kell tüntetnem!
Megkönnyebbülten vette észre: nincs nagy baj: az összes elfért a két markában. Rohant ki az udvarra, hogy elszórja, láthatatlanná tegye a fű között. Az asszony tekintetét nemcsak most, végig magán érezte. Érdekes módon azt is, hogy nem kell félnie, mert ez a tekintet szelíd. Nincs rosszallás benne.
Miért is nem vallotta be már az elején, hogy hülyeséget csinált? Miért nem volt képes felvállalni a tettét?
Nem, az teljesen lehetetlen! Hibát követett el... ő követte el, jóvá kell tennie! És jóvá is fogja! Elsimítja ezt az egészet! Mint már annyiszor... mint mindig (csak ez a belső rossz érzés múlna már el: teljesen lebénítja...)

A rizsszemeket szórva rémülten vette észre, hogy azok hirtelen heggyé lesznek.
Ekkor lépett mellé az asszony. Fél karjával átölelte.
A nő vállaira mázsás teherként nehezedtek a szerető karok.
Ahelyett, hogy átadta volna magát megérzései mentén a megkönnyebbülés lehetőségének és boldogságának, félig kibontakozva az ölelésből az asszony felé fordult és épp magyarázkodni kezdett volna, amikor fölébredt.

Nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.
Az álom borzasztó volt. Efelől semmi kétség. Még mindig érezte gyomrában a remegést.
De nemcsak borzasztó volt, hanem elementáris és átütő is. Megvilágosodást hozó.
Igen! Ezzel a gyomorremegéssel, ezzel a belső feszültséggel él, amióta az eszét tudja.
Pontosan ez történt, történik vele egész életében: képtelen bevallani a hibáit, felvállalni tettei következményét...
Tökéletes akar lenni... a jobbnál is jobb...
De sose tudott. És nem tud...
A fenébe is! Hiszen nem is kell!
Senki nem kényszeríti erre, senki nem várja el!
Aki igen, annak meg úgy kell!

- Az öreg Freud napokon át boncolgatná az álmomat - mondta félhangosan, nem kevés megelégedettséggel.
- Nem vagyok Freud. Egy szimpla nő vagyok. Mégis tudom az álmom értelmét.
Nem élek tovább a félelemmel. Fogalmam nincs, mikor vett lakozást bennem, hogyan nőtt óriásivá, miért nem oldotta, szüntette meg semmi és senki. De nem kérek többet belőle!

Fogalma nem volt, mindez hogyan lesz kivitelezhető.
Azt biztosan tudta, hogy január elsejéig sem kell várni a "végrehajtással".
A "kilakoltatás" azonnali hatállyal megkezdendő!
2009-be egy másik nőnek kell belépnie.

A másik nő bevetette az ágyát és kilépett a konyhába.

Cikkek ebben a számban:
2019. október 18., péntek,
Lukács napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Az életem fonala
Vajon ebből milyen minta lesz?

Fekete Zsuzsa
Isten hozott januárban!
Egyre csak jöttek az újévi üdvözlő üzenetek a telefonomra...

Magasság

Pete Violetta
A szilveszteri durrogás és füst múltával
Elfelejtjük, honnan jövünk, és fogalmunk sincs, hova tartunk. Ki a hibás?

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Hasonló célok - egyenlőtlen esélyek
Sorsunk különbözőségei, egyenlőtlenségei megoldhatatlanok, válasz nincs rájuk.

Teljesség

Ablonczy Ágnes
Mi az, hogy új?
Azt a helyzetet kell megteremteni... azt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindent egy lapra teszek fel, éspedig Jézus szavára...

Üzenet

Varga László
90. zsoltár 12.
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk"
Zsoltárok 90.12.

Áthallások

Turcsik Ferenc
I Have a Dream...
Vannak dolgok, amelyekről nem lehet leszokni.

Látogatóink száma a mai napon: 210
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45529948

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat