belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Pete Violetta

A szilveszteri durrogás és füst múltával

Elfelejtjük, honnan jövünk, és fogalmunk sincs, hova tartunk. Ki a hibás?

Ülök az íróasztalomnál. Mögüllem Karády-számok szólnak a lejátszóból. Kinn borong, csak két szín látható: szürke és még sötétebb szürke. Sok feladat sürgetne, de... évkezdet van, jó, ha szán ilyenkor az ember egy kis időt mérlegelésre.

Talán csak az elmúlt éven gondolkodik el az ember, én mérhetetlenül rossz időérzékemnek köszönhetően úgyis belekeverednék abba, mi mikor volt, úgyhogy nem aprózom, igyekszem az eddigi életemen szemlélődni.

Emlékszem, amikor tanultuk az időszemléleteket. Egyikük volt a körkörös, az évente ismétlődő. Az, hogy mindig újra és újra eljön a nyár, a nyár vége, az ősz, a hideg, az elmúlás, a tél. Minden évben eljön az az idő, amikor a lábujjai meggémberednek az embernek, amíg a buszra vár, és minden évben eljön az a szétszórt tavasz is, amikor a virágok bódító illata, a napsütés annyira elvarázsol, hogy lekési a buszt. Minden évben eljön az ideje a karácsonyi készülődésnek, a lakomáknak, aztán már az év elmúlásának, egy új kezdetének.
Mintha kilopnák a kezünk alól az előző zsúfolt lapot, és újat kapnánk. Valahogy a pörgős világban, a mindennapi teendők között inkább csak erre az időre jut figyelmünk. Arra, ami minden napnak, minden hónapnak, minden évszaknak meghozza a maga feladatait, ünnepeit, eseményeit. Olyan, mintha ez az idő lenne a mi szemellenzőnk. Ebben használjuk el energiáinkat, ebben tervezünk, ezen a síkon élünk. Napról napra, tavaszról tavaszra, évről évre.

Csak néha, nagyon néha jutunk el arra, hogy valami nagyobb összefüggésbe helyezzük el magunkat. Valami olyan folyamatba, amiben nem szempont az, hogy mi a dolgom holnap, sőt, az határozza meg, hogy van-e értelme a holnapi munkámnak. Valami olyan időbe, ahol meg lehet mondani azt, honnan indultam, és hová érkeztem eddig. Ahol talán meg kell fogalmazni egy célt, valamit, ami felé tartok, vagy tartani akarok. Ahol ki kellene mondani azt, hogy ahhoz a célhoz képest én hol tartok. Ha látom valami értelmét annak, hogy egy évet eltemetünk, és nagy csinnadrattával fogadunk egy újat, akkor ez az. Ma, amikor minden relatív, olyan könnyű a sok elmosódott fényű és megkérdőjelezett érték között az értéktelen dolgoknak hódolni - sok szék között a földre - nagyon fontos egy célpont, az, hogy tudjam, hova tartok. Mi volt az a szándék, amivel nekiindultam az életemnek, anno az iskoláimnak, ennek az évnek, egy-egy napomnak. Afelé tartok, amit elterveztem? Eltértem tőle? Újat, jobbat találtam?

Sok ember él napról napra. Ez jól látszik családok pénzügyi helyzetén. 100 fős mulatságot rendezünk a gyerek általános iskolás ballagására - természetesen hitelre. Évente, sőt félévente cserélünk mobiltelefont, habár az előzőnek sincsen semmi baja. Volt osztálytársak és barátok tűntek el a süllyesztőben azért, mert nem volt mögöttük olyan szülő, aki elmondta volna nekik, hogy a saját jövője érdekében kellene tanulni, vagy dolgozni, vagy spórolni. Elfelejtjük, honnan jövünk, és fogalmunk sincs, hova tartunk. Ki a hibás? A politika? A gazdaság? A média? Kinek a hibája, hogy identitásomat vesztve és amnéziásként bámulok üresen a világba magam elé?

2008 novemberében részt vettem a Függő-játszma konferencián Kecskeméten, ahol is mind dr. Bagdy Emőke, mind pedig Vekerdy Tamás a függőségek egyik okaként egy különös fogalmat hangoztatott: homológia. Ez a fogalom takarja azt, hogy az ember tudja-e a helyét. El tudja-e helyezni magát? Van-e a világ rendjében egy lyuk, ami épp az övé, egy cél, ami épp az övé? Van-e közösség, aminek a részese vagy amibe tartozik? Tudja-e, hogy hol tart személyes útján? Langymeleg? Vagy hideg? Vagy forró?
Politikai szemlélete jobboldali, vagy baloldali? Szereti-e a virágot?

Ha minden esetleges, ha semmi nem stabil, ha nincsen meg az a pár tőmondatom arról, hogy ki is vagyok, és miért vagyok a világban, akkor ez könnyen vezethet olyan lelki nyomáshoz, törésekhez, amelynek mellékhatása a függés. Mindegy, hogy alkoholról, cigiről, drogról, munkafüggőségről, vagy bármi másról beszélek. Ha nincs gyökerem, elvisz a szél. Vagy a cirrózis, vagy a szívroham, vagy az anorexia, vagy a shoppingolási láz, vagy bármi időleges őrület. Ha nincs stabil gyökerem abban az időben, amiben én elindultam és tartok valahova, akkor ez a folyamatosan keringő körkörös idő, ami napról-napra, hétről-hétre hoz magával valamit, teljesen leterít és a hatalmában tart. Akkor Ádventből meggondolatlanul esek Karácsonyba, és óévből kabarékkal, borgőzzel érkezem az újba. Csak történik velem a perc, de nem tudom megélni, mert nem értem, sem okát, sem célját nem látom.

Szóval januári, újrakezdő ember!
Mielőtt belemerülsz a munkába, mérlegelj! Ha akarod, írd is le, ha akarod, foglald imáidba. Azon túl, mit tett veled az elmúlt év, hogy talán egy ránccal többet karcolt az arcodra, lettél-e gazdagabb valamivel, és lettél-e szegényebb valamivel? Próbáltál-e ki új dolgokat? Történt-e veled valami meglepő? Van-e konklúziód mindebből? Isten mire akar vajon mindebből elvezetni?

Mert ugye tudod, hogy semmi sincsen véletlenül?!

Pete Violetta
teológus

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Az életem fonala
Vajon ebből milyen minta lesz?

Fekete Zsuzsa
Isten hozott januárban!
Egyre csak jöttek az újévi üdvözlő üzenetek a telefonomra...

Magasság

Pete Violetta
A szilveszteri durrogás és füst múltával
Elfelejtjük, honnan jövünk, és fogalmunk sincs, hova tartunk. Ki a hibás?

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Hasonló célok - egyenlőtlen esélyek
Sorsunk különbözőségei, egyenlőtlenségei megoldhatatlanok, válasz nincs rájuk.

Teljesség

Ablonczy Ágnes
Mi az, hogy új?
Azt a helyzetet kell megteremteni... azt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindent egy lapra teszek fel, éspedig Jézus szavára...

Üzenet

Varga László
90. zsoltár 12.
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk"
Zsoltárok 90.12.

Áthallások

Turcsik Ferenc
I Have a Dream...
Vannak dolgok, amelyekről nem lehet leszokni.

Látogatóink száma a mai napon: 6229
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378439

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat