belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Ablonczy Ágnes

Mi az, hogy új?

Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad...
(Máté 9:16.)

Azt a helyzetet kell megteremteni... azt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindent egy lapra teszek fel, éspedig Jézus szavára...

Több mint húsz esztendeje szervezek tizen-huszonéves ifjaknak nyári tábort. Nem gyülekezeti, nem egyházi, hanem beszélgető tábort azoknak, akik szívesen gondolkodnak együtt mindarról, ami köröttünk és bennünk van. Szeretem, ha nincs jelen semmiféle keret-kényszer arra nézve, mit gondoljanak arról, amiről épp szó van. Azt szeretném elérni, érintse meg őket a kérdés, s ott próbálják átgondolni, megfogalmazni azt, ami bennük feleletképpen mozdul, arra vagyok kíváncsi, amit ők látnak, éreznek.
Sokféle témánk volt már, idén nem tudtam szabadulni Dietrich Bonhoeffer Követés című kötetének mondandójától, így témánk a keresztyénség volt. Első kiscsoportos beszélgetésünk során megpróbáltuk behatárolni saját hovatartozásunkat, a keresztyénséget illetően. Négy meghatározást kínáltam ennek érdekében:
- nincs közöm a keresztyénséghez,
- a neveltetésem szerint az vagyok,
- megszólított vagyok,
- krisztuskövető vagyok
Volt, aki jelezte, neki nincs köze a hithez, valláshoz, volt, aki azt, hogy csak neveltetés szerint keresztyén, de a többség azt gondolta maga felől, hogy ő megszólított. De ami ennél is meglepőbb, egy sem akadt közöttük, aki krisztuskövetőnek vallotta volna magát. Vajon mi a döntő különbség az érintett, megszólított és a krisztuskövető ember között? Ezeket tisztázni igyekezve beszélgettünk, s közben mellétettük, értelmezni próbáltuk magunk számára, amit erről Dietrich Bonhoeffer könyvében olvastunk:

"Követni azt jelenti, határozott lépéseket tenni. Már a hívásra megtett első lépés elválasztja a követőt eddigi életétől. Maga a követésre hívás teremt azonnal új helyzetet. Kizárt dolog a régi helyzetben maradni és úgy követni. Eleinte ez szemmel láthatóan így volt. A vámszedőnek a vámot, Péternek a hálót kellett elhagynia, hogy Jézust kövesse... Jézus a Krisztus, ezért kezdettől fogva világossá kellett lennie, hogy szava nem csupán tanítás, hanem a lét újjáteremtése... Az első lépések állítják a követőt abba a helyzetbe, hogy hinni tudjon. Ha nem követ, hátramarad, így nem tanul meg hinni. Az elhívottnak abból a helyzetből, amelyben nem tud hinni, abba a helyzetbe kellett lépnie, amelyben először lehet hívővé... Amíg Lévi a vámnál, Péter a hálónál ül, addig tisztességesen és hűségesen végezhetik hivatásukat, addig lehetnek régi vagy új felismeréseik Istenről, de ha istenhitet akarnak tanulni, akkor az emberré lett Isten Fiát kell követniük, akkor vele kell menniük... Azt a helyzetet kell megteremteni, ahol hinni lehet Jézusban, az emberré lett Istenben, azt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindent egy lapra teszek fel, éspedig Jézus szavára... Péternek ki kell lépni a hajóból a hullámzó vízre, hogy megtapasztalja saját tehetetlenségét és Ura mindenhatóságát. Ha nem lép ki, nem tanul meg hinni. A hullámzó tengeren teljesen lehetetlen, erkölcsileg éppen felelőtlen helyzetnek kell előállnia azért, hogy hinni tudjon... Az olyan helyzet fogalma, amelyben lehetséges a hit, csupán annak a tényállásnak a körülírása, amelyben a következő két, egyformán igaz mondat érvényes: csak a hívő engedelmes, és csak az engedelmes hisz..."

Miképpen választ el a követés eddigi életemtől? Hovatartozást, szokásrendszert, emberekhez kötöttséget, meghatározó ismeretet... tagadok meg? Vagy valami magam számára is új módon, az eddigi magától értetődő lelki működésére vagyok kész nemet mondani? S ha igen, akkor akarat kérdése, vagy valami egészen másról van szó? Miféle helyzet a hinni tudás? Mi által teremtődik? Hogyan szembesülök a tenni, akarni, hinni… nem tudással, a lehetetlennel? Isten felé fordít, vagy elfelé taszít? Mi a magától értetődő? Miféle új helyzet, ha nem tudok mást, mint hinni, bízni, lépni?

Hadd idézzek egy megfogható képet. Legkisebb gyerekünk irigyen nézte a nagyobbakat, akik tudnak kerékpározni. Egyik nap kinéztem az ablakon, s láttam, felmászott a kert bokra mellé támasztott biciklire, bőszen lökdöste csepp lábával a pedált... Persze ettől a bicikli nem indult, s ő tehetetlenségén felháborodva kiabált nekem: "Anya, hiába hajtom, nem megy!" Majd' frászt kaptam attól, amit láttam. Jaj, ha eldől! De amikor kimentem, s tanítani készen kitoltam vele együtt a kerékpárt, amit hajtott, s útjára próbáltam bocsátani, kétségbeesetten kért, újra meg újra, tizedszer is, századszor is, hogy fussak mellette, ne engedjem el! Nem mert egyedül indulni... Míg egyszer egy nála nagyobb, nálam ifjabb segítője, tiltakozása ellenére, váratlan útnak nem indította... Azóta tud biciklizni, ám saját bevallása szerint azóta sem szereti a kerékpárt. Miért nem? Mire nyílt lehetősége? Mit élt meg belőle?

Az egyensúlyt akkor érzi meg az ember - hogy van -, amikor elenged az, aki addig megtartott. Nincs más lehetőség az egyensúly megtapasztalásra, mint magamra hagyni, elengedni... Persze ott a kockázat, lehetőség nyílik bukásra, esésre is. Amiből persze fel lehet állni...

Hogy mondja Bonhoeffer? "Azt a helyzetet kell megteremteni... azt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindent egy lapra teszek fel, éspedig Jézus szavára..." A követésben mindig jelen van a kockázat. Különben nem hit. Annak jelenvalósága, hogy kevés vagyok, hogy magamat kiszolgáltatva belebukhatom abba, amibe... Épp ennek lesz visszafelé tekintve különös súlya, íze, a Megtartó felőli bizonyosságra, mely szárnyakat adva visz tovább...

"Csak a hívő engedelmes, és csak az engedelmes hisz." - írja Bonhoeffer. Mennyire igaz, de talán kiegészíthetem a tisztánlátás érdekében, hogy vigyázat, nem emberi rendelések tartják meg a krisztuskövetőt, mert a krisztuskövető nem emberi rendelésekbe veti hitét...

A Vigília idei körkérdése a bizalom mibenlétét keresi... Az ott nyilatkozókat olvasva én is elgondolkoztam. Ha a bizalom a lépni késztető hit s reménység, akkor a bizalmatlanság a lépést akadályozó hit. Mi általában a számunkra lehetségesnek tűnőt, vagy az épp adódó lehetőséget lépjük. Magunkban, másokban, isteni megtartatásban bízva. Krisztus követése, épp a magunk eszével, látásával, tapasztalásaival... szembe fordító erő, a lehetetlen lesz lehetséges. A lépés lehetőségét a belé vetett bizalom, hit, remény és szeretet adja. Ha van, ha betölt. Kevés ezt érteni és tudni, és nem lehet se imitálni, se utánozni... Elárulja az embert az egyhelyben topogás, mikor csak úgy csinál, mintha, de nem mer támaszt elengedni, biztosnak látszót kockáztatni, a lehetetlen lehetőségért elindulni. Mi az új? Amit nem lehet produkálni (nincs köze teljesítéshez), nem lehet kiérdemelni, menet közben lehet csak nyerni. Miközben újra meg újra elengedem azt, amibe épp kapaszkodnék (magam elképzelése, mások elvárása, adott hely, kör, szokás, teljesítés...), ha lépek, bár nem tudom mi lesz, s látom, csak Krisztus tarthat meg abban, amiben. Ez az új, adott pillanatban születik, nem tőlem telik, nem vagyok ura, nem is biztosíthatom. Követés közben (újra meg újra), adódó, megtartó erő... Ha adódhat.
A régi Istenhez tartozás egyszerűbbnek, könnyebbnek látszik. Nem kell magammal, másokkal szembefordulni (olykor az általam becsültek látásával is), ütközni. De ami teljesíthetőnek látszik (talán másoknál különbül, de csupán látszatra), önelégültséget, emberi tetszést arat, nem követel mindent kockáztató bizalmat, és bizony be kéne látnunk, a tehetetlenségben, szorult helyzetben ébredő, valóságosan Istenbe vetett hit ellen van...
Nem foltozható vele a régi, és nem foltozható ez az új a régivel...

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Az életem fonala
Vajon ebből milyen minta lesz?

Fekete Zsuzsa
Isten hozott januárban!
Egyre csak jöttek az újévi üdvözlő üzenetek a telefonomra...

Magasság

Pete Violetta
A szilveszteri durrogás és füst múltával
Elfelejtjük, honnan jövünk, és fogalmunk sincs, hova tartunk. Ki a hibás?

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Hasonló célok - egyenlőtlen esélyek
Sorsunk különbözőségei, egyenlőtlenségei megoldhatatlanok, válasz nincs rájuk.

Teljesség

Ablonczy Ágnes
Mi az, hogy új?
Azt a helyzetet kell megteremteni... azt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindent egy lapra teszek fel, éspedig Jézus szavára...

Üzenet

Varga László
90. zsoltár 12.
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk"
Zsoltárok 90.12.

Áthallások

Turcsik Ferenc
I Have a Dream...
Vannak dolgok, amelyekről nem lehet leszokni.

Látogatóink száma a mai napon: 2814
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375028

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat