Dalbimbó
Indul a bakterház. Cs...cs...cs...cs... Telt ház. Lassan indulnak az utasok, mint a vonat, hogy legyen idejük félre állani a lennmaradóknak, és felugrálni a későn érkezőknek.
Igy indul a Kárpát-medencei Dalbimbó is, a zilahi Csemete-zenekar és távoli munkatársaik keresztyén kulturális gyermeklapja. Lassan születnek meg és futnak be az írások, versek, rajzok a “szerkesztőségbe”. Még szerencse, hogy most nem volt lapzárta! Különben semmi sincs még – egyelőre.
Minden kezdet attól olyan szép, hogy lassan indul be, teljesedik ki az eljövendő szépség. Mindenki lelkesedik, igyekszik, kísérletezik. Mindenki előtt nyitva áll a jövő, mindenkiből lehet főszerkesztő, rovatvezető, szerkesztő, költő, riporter, prózaíró, bármi.
A kezdet a legszebb.
Majd a hétköznapok, a kitartó munka kitermeli a sikeres, hasznos szerzőket, szerkesztőket, talán nem is a legtehetségesebbek közül. Mert ismernünk kell a jól megfogalmazott igazságot: ”ne adjátok fel a ti kitartásotokat, amelynek nagy jutalma van”.
Mindent meg lehet tanulni. Nagy szorgalommal, kitartással. Ha az Isten adta tehetséghez nem társul kitartás és szorgalom, hátránnyá válik az.
Rajta hát, gyerekek, munkára fel! Irjatok, játsszatok, gyakoroljatok, zenéljetek, száguldozzatok! Kitartásotoknak hamarosan meg lesz a jutalma.
Addig is, amíg erre várunk ismét csak tanulni meg gyakorolni kell. Legalább két játszás között.
Az első eredményt máris láthatjátok, a kezetekben van: olvassátok szeretettel és írjátok tele újra és újra.
Találjatok új témákat, jelent-kezzenek új munkatársak, emlékezzetek meg egyre több egykor élt magyar tudósról, művészről; fedezzük fel együtt Kárpátmedencei emlékhelyeinket, településeinket, hagyományainkat, egész keresztyén kultúránkat. Megéri, mert gazdag és szép örökségünk van, de igen elhanyagolt állapotban, ezért mi is meg fogunk lepődni ennyi feltárásra váró szépség láttán. Ti írjátok tele a következő lapszámokat a titeket érdeklő témákról. Amiről többet szeretnétek tudni kérdezzétek meg az idősebbektől és azt írjátok le. Egyelőre negyedévenként tudunk, de jövő évtől havonta fogunk megjelenni. Következő lapszámunkhoz ezért május 5-ig kérjük elküldeni írásaitokat. Szeretnők, ha minden Kárpát-medencei magyarok lakta tájegységről lennének munkatársaink, sőt a nyugati szórvány gyerekei is hírt adhatnak magukról, tanulmányaikról, gyülekezeti életükről. Reméljük, hogy máris – valamilyen formában – a Parókia segítségével önálló honlapunk is lesz.
Isten segítsen bennünket, hogy sokaknak szerezzünk örömöt munkánkkal, nevének pedig dicsőséget.
Gáspár Attila
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.