Interjú Major Huba bácsival

Imike: A zilahi Csemeték gyermekzenekara szeretné tudni, hogy hol tetszett születni és milyen körülmények között zajlott le Huba bácsi gyermekkora?
Major Huba: Nagyváradon születtem 1936. szeptember 9-én, tehát részese voltam a II. világháború nyújtotta élményeknek: láttam közelről legéppuskázott szőlőt kapáló embereket, repülőről bombákat zuhanni és így tovább.
I.: Mi elég csintalan gyerekek vagyunk, vajon Huba bácsit össze lehetett-e téveszteni gyerekkorában az angyalokkal?
M.H.: Határozottan nem!
I.: Hol tetszett iskolába járni és melyek voltak a kedvenc tantárgyai?
M.H.:A Lorántffy Zsuzsanna Református Elemi Iskolában tanultam és mint általában a legtöbb gyerek én is utáltam a tanulást. De azért voltak kedvenc tantárgyaim, így pl. a történelem. 1944 őszén már nem volt szabad magyar történelmet tanítani, javasoltam tehát a tanító néninek, hogy erkölcstan helyett tanuljunk inkább magyar történelmet. Sok szép lány volt az osztályban és inkább velük szerettem játszani, ezért egyszer az egyik “kortárs” betörte az orromat, féltékenységből, de ezt persze így nem volt mersze kijelenteni.
I.: Zenét kitől és milyen körülmények között tetszett hallgatni, tanulni és ki a kedvenc zeneszerzője?
M.H.: Úgy 14 éves lehettem, amikor elkezdtem zongoraórákra járni. Három évig ki is tartottam. Leginkább az operát kedvelem. Sok kedvenc zeneszerzőm van, a hangulatomtól függően hallgatom műveiket. Ha szomorkás vagyok Mozartot hallgatok, ha valamit nagyon meg akarok valósítani, akkor Wagner műveit választom. Ifjúkoromban volt egy olyan (be nem vallott) álmom, hogy operaénekes leszek.
I.: Mikor és milyen körülmények között tetszett megtérni és milyen üzenete van ennek számunkra?
M.H.: Apám vezetett a megtérésre, neki köszönhetem, hogy lelkipásztor lettem. Ő tanárember volt és a megtérésem úgy 20 éves koromban történt.
I.: Milyen gyülekezetekben tetszett szolgálni, családja segített-e a szolgálatban? Hozzánk szeret-e jönni? Melyik igét tetszik a Dalbimbó zenészeinek, szerkesztőinek, olvasóinak ajándékozni?
M.H.: Életem során Borosjenőben, Kakucsban, Siterben szolgáltam. A családom mindig segített a szolgálatban, főleg a feleségem, aki szász származású és mindig, minden körülmények között határozottan magyarnak vallotta magát, akkor is, amikor ez hátrányt jelentett és akkor is, amikor a német eredetből tőkét lehetett volna kovácsolni. Nagyon szeretek közétek jönni szolgálni Zilahra, úgy érzem testvérek között vagyok. Szeretettel, örök figyelmeztetésül ajándékozom egyik kedves igémet az 1Thessz 5,21-ből: Mindent meg-próbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!
Kérdezett: Szabó Imre, 10 éves (Zilah)