A nevem Boda Tünde. Édesapám neve Boda Ferenc, édesanyámé Boda Mária. Zilahon születtem, édesanyám most is itt él, négyen vagyunk testvérek. Mind a négyen Julikáéknál lakunk, ők nevelnek. Attila 18 éves, farkastorokkal született. Reménység szerint idén megműtik Budapesten. A S. Barnutiu Ált. Iskol’ba jár, hetedik osztályos. Én 1984-ben születtem, én is a Simionba járok, bátyámmal osztálytársak vagyunk, mert később írattak be szüleink és osztályismétlők is voltunk mindketten.
Andrea ötödik osztályos és Ferike negyedikes, ugyanaba az iskolába járnak.
Julika néniékhez öt évvel ezelőtt kerültünk, mind a négyen, mert szűkösen, egy szoba-konyhában laktunk szüleinkkel, összesen haton. Édesapánk meghalt, csak édesanyánk nevelt kevés, takaritónői fizetéséből. Julika néni keresett meg bennünket, felajánlotta apa nélkül maradt családunknak a lehetőséget és magukhoz vett mind a négyünket.
Nagyon szeretjük Julika néniéknél, beilleszkedünk a rendbe, egyszerre, idejében fekszünk le és kelünk fel a többi gondozásukban lévő – összesen tizenhét – gyerekkel. Együtt tanulunk, tiszta ruhában és uzsonnával megyünk iskolába, templomba, vasárnapi iskolába, gyermek-zenekarba, rendszeresen étkezünk, saját, tiszta ágyunkban alszunk.
Általában szeretek iskolába járni. Tanulni nem igen szeretek, de az egyes tantárgyakat – pl. törtélemet – szeretem. A szüneteket mindig szeretem.
Gitározni is tanulok ettől a tanévtől a városi zeneiskolában. Julika vette meg nekem a hangszert, amiért hálás vagyok. Tanulunk idegen nyelveket is, angolt és németet az iskolában, ez nekem elég, a vasárnapomat nem áldoznám külön nyelvtanulásra. Vasárnap délben, délután öregeknek viszünk ebédet s én hozom el Julikáékhoz a Piros-gyerekeket, Pistát és Leventét – Boda Marikával – és mi vigyázunk rájuk.
Szoktam imádkozni és énekelni egyedül (Bibliát olvasok) és a többi gyerekkel is, minden este van családi áhítatunk és olyankor megköszönöm Istennek, hogy egy új, nagy családba helyezett el, ahol gondomat viseli nevelőszüleim által. Szeretem új testvéreimet, legjobban a kis Piros Leventét szeretem, akire vigyázok is, sokat játszom vele, beszélni tanítom, együtt is alszunk a kis manzárdszobámban.
Felnőttként tanítónő szeretnék lenni. Ennek érdekében egyelőre álmodozáson kívül semmit nem tettem.
Nagyon jó tudni – elsősorban nevelőszüleimtől -, hogy Isten gondját viseli a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek.
Mindenről szeretnék olvasni a Dalbimbóban: más gyerekek életéről, foglalkozásukról, közösségekről, örömeikről. És főleg hírt adni a mi örömünkről.
Boda Tünde,
17 éves (Zilah)