A gyülekezet első ébredése

 Az 1900-as évek első ébredése.

A kilencszázas évek első ébredése Bokor Sándor lelkipásztor Feketegyarmatra jöveteléhez és munkásságához kötődik. Az 1928. április. 22-i presbiteri gyűlés határozatának értelmében, Bokor Sándor belényesi lelkipásztort a gyülekezet meghívás útján, óhajtja megválasztani a gyülekezet lelkipásztorának. Nem sokára 1928, május 28-án megválasztották. A választói közgyűlésen, a 193 érvényes szavazatból, 168-an igennel és 25-en nemmel szavaztak. Megválasztása ellenére, Bokor Sándor 1928. június. 28-án benyújtotta lemondását. -A lemondás okát nem tudjuk, nem maradt fenn a jegyzőkönyvben. - Az esperes levélben értesítette a feketegyarmatiakkat Bokor Sándor felől. Erre a presbitérium még az nap, július 28.-án felkéri Bokor Sándort, hogy vonja vissza lemondását és egy hét múlva, vagyis július 15-én foglalja el állását. Amennyiben akkor nem foglalná el állását, a presbitérium kénytelen lemondását tudomásul venni és az esperes urat megkérni a pályázat meghirdetésére. Bokor Sándor 1928. július 22.-én Feketegyarmaton elvégezte első szolgálatát. Szolgálati állását 1928. augusztus. 1.-től töltötte be, de családi körülményei miatt csak október 1-től tudott teljesen a gyülekezetbe költözni.
Feketegyarmatra jövetelekor, Bokor Sándor jól felhasználta a gyülekezet lelkesedését, melyet frissen választott lelkésze iránt tanúsított. Anyagiak terén a gyülekezet megnöveli az "orgona-alapot-. Hozzáfognak a temető elkerítéséhez, a templomot javítják és meszelik, újonnan építik a templom körüli kerítést, idővel az úrasztalát kicserélik, és ugyan csak ebben az időben építik meg az úrasztala köré a korlátot. A gyülekezet akkori anyagi áldozatának nem csak a templomban van ma is látható nyoma, hanem a lelkészi lakáson is. A lelkészi lakás tornácát ebben az időben üvegezték be. A konyhában ma is meglévő fölcsempe ugyan csak ebben az időben lett letéve. A lelkészi lakás padlásának tapasztását is a Bokor Sándor idejében újították fel és végeztek további szükséges javításokat az épületen. Ebben az időben 1929-1950 között, az európai krízis (1933-1935) valamint a második világháború ellenére, úgy néz ki, hogy az anyagiak mégis megengedték az előbb felsorolt dolgok megvalósítását. 1951-1959 között, a második ébredés idején a gyülekezet sokkal szegényebb volt, ha az anyagi hátteret vizsgáljuk, lelki téren azonban mélyebbre hatolt és mind máig nyomot hagyott a gyülekezet tagjaiban. A második ébredés idején a "szegénység- minden bizonnyal az államosítás következményeire vezethető vissza. De forduljunk vissza Bokor Sándor lelkipásztorságának idejére és nézzük meg, milyen következménye volt a gyülekezetben a lelki ébredésének. A lelki ébredés első tényezője Isten akarata, e nélkül nincs ébredés, a második, az ember engedelmessége, e nélkül Isten Lelke nem kap helyet bennünk és igéje nem árad szét. A harmadik, amit itt megemlítek, az Egyházmegye, illetve Egyházkerület pozitív valláspolitikája. Hogy Isten minden időben akarja az ébredést, az nem kérdés, hogy Bokor Sándor engedelmeskedett ennek a fenti akaratnak a benne lévő reménységhez mérten az biztos, hogy pedig az egyházmegyében, akkor vezető szerepet vállalt emberek mennyire lelkesedtek ezért, és segítettek ebben az kitűnik az 1929. június 10-én tartott presbiteri gyűlésen részt vett egyházmegyei látogatók beszédeiből. Az akkori Egyházmegye kiküldöttei, Balogh Mátyás és Fogarassy Bálint lelkészi tanácsbírók. Ez utóbbi, a gyülekezetben a következő "intézményeket- szükségeltetik: "Énekkar, amelynek a gyönyörködtetés mellett nevelő és a zülléstől megóvó hatása van. Bibliakör alakítása, amely a Szentírás olvasása és magyarázásán kívül elhagyottak felsegítésével is foglalkozzék. Továbbá Szegényügyi bizottság, amely főképpen nőkből alakítandó, akiknek nagyobb érzésük van a betegek, elhagyatottak és gyámolításra szorultak iránt-. Továbbá szükségessé teszi az iratterjesztést, a presbiterek kötelező úrvacsorázását. "...az egyháztól eltávolodó és szektába tömörülők felvilágosítása és visszatérítése is egyik szép feladata a presbitereknek. A vadházasságban lévőket is serkenteni kell a törvényes házasságkötésre. A fiatalság megóvandó a kocsmázástól. Már egy-kettő megmentése is kedves dolog Isten előtt. "Kéri a presbitériumot, legyen segítségére lelkészének az egyházépítő munkában. Bár ez a tisztség néha fáradtsággal, talán keserűséggel, sőt áldozattal is jár, de azért ne csüggedjenek, hanem példát vévén legnemesebb példaadónktól, a Krisztustól, tegyenek meg minden lehető hitünk, egyházunk érdekében-. Fogarassy Bálint tanácsbíró kérése és buzdítása nem hull a porba. És egy áldott összetartó munkát eredményezett a presbitérium, gyülekezet és lelkipásztor között mind addig, amíg Bokor Sándor 1949. augusztus 5-én, visszaadta lelkét teremtőjének.


Soli Deo Gloria!






Kapcsolódó linkek

http://www.reformatus.org