2010. április 03., szombat - FEKETEGYARMATI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG Nyomtat Elküld Olvasási nézet

GYÜLEKEZETÜNK 2. KÖRLEVELE

Megjelent 2010 Áprilisában a Feketegyarmati Református Egyházközségben

 

É    B   R   E   S   Z  T   Ő

 

GYÜLEKEZETÜNK  2.  KÖRLEVELE   

 

H ú s v é t   

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntelek benneteket 2010 Húsvétján és egyben el szeretném nektek mondani, hogy a húsvét héber neve „PÉSZÁH", ami KIKERÜLÉS -t vagy ELKERÜLÉS -t jelent. Tehát Húsvét annak az ünnepe, hogy a megöletett BÁRÁNY (JÉZUS KRISZTUS) áldozatáért, elkerül bennünket Isten ítélete.

Tehát nem locsolkodás, piros tojás és nyuszik ünnepe a húsvét, hanem a bűntől és örök kárhozattól való szabadulás lehetősége!

Más szóval: a SZABADULÁS ünnepe. Bűntől, örök haláltól és kárhozattól szabadulnak meg mindazok, akik BENNE hisznek és nem a világnak, Istennek élnek és az Ő akarata  szerint ünnepelnek.

Egyiptomban az utolsó csapás éjszakáján az öldöklő angyal kikerülte mindazon házakat, melyek bejárati ajtaján ott volt a megöletett BÁRÁNY vére.

A „halál" éjszakája után, Egyiptomban mindenki felkereste hozzátartozóját, hogy megnézze és megkérdezze: nálatok mindenki megmenekült-e? Mi is ezért kellene meglátogassuk egymást húsvét első vagy második napján, hogy megkérdezzük egymástól: te megmenekültél-e? Te megváltottja vagy-e? Téged elkerül majd az ítélet?

Az ördögnek -- számunkra nagyon is tetszetős és élvezetes praktikákkal (locsolás, piros tojás, stb.) -- sikerült elterelni az emberek figyelmét Isten akaratáról, a feltámadásról és attól, hogy őszintén megkérdezd magadtól: az örök életre vagy az örök kárhozatra támadok majd fel? Tehát nem direkt, de indirekt módon az ördög az embereket Isten ellenébe fordította. Kérdezlek testvérem: Te is félrevezetett vagy? Vagy Isten szerint ünnepelsz?

A mindennapi gyakorlatban ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy harmadik, idegen személy a gyermeket szüleje ellen fordítja. Az ellen a szülő ellen, aki nem csak vagyonát, hanem egészségét és életét is gyermekére pazarolta. Ha eltávolodtál Istentől, a Szentírástól és nem jársz istentiszteletekre, akkor az ördögnek sikerült téged is szembefordítani Teremtőddel és a megtévesztésnek az áldozata vagy.  

 

A megöletett húsvéti bárány elfogyasztása és elfogadása nem jelentett mást, mint azt, hogy életükbe Isten akarata, a megváltás munkája befogadásra talált.

A húsvéti BÁRÁNY hittel való elfogadása a rabszolgaság végét, ill. a szabadulás kezdetét jelentette.

Egyiptomból csak az jöhetett ki, aki elfogadta Isten megváltását a megöletett bárányban. A mi életünkben is a hitélet csak ezzel kezdődhet el. Aki nem fogadta el Isten Bárányát, Jézust élete helyettes áldozatául, az még mindig a kárhozatban van. Annak csak vallása van, de üdvössége nem lehet. Aki nem fogadta el Jézus golgotai megváltását, annak semmi köze sincs Istenhez.

Egy valláshoz, felekezethez tartozás senkit sem ment meg Isten büntetésétől és a kárhozattól.

Életünk csak a Bárány, Jézus áldozata által kapcsolódhat Istenhez. Addig bármilyen vallásnak is legyünk tagjai, semmi közünk sincs Istenhez. Vérontás nélkül nincs bocsánat. Tehát nem templomba járás, keresztség vagy konfirmálás által nyerünk bocsánatot, hanem vérontás által. Krisztus vére által.

Házatok bejáratán ott van-e a BÁRÁNY Jézus vére? Házaitokban ott van-e a BÁRÁNY Jézus tisztelete, imádata? Kit engedtek be ajtótokon? Kit és mit visztek be házaitokba? Ki vagy mi előtt nyittok ajtót? Természetesen, gyülekezetünk tagjainak többsége mentegetőzik és azt mondja: de azért hiszek én Istenben! De hiszen én megkeresztelkedtem, konfirmáltam! Ha nem is megyek templomba, de hiszek!

Testvérem, hadd legyek őszinte hozzád: Nem a kérdésre válaszoltál! Mert ha hinnél, akkor életedben és cselekedeteidben megmutatkozna a hit, Isten és Jézus imádata. Ha hinnél, akkor nem kifogásokat keresnél arra, hogy miért ne járj Isten házába, hanem minden lehetőséget megragadnál, hogy oda elmenj. Ha hinnél, ott lennél azokkal, akik hisznek. Ha hinnél, akkor nem a templomot, Bibliát, Istentiszteletet kerülnéd, hanem a bűnt, hazugságot és hitetlenséget.

Az új élet a megváltással kezdődik. Az új élet Krisztussal, bűnbánattal és nem kifogásokkal kezdődik. MEG VAGY-E VÁLTVA VAGY CSAK A VÁLLADAT VONOGATOD? A kettő nem ugyanaz.                              

                   Ámen!

 

Isten kegyelméből, ez év május 16 -án három hajadon és egy ifjú készül konfirmálásra. Hatan indultak és négyen maradtak. A Konfirmálás nem egy tradíció kell legyen, hanem az ifjak hitre jutásának megpecsételése, bizonyságtétele. Természetesen, a megtérést és hitre jutást nem lehet korhoz kötni. Éppen ezért nagyon nagy szükség lenne arra, hogy gyermekeink vagy ifjaink ne korhoz kötötten (nyugati protestáns egyházak nem korhoz, hanem hitbeli érettséghez kötik a konfirmálást) konfirmáljanak, 14 ill. 16 éves korukban, hanem akkor, amikor Isten kegyelméből megtérésre jutnak. A konfirmáció pedig legyen hitre jutásuk és gyülekezethez való kapcsolódásuk megpecsételése. Kérlek, imádkozzatok a konfirmálásra készülő ifjak megtéréséért!

 

Amint tavalyi körlevelünkben említettük, fokozatosan életbe léptetjük Református Egyházunk szabályzatát.

Első

 lépésben - amennyiben a 2010 -es esztendő végéig helyzetükön nem változtatnak - azok, akik vadházasságban, ill. házasságon kívül, előtt vagy mellett paráznaságban élnek vagy paráználkodnak, 2011 január elsejétől felfüggesztődik gyülekezeti tagságuk.

Második

lépésben azoknak, akik több éven keresztül (minimum 5 éve) fenntartói járulékot nem fizetnek és templomba nem járnak, 2012 január elsejétől felfüggesztődik gyülekezeti tagságuk.

Harmadik

lépésben azok, akik fenntartói járulékot ugyan fizetnek, de az istentiszteleteket rendszeresen nem látogatják, 2013 január elsejétől felfüggesztődik gyülekezeti tagságuk.

Szeretném megjegyezni, hogy nincs olyan probléma, családi helyzet, élettársi kapcsolat, pénzügyi hiány, amit rendezni ne lehetne. Aki Istennel szemben ezen ügyeit vagy életét nem rendezi, az nem azért nem teszi, mert Isten vagy mi ne lennénk megértőek és segítőkészek, hanem, mert nem akarja, és számára Isten és gyülekezetünk rendje nem fontos. Az ilyenek tehát Református Egyházunk Törvénye értelmében saját magukat zárják ki gyülekezetünkből. 

 EMLÉKEZTETŐ:

 Szeretném emlékeztetni azokat, akik gyermekeiket megkeresztelték, hogy annakidején Isten színe előtt ígéretet tettek arra nézve, hogy gyermekeiket Isten Igéje és Református Egyházunk hitvallása szerint fogják nevelni. Ez pedig nem csak annyiból áll, hogy a gyermekeket elengeditek vallásórára és konfirmációi előkészítőre, hanem, hogy otthon velük együtt Bibliát olvastok és imádkoztok, Isten házába minden alkalomra gyermekeitekkel együtt jöttök el, továbbá, hogy mindennapi életetekkel, munkátokkal, magaviseletetekkel, beszédetekkel nekik példát adtok a szent és Istent dicsőítő életre.  

 Áldott ünnepet kíván mindenkinek a gyülekezet presbitériuma és lelkipásztora!

 

 

%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%

%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%

A CE Bethánia Szövetség és az Egyház

Műhelytéma a CE 2010 október 15-17 közötti jubileumi konferenciáján,
  előadó: Ablonczy Zsolt kispesti ref.lp.

1. Az „Egyház" és a CE Bethánia Szövetség hasonlósága és mássága

Mi az egyház, a népegyház, és mi a CE Bethánia Szövetség?

 a.) Az egyház szó bibliai fogalom. Annak ellenére, hogy az ótestamentumi, héber kahal kifejezés nem ugyanazt jelentette a maga korában, mint később az újtestamentumi görög eklézsia, a két fogalom fedi egymást és magyarul gyülekezetnek korrekt fordítani, ám ugyanezekre használjuk az „egyház", „anyaszentegyház" fordítást is

Jelenti mindkét fogalom az egyházat, mint Isten gyülekezetét, a benne hívő, vele szövetséges viszonyban lévő emberek egész közösségét, ugyanakkor jelenti azokat a hívő emberekből álló gyülekezeteket, akik önálló egységként tartoznak Urukhoz, a megváltó Krisztushoz. Mind a héber, mind a görög szó inkább ez utóbbit fejezi ki, de a bibliai használatban, különösen Pál apostolnál már kiszélesedik az értelme és átíveli az emberi történelmet, és minden felekezeti, nemzeti, vagy egyéb motiváció mentén egybegyűlt krisztusi közösséget is magában foglal.

b.) A látható egyház, amelyről ma beszélünk, olyan a földi társadalomban különböző hitvallás mentén szerveződött krisztushívők történelmi képződménye, amely látható és tapasztalható. A látható egyháznak alkotmányban megfogalmazott rendje van, hálószerűen szétterül, templomokkal, iskolákkal és egyéb intézményekkel rendelkezik, magát különböző néven nevezi (református, evangélikus, baptista, metodista stb.), valamint jellemző rá, hogy  társadalmi szerkezetben működő keresztyén szervezet. A látható egyház népegyházzá lett miután, bár hitvallásainak tisztaságát és értékeit elvben megőrizte, tagságának nagyobb része beleszületett a vallásába, azt felvállalja, de krisztushitét csak névleg, vagy úgy sem gyakorolja. Mi, most ennek a történelmi képződménynek a legutóbbi évszázadra kialakult, látható közösségét (protestáns egyházait), illetve ennek a CE Szövetséggel való kapcsolatát vizsgáljuk.

c.) A Bethánia CE Szövetség „belmissziós" egyesület. Mint a Krisztusban hitre jutott, és a Krisztus iránt önmagukat engedelmességre elkötelezett hívő egyháztagok közössége, a Bethánia CE Szövetség is elvileg megfelel, a gyülekezet, illetve az eklézsia kifejezésnek. Ez a bibliás, protestáns felekezetek tagjaiból szerveződött, missziói lelkületű csoport az első pillanattól kezdve nem kívánt egyházi státuszt, tagjai nem váltak ki az addigi egyházi gyülekezetük szolgálatából, nem új egyházzá szerveződött. A Bethánia CE az egyháztagok speciális, minősített hitet valló, és minősített szolgálatra elkötelezett csoportjainak szövetségévé lett, hasonlóan más, egy-egy célra, rétegre, vagy probléma köré specializálódott, belmissziói  egyesülethez (Biblia Szövetség, MEKDSz, REFISZ, SDG, KIE, VISZ, Presbiteri Szövetség, Missziói Szövetség, Nőszövetség, Lelkészegyesület stb.), tehát megmaradt a látható egyház közösségeiben munkálkodó csoportnak.  

2. A CE Szövetség és az Egyház viszonya:

A belmissziói szövetségek és az egyház viszonyát a Magyarországi Református Egyház 1995 évi Missziói Törvényében, a maga részéről szabályozta:

„A Magyarországi Református Egyház a bel- és külmisszió munkamezőin együttműködik azokkal az egyesületekkel, szövetségekkel és mozgalmakkal, amelyek a Magyarországi Református Egyház tagjaiból alakultak, s amelyek tanításai a Szentírással és egyházunk hitvallásaival megegyeznek.

Együttműködésre törekszik minden olyan más felekezetű, felekezetközi és egyéb szervezettel, amelynek céljai e missziói törvény szellemével egybeesnek."

(1995. Évi II. Törvény, 12.§.)

A belmisszói egyesületek és szövetségek kapcsolata a gyülekezetekkel és magával az egyház közösségével is ezek szerint törvényileg rendezett 1995 óta.

Talán az egyik legfontosabb kérdése a marxista, leninista diktatúra eltűnésével újraszerveződő egyházi közösségeknek az, hogy miként lépnek túl az egyesületek és szövetségek feloszlatásával, az abban missziói lelkülettel áldott munkát végző hívek szélnek eresztésével, ötven esztendő erőszakos fojtásával megszegényített, hitben elkötelezett gyülekezeti munkásaik hiányán? Valóban nyitva e az út, kitártak e az egyház karjai, hogy készséges együttműködésben, a gyülekezetek ébresztésében és hitben tartásában korábban olyan jelentős szerepet játszó belmissziós szövetségek csapataival  kezet fogjon? Már 20 esztendő eltelt 1990 óta, de ez a kérdés csak kicsi részben és rendkívül szelektáltan rendeződött.

A marxista diktatúra fél évszázados uralma amely, a szovjethatalmi győzelem és az ország megszállása után kisajátította, legalább is allokációban, a szociális érzékenységet és az elesett, margóra került néprétegek érdekeinek képviseletét, megszüntetett minden a társadalomban szerveződött, ezeket a problémákat, mentő-, segítő-támogató-, személyiség gyógyító-tevékenységet ellátó közösségeket, s ezekkel együtt az egyházi jellegű, belmissziós tevékenységben jelentős eredményeket elért egyesületeket is. Legnagyobb részben a bátrabb gyülekezeti vezetők, lelkipásztorok fogadták be a missziós munkatársakat, s több kevesebb eredményességgel adtak szabad utat az evangélizációnak, gyermek és ifjúsági missziónak, biblia és imaköröknek, szeretetmunkának. Az egyház új vezetése végre szabadon rátehette a kezét a mozgalmi tevékenységre, azt beolvasztva, felszámolva, saját imázsának szolgálatába állította a diakóniát, az ébredési vonalat pedig betiltotta (Missziói Szabályrendelet). A belmissziói szövetségek hitben aktív tagjai, ahol lehetett (nem sok helyen), fél illegalitásban őrizték a tüzet, vezettek gyülekezeti köröket, evangélizációkat.    

Az 1980-as évek elején úgy is mozgásba lendültek a missziói lélekkel megáldottak és azok, akik tudták, hogy a „szellemet" a palackban tartani sokáig már nem lehet, s az alulról indult szerveződések szent tüze a társadalomba beigazító egyházi felügyeletet és finanszírozást, vezetést kapott. Először az Iszákosmentő Misszió szerveződött meg Siklós József jászkiséri, majd Balogh Zoltán nekézsenyi lelkipásztorok tevékenységében, aztán a Kallódó Ifjakat Mentő Misszió Erdős Eszter igazgatásában, amelyből kifejlődött a zsibriki-, majd a ráczkeresztúri munkaterápiás, drogosokat mentő munkája. Dobos Károly ny.lp. megszervezte a Lepramisszió munkatársait és kiránduló találkozóit. Létrejött a Telefonlelkigondozó Szolgálat P.Tóth Béla vezetésével, igazi pásztorálpszihologusi támogatással (Dr.Gyökössy Endre stb.), és a délvidéki háború létrehozta a Menekült Misszió Szolgálatát is Nagyatádon, s kialakult a hajléktalan ellátó szolgálat is, és folytak a cigánymissziós tevékenységek Orján Géza, Hadházy Antal odaszánt munkáival.

Az 1988-89. évben és közvetlenül azután egyre másra szerveződtek ujjá azok a szövetségek és mozgalmak, amelyeknek az élete 1947-49 között berekesztetett, sőt támadtak újak, amelyek eddig még nem voltak.

1988-ban megalakult a REFISZ, azaz Református Fiatalok Szövetsége. Elsősorban a DM Egyházkerület Tahiban, már évtizede tartó nyári ifjúsági konferenciák idősebb korosztályai  (5-7x 120-180 fő),amelyek kicsit később Debrecenben és Sárospatakon is megszerveződtek, és  az egyházkerületi ifjúsági és konfirmandus találkozók (2000-2500 fő) résztvevői kívántak református ifjúsági egyesületet életre hívni, amelyet kedvetlenül, de aztán szabad ajtó nyílva a politikai térben is, megtámogatott az egyházi vezetés, s nem SDG (Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom) s nem KIE (Nemzetközi: YMCA, Keresztyén Ifjúsági Egyesület), s nem is valamely más ifjúsági mozgalom (CE, MEKDSz, Leányegylet stb) hanem új nevet választva REFISZ lett a neve, hogy minden református gyülekezet ifjúsági bibliaköre csatlakozhasson.

1989-90-ben nagy nyitásban egyre-másra újabb és „régi-új" szövetségek, egyesületek kértek bírósági bejegyzést. Megalakult a Bibliaszövetség, többségében régi bethániás hívők (Asztalos Zoltán, Sipos Ete Álmos, Füle Lajos és mások szervezésében a Bethánia CE jogfolytonosságot kérve. Nem sokkal később bejegyeztette magát a Bethánia CE Szövetség is, saját, régi nevén, bennük szűkebb körben a Szikszai Béni által vezetett csoport lépett elő az illegalitásból Farkas János és Ablonczy Dániel lp. vezetésével. Megalakult a Karizmatikus Megujulási Mozgalom is Szabó Imre lp. vezetésével, létrejött a Református Missziói Szövetség is, a Református Presbiteri Szövetség, a Református Nőszövetség, a Lórántffy Zsuzsanna Diakonissza Szövetség, a Magyar Dorcas Szeretetszolgálat, A Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség,  az Aliansz Szövetség, a Református Lelkész Egyesület, a Vasárnap Iskolai Szövetség, a Théma Egyesület, a Magyar Külmissziói Egyesület, s más egyházi jellegű alapítványok és missziói tevékenységű csoportok, olyanok is amelyek nem magyar, hanem más eredetűek, mint az OM, (Operization Mobilization) EMO (Evangéliumot Minden Otthonba), Youth for Christ, Youth vith a Mission, stb. Ezeknek a csoportoknak a tevékenységét áttekinteni jött létre a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, amely Dr. Annemarie Cool vezetésével fel is térképezte ezt a színes alulról szerveződött, missziós sokszínűséget. Én ebben az időben voltam a Zsinati Iroda missziói osztályának vezetője. Akkor minden évben összegyűjtöttük egy rövid beszámolóra a vezetőket és munkatársakat, de ezt a munkát ma nem tartja fontosnak egyházunk, sőt, ma már a címjegyzékben sem szerepelnek a belmissziói mozgalmak és egyesületek címei, vezetői. Talán a sok név és címváltozás miatt?

A Bethánia CE Szövetség és az egyház kapcsolatára, s én most leginkább a Magyarországi Református Egyházról beszélek, mert azt ismerem, ránehezedik néhány lelkiismereti teher. (Ez persze a többi „egykori" mozgalommal kapcsolatban is igaz)

a.) Az egyik az, hogy az ujjászerveződésben nem került tisztázásra az egykori egyesületi ingatlan tulajdonok hovatartozása. A Bethánia CE Szövetség, amelyet a korábbi diktatúra feloszlatott rendelkezett olyan, nagy értéket képviselő ingatlanokkal, amelyeket az alapszabályban rögzítetten, megszűnésekor a Magyar Református Egyházra hagyott, amelyeket az államosítás során az egyháztól sajátított ki az állam. (Alcsút, Gyulai Pál u. stb) Az újraalakulás után, bár tárgyalások folytak, csak igen csekély mértékben vette figyelembe a Magyarországi Református Egyház ezeknek az ingatlanoknak, amelyeket ő megkapott az államtól, igazi tulajdonosát.

b.) Az a teher, amelyet a megkülönböztetésben, hátratételben és megalázó gyalázkodásban kifejtett egyházi megnyilvánulások a „betánistákra" tettek és mind a mai napig elhangzanak, nem nyert helyreigazítást bocsánatkérésben, teológiai tisztázásban.

3. Régi kérdőjelek az egyház és a belmissziói mozgalmak kapcsolatában

A XX. század első felében volt a két világháború, s erre az időszakra esik Európa és benne a Kárpát-medencei magyar nemzet néhány rendkívüli megrázkódtatása, átalakulása, többek között a trianoni tragédia, nemzetvesztés. Mégis erre az időre esik a belmissziós, mentő, hitébresztő szövetségek virágzó munkája az egyházak gyülekezeteiben, a nemzet elesett, kétségbe esett, mindent elvesztett csoportjai érdekében. Hogyan fogadta a szervezett, látható egyház ezt a megelevenedést, hitre jutást és a mentő szeretet-szolgálat áradását?

Szabó Aladár, lelkipásztor, tanár, a belmisszió atyja, aki többek között a Bethánia CE 1903 beli alapítója, szervezője is, azt írja 1925-ben a Belmisszió Cura Pastoralis c. kötete 42 kk oldalain a belmisszió és az egyház kapcsolatáról:

„Amint már többször hangsúlyoztuk, a belmissziót az egyház buzgó tagjai végzik. Ez a munka azonban nem talált mindig kedvező fogadtatásra. A próféták sorsa üldöztetés volt, a világ Megváltója megfeszíttetett, majd mikor az egyház elvilágiasodott, üldözte, pusztította az „eretnekeket" s csak olyan belmissziós munkát engedett meg, amely hatalmi érdekeinek malmára hajtotta a vizet. A reformáció e tekintetben nagy változást idézett elő. Mikor kivívta saját létjogosultságát, ugyanakkor kivívta a belmisszió létjogosultságát is, sőt bevette programjába az önreformálást...... S ha mégis a prot. Egyházakban jogos, vagy jogtalan támadás érte a belmissziói törekvéseket az nem a protestáns elvek érvényesítése, hanem az egyes korszakok időleges féltékenysége volt, amely a felekezet-szeretet és az Isten országának szeretete között nem tudott különbséget tenni. Pedig minden keresztyén felekezetnek az lenne a feladata, hogy Isten országát terjessze, hogy minden tagját Krisztus apostolává tegye. Ezzel tesz legjobbat önmagának is, mert a krisztusi életerőket megsokszorosítani úgy lehet, ha minél nagyobb munkateret nyitunk számukra. Minél jobban fedi egymást az egyházi élet és a belmisszió, annál természetesebb. Minden törekvés, amely e kettő céljait és érdekeit szétválasztja, árt az egyiknek is, és a másiknak is. Hiszen a belmisszió az egyház buzgó tagjainak munkájában nem egyéb, mint az erőteljes egyházi élet megnyilvánulása

Igazat adunk az igazságos és alapos vádaknak, amelyek azokra a hibákra vonatkoznak, amelyeket a belmisszó hívei, kellő körültekintés hiányában, különösen az első lépéseknél elkövetnek, ám hadd legyen az egyházban belmisszió, az közérdek, s ha Isten küld munkásokat a munkatérre, azok jobb néven veszik, ha még igazságos bírálattal is, de segít nekik valaki, mintha nem törődik velük senki.

Általában két vád hangzik el:

a) Az egyik vád az, hogy az egyesülés az egyházon belül újabb keletű és nem apostoli korból való.

- Ezzel szemben hangsúlyozzuk, hogy a belmisszióban a lényeg: a Krisztus szeretetéből fakadó önfeláldozó keresztyén élet, amely akár az igehirdetéssel, akár a könyörülettel, akár reform-törekvésekkel, de Isten országát igyekszik terjeszteni. Az az egyházi élet, amely ezeket kirekeszti a missziói küldetését tagadja meg.

b) A másik vád, hogy a belmissziói egyesülés megbontja a gyülekezet egységét és

      előkészíti a talajt a szektásodásra.

- Ami a szektásodást illeti, tudnivaló dolog, hogy nem a helyesen értelmezett s gyakorolt belmisszió idézi elő, hanem éppen a belmisszió hiánya."

Mai műhelymunkánk célja a kérdések újra felvetése, és az utóbbi két évtized kapcsolatának áttekintése. Meg kell mondanunk, hogy a helyzet nem változott, sőt vannak egyházi vezetők, akik kifejezetten tiltják és semmibe veszik a Bethánia CE Szövetség tevékenységét, és a többi egyházi országos-, felső- vagy középvezető sem védi meg a hitből származó buzgalom egyesületi szerveződését egyházunkban. Ébresztő harsonák megszólalására van szükség!

(ollózzva: a Kispest-Központi Református Egyházközség honlapjából) 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 2, összesen: 109696

  • 2019. szeptember 22., vasárnap

    Hazánk nemcsak küld, de fogad is misszionáriusokat. Lelkész- és gyülekezeti körökben szeretetnek és megbecsülésnek örvend egy holland házaspár, Marco ...
  • 2019. szeptember 21., szombat

    „Hát ezt sosem hittem volna!” – kiált fel egy férj miután újra egymásra találtak feleségével. Két év kínlódás, sőt megcsalás után, az utolsó esély lép...
  • 2019. szeptember 19., csütörtök

    Felújított épületekben kezdődött el az idei tanév a Julianna Református Általános Iskola és a Csipkebokor Református Óvoda számára. A gyülekezet, az i...
  • 2019. szeptember 19., csütörtök

    Az ösztöndíj célja a magyar kultúrtörténet és egyháztörténet korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházműv...
  • 2019. szeptember 18., szerda

    Tanfolyam azoknak, akik féltő szeretettel, másokat megértő szándékkal szeretnék az evangéliumot hirdetni, saját hitüket és más vallásokat, egyházakat ...
  • 2019. szeptember 17., kedd

    Szabadságról, a múlttal való szembenézésről, az ember meghatározásáról és a szív készségéről is szó esett a fennállása 30. évfordulóját ünneplő Keresz...
  • 2019. szeptember 16., hétfő

    „Vajon szebb lesz-e a hitünk és az életünk az újjászületett templomban? Szebbnek kell lennie! Ehhez hagynunk kell, hogy az Ige diadalt arasson felettü...
  • 2019. szeptember 16., hétfő

    Miközben elemelkedik a zengő érc és pengő cimbalom világába, nem feledkezik el test és vér valójáról. Látásának tökéletlenségére fekete szemüvege, a m...
  • 2019. szeptember 15., vasárnap

    B. Tóth Klára lélekszárnyakról, sánta verslábakról, inspirációról, folytonosságról, tanításról, tanítványokról, találkozásokról, alkotótáborokról és a...
  • 2019. szeptember 14., szombat

    „A pornográfiával nem az a gond, amit megmutat, hanem az, amit kihagy.” – olvasható a szexről szóló fejezetben. Hozzáteszem még – sok lelkigondozói be...