2011. március 01., kedd - FEKETEGYARMATI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG Nyomtat Elküld Olvasási nézet

CE szövetségről

A CE Bethánia Szövetség és az Egyház

Műhelytéma a CE 2010 október 15-17 közötti jubileumi konferenciáján,
  előadó: Ablonczy Zsolt kispesti ref.lp.

1. Az „Egyház" és a CE Bethánia Szövetség hasonlósága és mássága

Mi az egyház, a népegyház, és mi a CE Bethánia Szövetség?

 a.) Az egyház szó bibliai fogalom. Annak ellenére, hogy az ótestamentumi, héber kahal kifejezés nem ugyanazt jelentette a maga korában, mint később az újtestamentumi görög eklézsia, a két fogalom fedi egymást és magyarul gyülekezetnek korrekt fordítani, ám ugyanezekre használjuk az „egyház", „anyaszentegyház" fordítást is

Jelenti mindkét fogalom az egyházat, mint Isten gyülekezetét, a benne hívő, vele szövetséges viszonyban lévő emberek egész közösségét, ugyanakkor jelenti azokat a hívő emberekből álló gyülekezeteket, akik önálló egységként tartoznak Urukhoz, a megváltó Krisztushoz. Mind a héber, mind a görög szó inkább ez utóbbit fejezi ki, de a bibliai használatban, különösen Pál apostolnál már kiszélesedik az értelme és átíveli az emberi történelmet, és minden felekezeti, nemzeti, vagy egyéb motiváció mentén egybegyűlt krisztusi közösséget is magában foglal.

b.) A látható egyház, amelyről ma beszélünk, olyan a földi társadalomban különböző hitvallás mentén szerveződött krisztushívők történelmi képződménye, amely látható és tapasztalható. A látható egyháznak alkotmányban megfogalmazott rendje van, hálószerűen szétterül, templomokkal, iskolákkal és egyéb intézményekkel rendelkezik, magát különböző néven nevezi (református, evangélikus, baptista, metodista stb.), valamint jellemző rá, hogy  társadalmi szerkezetben működő keresztyén szervezet. A látható egyház népegyházzá lett miután, bár hitvallásainak tisztaságát és értékeit elvben megőrizte, tagságának nagyobb része beleszületett a vallásába, azt felvállalja, de krisztushitét csak névleg, vagy úgy sem gyakorolja. Mi, most ennek a történelmi képződménynek a legutóbbi évszázadra kialakult, látható közösségét (protestáns egyházait), illetve ennek a CE Szövetséggel való kapcsolatát vizsgáljuk.

c.) A Bethánia CE Szövetség „belmissziós" egyesület. Mint a Krisztusban hitre jutott, és a Krisztus iránt önmagukat engedelmességre elkötelezett hívő egyháztagok közössége, a Bethánia CE Szövetség is elvileg megfelel, a gyülekezet, illetve az eklézsia kifejezésnek. Ez a bibliás, protestáns felekezetek tagjaiból szerveződött, missziói lelkületű csoport az első pillanattól kezdve nem kívánt egyházi státuszt, tagjai nem váltak ki az addigi egyházi gyülekezetük szolgálatából, nem új egyházzá szerveződött. A Bethánia CE az egyháztagok speciális, minősített hitet valló, és minősített szolgálatra elkötelezett csoportjainak szövetségévé lett, hasonlóan más, egy-egy célra, rétegre, vagy probléma köré specializálódott, belmissziói  egyesülethez (Biblia Szövetség, MEKDSz, REFISZ, SDG, KIE, VISZ, Presbiteri Szövetség, Missziói Szövetség, Nőszövetség, Lelkészegyesület stb.), tehát megmaradt a látható egyház közösségeiben munkálkodó csoportnak.  

2. A CE Szövetség és az Egyház viszonya:

A belmissziói szövetségek és az egyház viszonyát a Magyarországi Református Egyház 1995 évi Missziói Törvényében, a maga részéről szabályozta:

„A Magyarországi Református Egyház a bel- és külmisszió munkamezőin együttműködik azokkal az egyesületekkel, szövetségekkel és mozgalmakkal, amelyek a Magyarországi Református Egyház tagjaiból alakultak, s amelyek tanításai a Szentírással és egyházunk hitvallásaival megegyeznek.

Együttműködésre törekszik minden olyan más felekezetű, felekezetközi és egyéb szervezettel, amelynek céljai e missziói törvény szellemével egybeesnek."

(1995. Évi II. Törvény, 12.§.)

A belmisszói egyesületek és szövetségek kapcsolata a gyülekezetekkel és magával az egyház közösségével is ezek szerint törvényileg rendezett 1995 óta.

Talán az egyik legfontosabb kérdése a marxista, leninista diktatúra eltűnésével újraszerveződő egyházi közösségeknek az, hogy miként lépnek túl az egyesületek és szövetségek feloszlatásával, az abban missziói lelkülettel áldott munkát végző hívek szélnek eresztésével, ötven esztendő erőszakos fojtásával megszegényített, hitben elkötelezett gyülekezeti munkásaik hiányán? Valóban nyitva e az út, kitártak e az egyház karjai, hogy készséges együttműködésben, a gyülekezetek ébresztésében és hitben tartásában korábban olyan jelentős szerepet játszó belmissziós szövetségek csapataival  kezet fogjon? Már 20 esztendő eltelt 1990 óta, de ez a kérdés csak kicsi részben és rendkívül szelektáltan rendeződött.

A marxista diktatúra fél évszázados uralma amely, a szovjethatalmi győzelem és az ország megszállása után kisajátította, legalább is allokációban, a szociális érzékenységet és az elesett, margóra került néprétegek érdekeinek képviseletét, megszüntetett minden a társadalomban szerveződött, ezeket a problémákat, mentő-, segítő-támogató-, személyiség gyógyító-tevékenységet ellátó közösségeket, s ezekkel együtt az egyházi jellegű, belmissziós tevékenységben jelentős eredményeket elért egyesületeket is. Legnagyobb részben a bátrabb gyülekezeti vezetők, lelkipásztorok fogadták be a missziós munkatársakat, s több kevesebb eredményességgel adtak szabad utat az evangélizációnak, gyermek és ifjúsági missziónak, biblia és imaköröknek, szeretetmunkának. Az egyház új vezetése végre szabadon rátehette a kezét a mozgalmi tevékenységre, azt beolvasztva, felszámolva, saját imázsának szolgálatába állította a diakóniát, az ébredési vonalat pedig betiltotta (Missziói Szabályrendelet). A belmissziói szövetségek hitben aktív tagjai, ahol lehetett (nem sok helyen), fél illegalitásban őrizték a tüzet, vezettek gyülekezeti köröket, evangélizációkat.    

Az 1980-as évek elején úgy is mozgásba lendültek a missziói lélekkel megáldottak és azok, akik tudták, hogy a „szellemet" a palackban tartani sokáig már nem lehet, s az alulról indult szerveződések szent tüze a társadalomba beigazító egyházi felügyeletet és finanszírozást, vezetést kapott. Először az Iszákosmentő Misszió szerveződött meg Siklós József jászkiséri, majd Balogh Zoltán nekézsenyi lelkipásztorok tevékenységében, aztán a Kallódó Ifjakat Mentő Misszió Erdős Eszter igazgatásában, amelyből kifejlődött a zsibriki-, majd a ráczkeresztúri munkaterápiás, drogosokat mentő munkája. Dobos Károly ny.lp. megszervezte a Lepramisszió munkatársait és kiránduló találkozóit. Létrejött a Telefonlelkigondozó Szolgálat P.Tóth Béla vezetésével, igazi pásztorálpszihologusi támogatással (Dr.Gyökössy Endre stb.), és a délvidéki háború létrehozta a Menekült Misszió Szolgálatát is Nagyatádon, s kialakult a hajléktalan ellátó szolgálat is, és folytak a cigánymissziós tevékenységek Orján Géza, Hadházy Antal odaszánt munkáival.

Az 1988-89. évben és közvetlenül azután egyre másra szerveződtek ujjá azok a szövetségek és mozgalmak, amelyeknek az élete 1947-49 között berekesztetett, sőt támadtak újak, amelyek eddig még nem voltak.

1988-ban megalakult a REFISZ, azaz Református Fiatalok Szövetsége. Elsősorban a DM Egyházkerület Tahiban, már évtizede tartó nyári ifjúsági konferenciák idősebb korosztályai  (5-7x 120-180 fő),amelyek kicsit később Debrecenben és Sárospatakon is megszerveződtek, és  az egyházkerületi ifjúsági és konfirmandus találkozók (2000-2500 fő) résztvevői kívántak református ifjúsági egyesületet életre hívni, amelyet kedvetlenül, de aztán szabad ajtó nyílva a politikai térben is, megtámogatott az egyházi vezetés, s nem SDG (Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom) s nem KIE (Nemzetközi: YMCA, Keresztyén Ifjúsági Egyesület), s nem is valamely más ifjúsági mozgalom (CE, MEKDSz, Leányegylet stb) hanem új nevet választva REFISZ lett a neve, hogy minden református gyülekezet ifjúsági bibliaköre csatlakozhasson.

1989-90-ben nagy nyitásban egyre-másra újabb és „régi-új" szövetségek, egyesületek kértek bírósági bejegyzést. Megalakult a Bibliaszövetség, többségében régi bethániás hívők (Asztalos Zoltán, Sipos Ete Álmos, Füle Lajos és mások szervezésében a Bethánia CE jogfolytonosságot kérve. Nem sokkal később bejegyeztette magát a Bethánia CE Szövetség is, saját, régi nevén, bennük szűkebb körben a Szikszai Béni által vezetett csoport lépett elő az illegalitásból Farkas János és Ablonczy Dániel lp. vezetésével. Megalakult a Karizmatikus Megujulási Mozgalom is Szabó Imre lp. vezetésével, létrejött a Református Missziói Szövetség is, a Református Presbiteri Szövetség, a Református Nőszövetség, a Lórántffy Zsuzsanna Diakonissza Szövetség, a Magyar Dorcas Szeretetszolgálat, A Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség,  az Aliansz Szövetség, a Református Lelkész Egyesület, a Vasárnap Iskolai Szövetség, a Théma Egyesület, a Magyar Külmissziói Egyesület, s más egyházi jellegű alapítványok és missziói tevékenységű csoportok, olyanok is amelyek nem magyar, hanem más eredetűek, mint az OM, (Operization Mobilization) EMO (Evangéliumot Minden Otthonba), Youth for Christ, Youth vith a Mission, stb. Ezeknek a csoportoknak a tevékenységét áttekinteni jött létre a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, amely Dr. Annemarie Cool vezetésével fel is térképezte ezt a színes alulról szerveződött, missziós sokszínűséget. Én ebben az időben voltam a Zsinati Iroda missziói osztályának vezetője. Akkor minden évben összegyűjtöttük egy rövid beszámolóra a vezetőket és munkatársakat, de ezt a munkát ma nem tartja fontosnak egyházunk, sőt, ma már a címjegyzékben sem szerepelnek a belmissziói mozgalmak és egyesületek címei, vezetői. Talán a sok név és címváltozás miatt?

A Bethánia CE Szövetség és az egyház kapcsolatára, s én most leginkább a Magyarországi Református Egyházról beszélek, mert azt ismerem, ránehezedik néhány lelkiismereti teher. (Ez persze a többi „egykori" mozgalommal kapcsolatban is igaz)

a.) Az egyik az, hogy az ujjászerveződésben nem került tisztázásra az egykori egyesületi ingatlan tulajdonok hovatartozása. A Bethánia CE Szövetség, amelyet a korábbi diktatúra feloszlatott rendelkezett olyan, nagy értéket képviselő ingatlanokkal, amelyeket az alapszabályban rögzítetten, megszűnésekor a Magyar Református Egyházra hagyott, amelyeket az államosítás során az egyháztól sajátított ki az állam. (Alcsút, Gyulai Pál u. stb) Az újraalakulás után, bár tárgyalások folytak, csak igen csekély mértékben vette figyelembe a Magyarországi Református Egyház ezeknek az ingatlanoknak, amelyeket ő megkapott az államtól, igazi tulajdonosát.

b.) Az a teher, amelyet a megkülönböztetésben, hátratételben és megalázó gyalázkodásban kifejtett egyházi megnyilvánulások a „betánistákra" tettek és mind a mai napig elhangzanak, nem nyert helyreigazítást bocsánatkérésben, teológiai tisztázásban.

3. Régi kérdőjelek az egyház és a belmissziói mozgalmak kapcsolatában

A XX. század első felében volt a két világháború, s erre az időszakra esik Európa és benne a Kárpát-medencei magyar nemzet néhány rendkívüli megrázkódtatása, átalakulása, többek között a trianoni tragédia, nemzetvesztés. Mégis erre az időre esik a belmissziós, mentő, hitébresztő szövetségek virágzó munkája az egyházak gyülekezeteiben, a nemzet elesett, kétségbe esett, mindent elvesztett csoportjai érdekében. Hogyan fogadta a szervezett, látható egyház ezt a megelevenedést, hitre jutást és a mentő szeretet-szolgálat áradását?

Szabó Aladár, lelkipásztor, tanár, a belmisszió atyja, aki többek között a Bethánia CE 1903 beli alapítója, szervezője is, azt írja 1925-ben a Belmisszió Cura Pastoralis c. kötete 42 kk oldalain a belmisszió és az egyház kapcsolatáról:

„Amint már többször hangsúlyoztuk, a belmissziót az egyház buzgó tagjai végzik. Ez a munka azonban nem talált mindig kedvező fogadtatásra. A próféták sorsa üldöztetés volt, a világ Megváltója megfeszíttetett, majd mikor az egyház elvilágiasodott, üldözte, pusztította az „eretnekeket" s csak olyan belmissziós munkát engedett meg, amely hatalmi érdekeinek malmára hajtotta a vizet. A reformáció e tekintetben nagy változást idézett elő. Mikor kivívta saját létjogosultságát, ugyanakkor kivívta a belmisszió létjogosultságát is, sőt bevette programjába az önreformálást...... S ha mégis a prot. Egyházakban jogos, vagy jogtalan támadás érte a belmissziói törekvéseket az nem a protestáns elvek érvényesítése, hanem az egyes korszakok időleges féltékenysége volt, amely a felekezet-szeretet és az Isten országának szeretete között nem tudott különbséget tenni. Pedig minden keresztyén felekezetnek az lenne a feladata, hogy Isten országát terjessze, hogy minden tagját Krisztus apostolává tegye. Ezzel tesz legjobbat önmagának is, mert a krisztusi életerőket megsokszorosítani úgy lehet, ha minél nagyobb munkateret nyitunk számukra. Minél jobban fedi egymást az egyházi élet és a belmisszió, annál természetesebb. Minden törekvés, amely e kettő céljait és érdekeit szétválasztja, árt az egyiknek is, és a másiknak is. Hiszen a belmisszió az egyház buzgó tagjainak munkájában nem egyéb, mint az erőteljes egyházi élet megnyilvánulása

Igazat adunk az igazságos és alapos vádaknak, amelyek azokra a hibákra vonatkoznak, amelyeket a belmisszó hívei, kellő körültekintés hiányában, különösen az első lépéseknél elkövetnek, ám hadd legyen az egyházban belmisszió, az közérdek, s ha Isten küld munkásokat a munkatérre, azok jobb néven veszik, ha még igazságos bírálattal is, de segít nekik valaki, mintha nem törődik velük senki.

Általában két vád hangzik el:

a) Az egyik vád az, hogy az egyesülés az egyházon belül újabb keletű és nem apostoli korból való.

- Ezzel szemben hangsúlyozzuk, hogy a belmisszióban a lényeg: a Krisztus szeretetéből fakadó önfeláldozó keresztyén élet, amely akár az igehirdetéssel, akár a könyörülettel, akár reform-törekvésekkel, de Isten országát igyekszik terjeszteni. Az az egyházi élet, amely ezeket kirekeszti a missziói küldetését tagadja meg.

b) A másik vád, hogy a belmissziói egyesülés megbontja a gyülekezet egységét és

      előkészíti a talajt a szektásodásra.

- Ami a szektásodást illeti, tudnivaló dolog, hogy nem a helyesen értelmezett s gyakorolt belmisszió idézi elő, hanem éppen a belmisszió hiánya."

Mai műhelymunkánk célja a kérdések újra felvetése, és az utóbbi két évtized kapcsolatának áttekintése. Meg kell mondanunk, hogy a helyzet nem változott, sőt vannak egyházi vezetők, akik kifejezetten tiltják és semmibe veszik a Bethánia CE Szövetség tevékenységét, és a többi egyházi országos-, felső- vagy középvezető sem védi meg a hitből származó buzgalom egyesületi szerveződését egyházunkban. Ébresztő harsonák megszólalására van szükség!

(ollózzva: a Kispest-Központi Református Egyházközség honlapjából) 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 4, összesen: 110726

  • 2019. december 14., szombat

    Jó lenne adventben több örömöt látni és kevesebb kárörömöt.
  • 2019. december 13., péntek

    Égő tűz, szeretet nélkül olyanná lettem, mint a meg nem gyújtott adventi gyertya.
  • 2019. december 12., csütörtök

    Minden harmadik baba otthon is megszülethetne, ezzel szemben nemhogy az otthonszülés, de még a természetes szülés is indokolatlanul kevés. Miért egyez...
  • 2019. december 11., szerda

    A bibliamisszió sokszínűségét bemutató konferenciával és egy személyes vallomásokból álló emlékkötettel ünnepelte hetvenedik fennállását a Magyar Bibl...
  • 2019. december 11., szerda

    Jótékonysági bazárt tart december 14-én, szombaton a keresztyén karácsonyi könyvvásárban a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala. A be...
  • 2019. december 10., kedd

    A Messiás eljövetelét feszült várakozás és sok csalódás előzte meg. Miben reménykedtek akkoriban az emberek, és miért múlt felül minden elképzelést Jé...
  • 2019. december 10., kedd

    Szellemes videóklipet készített a budapesti teológia néhány másodéves hallgatója. Az alternatív zenedarab átiratában a rájuk és pályájukra nagy hatást...
  • 2019. december 09., hétfő

    Olyan világ, amelyben szívesen lennénk. Történet, amely felnőttnek és gyermeknek egyaránt szól. Híd, amely segít összetartani a családot, mese, amelyn...
  • 2019. december 08., vasárnap

    Ha egy jótékonysági akció mellé állunk, akkor nemcsak az adott megsegített mellé állunk, de az ügy mellé is, amelynek a nevében kérnek tőlünk.
  • 2019. december 07., szombat

    Egyetlen szóban egy egész élet.