2004. július 23 -án énekkarunk autóbusszal elindult Dél -Erdélybe. Az énekkari tagokon kívül néhány gyülekezeti tag, és családtag is részt vett ezen a csodaszép kiránduláson.

Az utazás éjjelén Tódor Árpád romániai magyar buszsofőr ízes beszédével nemcsak elkápráztatta, megnevettette a társaságot, hanem a későbbiekben kiváló tolmácsnak is bizonyult. Kolozsváron egy kis séta keretében megtekintettük a Mátyás-szobrot. Másnap reggel 6-ra érkeztünk Brassóba, ahol az eső ellenére néhányan eljutottak a hegycsúcsra. További úticélunk: a gyönyörű környezetben fekvő Sinaiai Kastély, a Lázár kastély, és Dragula vára volt.
Estére foglalhattuk el a szálláshelyünket az 1287m magas Bucsin-tetőn. A csoport nagy része 8+4 személyes faházakban, kisebbik része a főépület kőházában aludt.
A reggeli előtti áhitaton Nagy György tiszteletes úr gondoskodott lelki szükségleteinkről.
Mindennap, reggeli után indultunk útnak autóbusszal, és estére érkeztünk vissza Bucsin-tetőre. Szebbnél szebb tájakban gyönyörködhettünk, utunkat fenyvesek, hegyek övezték.
Jártunk Gyergyószentmiklós református templomában, a Békás szorosban, a Szent Anna tónál, a Mohos tőzeglápon, a Medve-tónál, a Gyilkos-tónál, a Parajdi sóbányában, Korondon, Tamási Áron szülőházában: Farkaslakán, Csíksomlyó katólikus templomában, Dés református templomában, és még sorolhatnám.
Hazautazáskor a vállalkozó kedvűek a Maros feletti függőhídon is átmehettek (kisebb-nagyobb kilengések, kapaszkodások közepette).

Nekem a Békás-szoros, a Szent Anna-tó szépsége, és Tamási Áron testvérének, Tamási Erzsébetnek a személye jelentett a legtöbbet.
A szívből jövő közös éneklések, az elalvás előtti nagy nevetések, az itthoninál kicsit "nomádabb- körülmények, a Gyilkos tónál való várakozás a kürtős kalácsra, mind azt szolgálták, hogy jobban megismerjük egymást, hogy összerázódjon a kis csapat. Élményekben gazdagon térhettünk haza július 29-én este Mátészalkára. Az út során semmi baj nem történt. Ez is egyik jele számomra :
ISTEN SZERET MINKET!
Tóth Judit Zsuzsanna