Gyülekezetünk énekkara 2004. aug. 7-8-án kb. 40 fővel, autóbusszal tette meg a természeti látványokban gazdag, szép utat. Már az odavezető úton is zsoltárt énekltünk, és beszélgetés közben a busz ablakán keresztül gyönyörködtünk a táj szépségében.

Utunk első állomása Esztergom volt, ahol több időt töltöttünk a Bazilika területén, megcsodáltuk a szép falfreskókat, és egyéb nevezetességeket. Néhányan felmerészkedtek a kupola tetejére is, ahonnan pazar látvány fogadta őket, belátva az egész város területét. Sajnos egy idő után eleredt az eső, így a buszba kényszerültünk, mellyel tovább gurultunk Visegrád felé. Szemerkélő esőben néztük meg a visegrádi várat, és annak látványosságait.

Az éjszakát Tahiban, a "Sion hegyén- töltöttük, ahol kényelmes szállást és ellátást kaptunk, kedves fogadtatással fűszerezve. Vacsora után kicsit fáradtan ültünk le a konferenciateremben, ahol énekkari próbát tartottunk, készültünk a másnapi szolgálatra. Már az első ének után lelkileg felfrissülve, figyelve gyakoroltunk. Mindnyájunkat bátorított, erősített az ige is, mely útra bocsátott bennünket: "Dicsérjétek az Urat!- "Énekeljetek az Úrnak... a hívek gyülekezetében.- /149. Zsolt. 1./

Az eredményes próba után hálát adtunk Istennek, hogy megsegített bennünket, és célja van velünk, lehetőséget kaptunk, hogy vasárnap énekelhessünk az Ő dicsőségére.
Másnap, reggeli után tartottunk még egy emlékeztető énekkari próbát, majd elindultunk Szentendrére.

A Skanzen tiszántúli tájegységében, a mándi rekonstruált templomban énekeltünk, mely az 1770-es években épült. Énekeink között volt egyszólamú, de többségüket 3 szólamban szólaltattuk meg. Énekeltünk zsoltárfeldolgozásokat, lelki énekeket, valamint Istent magasztaló műveket. Isten adott nekünk olyan áldott figyelmet és lelkületet, hogy a szólamok szép, tiszta harmóniái együtt hangzása mellett, az énekek tartalmi mondanivalóját is sikerült kifejezni. Úgy éreztük, hogy nemcsak a templomlátogatók lelki örömére énekeltünk, hanem valóban Isten dicsőségére szárnyalt az énekünk.
Énekszolgálatunk szervezőjének is szereztünk egy kis lelki örömöt. Egyik énekünkben felismerte, hogy annak szövegét az ő édesapja, Hegyi Füstös István lelkész írta.
A templomi szolgálat után megtekintettük a Skanzen más tájegységeinek nevezetes épületeit. Ezt követően buszunk elindult Budapestre, ahol az új Nemzeti Színházat néztük meg kívülről, és a pompás környezetében gyönyörködtünk. Majd a hazavezető úton kellemesen elfáradva, de lelki örömökben gazdagodva beszélgettünk, visszagondolva ennek a 2 napnak a szépségeire és áldásaira. Mindezért Istené a dicsősség, emberé az áldás.
Katona Gézáné karvezető