Volt egyszer egy rövid reklámfilm. Valahányszor a képernyőn villódzott, mindig bosszankodtam rajta. Egy magas, ragyogó, hullámos hajú szőkeség hátraveti a fejét, és azt búgja:-...mert megérdemlem.-

Talán csak irigykedem, hogy ez a mesterkélt szépség megengedheti magának, hogy önmagával annyit foglalkozzon, én pedig nem tudok rá időt szakítani. Igen, rőfnyi listáim vannak tele feladatokkal, amelyeket egész hónap alatt sem tudok elvégezni. Egy biztos, arról már lemondhatok, hogy ma este időben menjek aludni. Tovább hajtok, pedig a testem a fáradságtól már régen alvás után kiált. És borzasztó, hogy feladataim végtelen sorát nem tudom annyi időre sem megszakítani, hogy naponta egy bensőséges órát tölthessek mennyei Atyámmal, mikor őszintén imádkozhatom.

Ki a túlterhelt?

Egy tapasztalt orvos barátomtól a következő listát kaptam a szellemi, érzelmi és testi túlterheltség tüneteiről. Amikor úgy érzem, hogy a testem vészjelzéseket ad, újra alaposan átnézem ezt a listát. Talán Ön is észrevette már némelyik figyelmeztető jelet:
könnyen legyűrik a fertőzések
migrénes fejfájás
izomfájdalom és -merevség
általános gyengeség
aluszékonyság
úgy érzi, hogy a mindennapi feladatok meghaladják az erejét
kerüli a barátaival való kapcsolatot és a közös programokat
túlzott érzékenység barátaival és családtagjaival szemben
minden kilátástalannak tűnik, eltávolodik Istentől és emberektől
reggelente nehéz fölkelnie
alacsony önértékelés

Múltbeli nehézségeimből egy dolgot megtanultam: ha a túlterheltség eléri azt a pontot, hogy már emberekkel való kapcsolatomra is kihat, akkor csak egy választásom marad: visszakapcsolni, és kipihenni magam. Ha továbbra is csak másokról gondoskodunk, és saját szükségleteinkkel nem törődünk, akkor súlyosbodnak a tünetek. Ha létezik olyan helyzet, ahol "egy gramm megelőzés többet ér, mint egy mázsa orvosság-, akkor ez az! A túlterheltségből fakadó kimerültség legyőzésére legjobb a megelőzés, vagyis ha nem terheljük túl magunkat.

Törődjünk helyesen
önmagunkkal!

A következő néhány módszer nekem segített abban, hogy a túlhajszoltság tünetei ne is jelentkezzenek komolyabban:
1.Keressünk egy zavartalan helyet, ahová mindennap elvonulhatunk. Az egyedüllétben az ember elcsöndesedik, feloldódik Isten előtt, és megtalálja a jó irányt.
2.Ha depressziósak, ingerültek vagyunk, valami konkrét feladatot kell kezdeni, mint pl. matematika-feladatok megoldása, vagy kirakós játék összeállítása. Ha a mindennapi elvárások túlzottan megterhelnek, énekeljünk el egy dalt, tegyünk egy feszültségoldó sétát. Vagy kezdjünk valamilyen alkotó tevékenységbe, például pepecselhet üdvözlőlapok készítésével, de ha ahhoz van kedve, főzhet valami különlegeset is.
3.Tanuljuk meg elfogadni más emberek elismerését, köszönetét! Nem kell visszautasítani a dicséretet, elfogadhatjuk egyszerű "köszönöm-mel. Tartsuk távol magunkat a romboló kritizálgatástól, akár mások, akár saját magunk ellen irányul. Nagyvonalúan dicsérjünk meg másokat. Nyíltan és őszintén kimondhatjuk, amit értékelünk bennük. A szeretet adásának és elfogadásának állandó körforgása új erőket mozgósít bennünk, és gyógyítólag hat ránk.
4.Az olyan modatok, hogy: "sokkal többet kellett volna tennem-, vagy "ezt én úgysem tudom megcsinálni-, csökkentik munkakedvünket, fölemésztik belső erőforrásainkat. Gyámoltalanná és reménytelenné tesznek. Mondja azt helyettük: "eldöntöttem, hogy ezt és ezt fogom tenni-. Gondoljon mindig arra, hogy mindennapjaink folyását szabadon irányítjuk. És nem vagyunk a körülmények sodrának kiszolgáltatott áldozatai.
5.Barátságokból hálót köthetünk! Jó rendszeresen merítenünk egymás bátorításának, támogatásának és eligazításának erőforrásaiból. Nincs értékesebb, mint az a barátnő, aki nem csupán elfogad, és nagyobb teljesítményekre ösztönöz, hanem szelíden meg is mondja rólunk a véleményét.
6.Keressünk olyan dolgokat, amin nevethetünk! Örüljünk, élvezzük környezetünk minden szépségét - egy kismadár vidám csivitelésétől, vagy egy kisgyermek vidám kacagásától kezdve el egészen a naplemente színpompájáig. Ezek gazdagítják érzéseinket, testünket-lelkünket megelevenítik.
7.Alakítsunk ki higgadt életritmust, és ne fogjunk egyszerre több dologba is. Mindig csak az éppen előttünk álló fedadatra összpontosítsunk, és ne gondoljunk mindenre egyidejűleg. Iktassunk be pihenőt, amikor szükséges. És ne feledkezzünk meg az elegendő testmozgásról!
8.El kell fogadnunk, hogy csak azokon a dolgokon tudunk változtatni, amelyeket mi irányítunk. Néha gyanútlanul megengedjük, hogy olyan körülmények, események vagy személyek kizökkentsenek a kerékvágásból, amikhez semmi közünk nincsen. Ha elhagyjuk a "bár másképp lehetett volna-, vagy "bárcsak megtettem volna- és hasonló kifejezéseket, akkor olyan dolgokra tehetjük szabaddá gondolatainkat és energiáinkat, amiken valóban változtathatunk.
9.Időnként változtassunk kialakult, megrögzött szokásainkon! A bejáratott dolgok biztonságérzetet adnak, de értelmünket lustává teszik, alkotóképességünket megfojtják, pedig az élénk értelem és alkotókészég szellemi egészségünkhöz nélkülözhetetlen.
10.Amikor hajlamossá válunk a tennivalók halogatásásra, ez tudatalattink egyfajta jelzése, hogy legfőbb ideje csökkenteni életünk stressz-szintjét. Ahelyett, hogy állandó szemrehányással terhelnénk magunkat, gondolkodjunk el azon, talán tényleg itt az ideje, hogy néhány megbízatásra nemet mondjunk. Így kipihenhetjük magunkat, és újra jobban eligazodunk hétköznapjainkban.

A szeretet körforgása

Jézus utat mutatott, mikor azt mondta: "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből;...(és) szeresd felebarátodat, mint magadat.- (Máté 22:37-39) Isten, aki teremtett bennünket, a saját "szeretet-tartályunk- felvigyázójává is tett bennünket. Ha valóban így szeretjük őt, folyamatosan feltöltekezünk az ő szeretetével, hogy legyen mit adnunk másoknak.
JoAnne Nowack cikke a Lydia keresztyén női magazinban jelent meg.