Egy emlékezetes táborról szeretnék beszámolni. Július 12-én hajnalban indultunk. Megérkezésünk után elmentünk a helyi étterembe és finom ebédet fogyaszthattunk el. Aztán elkezdtünk visszasétálni a falu meglehetősen hosszú főutcáján. Közben betértünk a fagyizóba. Mindenki lepihent, hogy megszabadulhasson a nap fáradalmaitól. Majd este megújult erővel nekiláttunk a szőlőlugas rekonstrukciójához. Megbeszéltük az egész heti programot, amiben többek között szerepelt a tihanyi apátság meglátogatása is, és egy siófoki barangolás.

Dr. Judák Endrének köszönhetően biztosított volt az egész heti szállásunk és az étkezésünk, ami ízletes és bőséges volt. Ezúton is szeretnénk megköszönni az értünk tett munkáját.
Mindennap reggeli után áhítat volt, melyet két ifis tartott. Felkészülésünkben segítségünkre volt egy könyv, amit Endre bácsitól kaptunk. A nagy példázatokról találhattunk benne magyarázatokat, történelmi jellegű dolgokat, igen érdekes volt számomra. A nap legizgalmasabb része mindig ez volt. Az ige magyarázása után mindenki kapott egy kérdést a hallottakkal kapcsolatban, és a magunk életéből válaszoltuk meg. Ki-ki a sajátjából hozzátette, amit tudott, így lett egy nagy egész. Nagyon jól szolgálták ezek az alkalmak, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Néhányszor órákon át tudtunk közösségként egyek lenni az Úrban. Miután lelkileg is feltöltekeztünk nekiláttunk az udvar rendbehozásához, ami napról-napra más feladatokat jelentett. A társaság másik része pedig a házimunkával foglalatoskodott. Mint egy igazi nagycsalád. Ezek után autóbusszal mentünk el a jól megérdemelt ebédért. Visszafelé rendszerint sétáltunk a szállásig. Délutánonként nagyokat beszélgettünk, fagylaltoztunk, plakátokat készítettünk. Csütörtökön este a siómarosi templomban Nagy György tiszteletes úr szolgált a gyülekezetben, az ifjúság is betársult egy énekszolgálattal. Az ottani gyülekezet nagy örömmel fogadott bennünket. Az istentisztelet után egy közös beszélgetésre invitáltak, amit természetesen el is fogadtunk. Visszatértünk a szállásunkra, ahol várt még ránk az “utolsó vacsora-. Reggel összecsomagoltunk, az ebédet még Siómaroson fogyaszthattuk el. Szomorú szívvel indultunk vissza. Siófok volt az útirány, onnan pedig egyenesen Mátészalka. Még sokáig fogunk emlékezni az ott szerzett örömökre, melyekért hálásak lehetünk Istennek, hogy megadatott ez a lehetőség. Moós Zoltán