Karácsonyra

Szeretettel köszöntöm az olvasókat! Megköszönve a felkérést az elmúlt napok igei üzenetei közül hadd irányítsam a figyelmet egyrészt Eszter könyvén keresztül az adventre, másrészt a Zsidókhoz írt levélen keresztül a karácsony üzenetére.
Posztkeresztyén korszakban élünk. Egy keresztyénség utáni korban, amikor már kevesen tudják, miért is ünnepeljük az ünnepet. Eszter könyvében találkozik az Isten adventje az ember adventjével. Mert az Istennek is van adventje. Megtörtént a nagy konstelláció, együtt állás, a dolgok összefordulása. Kevesen figyeltek erre a konstellációra. Kevesen is mozdultak meg rá. Karácsonyra is kevesen mozdulnak meg. Ez egy lecsengett advent utáni időszak. Alig veszik észre. Az idegenben levő zsidók ottlétéből a többi népnek nincs sok haszna. Jelenlétüknek nem illata, hanem "szaga van-. Ha lehet így fogalmazni: ez advent múlt időben. Elmúlt. Nyom nélkül. Jelenlétük egy egyszerű képpel élve, mint házi galambok az udvaron. Nem veszik észre a mozdulást. Nem postagalambok, amelyek messziről, amint lehetőségük van, röpülnek haza. A fogságban élő nép, szinte megtelepedett. Nem készül haza. Istennek kell helyzetüket megváltoztatnia, hogy észrevegyék a nagy pillanatot. Isten nem felejtett. Világosságot gyújtott. Egyik lámpása Márdókeus volt. Benne Isten közöttük járt, hogy legyen újabb remény, találkozás. Eljött a pillanat, amikor a rossztól való félelem a jóhoz való menekülést indítja el. Isten ébresztette fel a népét.
A karácsonyban benne van egyfajta lüktetés. Tovább, tovább! Nem biztos, hogy az ünnepi szimfóniában az a vezérszólam, amit mi tudunk. Sokan gyermeki ünnepnek tartják. Annyiban az, hogy növekedni kell! De figyeljük csak meg! A karácsony a felnőtteket, sőt az időseket mozdítja meg: az agg Simeont, a 100 évnél is idősebb Annát, a pásztorokat, a bölcseket... Angyalok rázzák fel őket. A Zsidókhoz írt levél többször felteszi a kérdést: mikor akartok tanítóvá lenni? Ti, akik átéltétek annyiszor az Isten csodáit, mikor akartok kilépni a világ elé?
A karácsonyban mindenki mozog. Megindíttattak. Nem csak a földi személyek, hanem megmozdul a menny is. Jézus földre jöttével új szövetség született. Azt figyelhetjük meg a Biblia lapjain, az üdvtörténet különféle állomásain, hogy az Isten a szeretetét, kegyelmét szövetségbe írja. Noé, Ábrahám, Sínai hegy, mind-mind arról beszél, hogy az Isten nem adja fel. Folytatja, megújítja a szövetséget. Eljön az idő, amikor nem egy szíve szerint való embert választ ki, hanem maga lesz emberré. Önmagához köti az embert. Ha az ember keresztre feszíti is, ez a szövetség nem rendül meg. Isten örök, ahogy szeretete is az. Ő a biztos alap. Teljes szívét adja. A karácsonyban meglátszik az Isten maximumra felfokozott szeretete. "Ez a szeretet, s nem az, ahogy mi szeretjük Istent.- /I.Ján.4:10/
Ezekkel a gondolatokkal és egy verssel kívánok Istentől megáldott, békés karácsonyi ünnepeket!
Mónus Béla
ny.lelkipásztor