Nagy örömmel tettem eleget az újságszerkesztő bizottság felkérésének az adventi időszakban. Bizonyságtételem alapigéi:

"Íme az én szolgám, akit gyámolítok,
az én választottam, akit szívem kedvel,
lelkemet adtam ő belé-
/Ézsaiás 42:1/


...és a 43. rész 1. verse:
"Ne félj, mert megváltottalak,
neveden hívtalak téged, enyém vagy !-


Anyai ágon nagyon komoly református hívő családból származom. A nagyszüleim Szatmárökörítón minden vasárnap mentek a templomba. Hallgatták és befogadták Isten élő igéjét. Szombaton mindent elkészítettek, készültek lelkileg, testileg a 7. nap megünneplésére imával, énekszóval. Vasárnap még a nap is másképp kelt fel. Édesanyám a családi fészek melegét, békéjét, biztonságát csak 13 éves koráig élvezhette, mert a háború derékba tört mindent. Viszont kapott egy olyan mély hitet, ami egész életén át elkísérte, tudta már gyermeki fejjel az anyai koporsónál, hogy lesz találkozás.

Én a hitet, a református keresztyén élet szabályait már az anyatejjel szívtam magamba. Még alig tudtam beszélni, de már esténként összekulcsoltuk a kezünket és énekszóval, imával dicsértük az Urat.


Az én gyermekkorom sem volt felhőtlen, mert édesapámat nagyon fiatalon elveszítettem, ketten maradtunk édesanyámmal.
Felnövekedve a hitéletem folytatása nem volt mindig probléma mentes. Sok volt a másfajta tanítás, ami gyökeresen a lelki életemet nem változtatta meg, de mégis befolyásolta. Édesanyám akkor ezt az igét adta elém:

"Te azért fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel, mert az Úr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért, hogyha Őt keresed, megtalálod: ha ellenben Őt elhagyod, Ő is elhagy téged mindörökké.- /Krón. 1.28/

Ez az ige komolyan elgondolkodtatott engem, és sok olyan bűnömre felfigyeltem, amit addig nem tartottam annak, de nem tudtam, hogyan hagyjam el őket. Egyik vasárnapi istentiszteleten Mónus tiszteletes úr prédikált az Úr Jézus szeretetéről és arról, hogy a mi bűneinket magára vette és ha mi ezt elhisszük, elfogadjuk, teljes bűnbocsánatot nyerhetünk. A prédikáció közben az ifjúsági énekkar elénekelte: magára vette szennyes-ruhámat, megbékítette Istent Atyámat..., akkor úgy éreztem, az én erőmből soha nem lehetek igaz hívő, teljes életemet oda kell szánni az Úr Jézus Krisztusnak. Megtanultam, hogy minden napnak örülni kell, mert mindig legyen előttünk az Úr Jézus véghetetlen szeretete, jósága, szelídsége, hogy Ő aki bűntelen volt, még a kereszten is megbocsátó, ellenségét szerető tudott lenni. Rádöbbentem, hogy minden nap egy új lehetőség a jobbá tételre, a lelki megújulásra.


A Bibliát nap mint nap komolyan tanulmányozom, abból erőt merítek munkám elvégzéséhez. Pályafutásom során ezt a hitet vittem be az iskolába és adtam és adom át a mai napig is tanítványaimnak. Az Úr Jézus tanítása szerint szelíden, de határozottan igyekszem a vadhajtásoktól megszabadítani őket és átadni ebben az esze vesztett világban a lélek gyümölcseit.

Földvári Zsuzsanna