Hálás szívvel gondolunk vissza arra a három évvel korábbi napra, amikor tudomást szereztünk arról, hogy a mátészalkai gyülekezet néhány lelkes tagja, arra az elhatározásra jutott, hogy létrehoz egy korban, érdeklődésben, gondokban, vívódásokban hasonló kis csoportot. Szerencsére sokunk szívében ott lapult már a vágy arra, hogy másokkal beszélgetve, megosztva örömeinket, gondjainkat, tapasztalatainkat megalapíthassuk a fiatal házasok körét. Bár szinte minden kedves arc ismerős volt az istentiszteleti alkalmakról, mégis kicsit megilletődve készültünk az első közös együttlétre.

A bemutatkozások, ismerkedések percei után közös imádsággal szóltunk az Úrhoz, aki mindannyiunk Pásztora. Kértük a segítségét ahhoz, hogy valamennyien át tudjuk adni magunkat Szent Lelke akaratának, és egymás hite által a mi hitünk is erősödhessen. Hiszem, hogy a mi házasságunkra építő hatással vannak a mai napig is ezek az alkalmak, mert igazán itt szembesülhetünk azzal, hogy rajtunk kívül hány házaspár kerül szembe hasonló gondokkal, problémákkal, függetlenül attól, hogy ki milyen hivatással rendelkezik.
Az Úr mindennapjainkban próbatételek elé állít bennünket, és csak tőlünk függ, hogy egyedül a magunk erejéből próbálunk túljutni a nehézségeken, vagy az Atya segítségét kérve, az Ő kezét fogva haladunk életünk útján. Tudjuk, hogy csak Vele együtt találhatjuk meg azt a keskeny utat, amin érdemes és kell járnunk. Mivel sokunknak vannak már gyerekei, így az ő nevelésükkel kapcsolatos tapasztalatainkat, örömeinket és nehézségeinket is meg tudjuk beszélni. Imáinkban gyakran kérünk bölcsességet, türelmet, kitartást és legfőképpen egészséget ehhez a sokszor nem túl könnyű feladathoz.
Kapcsolatot tartunk a vásárosnaményi házaspári körrel is, akiket meghívtunk közös alkalmainkra, és ők is szeretettel fogadtak bennünket saját közösségükben. Igyekszünk kirándulásokkal is tarkítani összejöveteleinket. Jártunk már Tivadaron, valamint egy egész hétvégét tölthettünk el Túristvándiban, ahol a csodálatosan megalkotott természetben közös kirándulások és étkezések alkalmával talán még közvetlenebb módon beszélgethettünk, mind a felnőttek, mind a gyerekek nagy örömére.
Úgy érzem, tiszta szívvel mondhatom, hogy ezek az alkalmak erősítenek bennünket a hitünkben, a közösségből áradó gondoskodás, szeretet, pedig mint egy óvó kar ölel körül valamennyiünket. Jó lenne, ha minél több ilyen alkalom és minél több hasonló közösség lenne, hiszen olyanok ezek a lelkünknek, mint a kenyér a testnek. Szívesen látunk alkalmainkon olyan házaspárokat, akik vágynak egy kis beszélgetésre, imára, az Úr közelségére. Szükséges lenne a közös imádság, hiszen hatalmas ereje van a könyörgésnek, ha egyszerre több szájból száll fel az égbe.
Pappné Teveli Julianna


"Így szól az Úr: Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. S ezért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját, ragaszkodik az ő feleségéhez és ketten lesznek egy testté.-

(Genezis 2,18.24.)