Tékozló fiú

Ifjúságom nagyra törésében kikértem örökségem, Uram,
követeltem, adj annyi aranyat, sikert, nőt,
amennyivel a világban-rejlő titkokat meghódíthatom.

Követtem a vágy szédületét, a távolba-húzó ösvény ívét,
mostanra már: cifra ruháimat elnyűttem, csizmám sarka
levásott, homálya lett az értelmemnek, s nem találta
meg azt az asszonyt, akiről álmaim álma álmodott.

Semmirekellő fiad, hálátlan béresedként itt térdepelek
kapud árnyékában, mély barázdákat vájtak arcomon
ősz hajú szolgabíráid, az elfecsérelt évek. Ma már csak
annyit kérek, Uram, fogadj vissza koldus-mivoltomban,
kérgesre dolgoznám kezem, hogy megszolgálhassam
kegyelmed, hűtlenségem miatt elhullajtott könnyeidet.

Leleszi Balázs Károly hajléktalan verse Budapest