"A búzát csépelik, de nem örökre csépeli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.- Ézsaiás 28;28

Növénykultúránk közül a búza azon kevesek közé tartozik, amely végigkísért minket magyarokat vándorlásaink során, és a Kárpát-medencében történt letelepedésünk óta az egyik legfőbb táplálékunk.
Túl vagyunk az aratáson, amikor kaszapengés és hálaadó ének kíséretével a sárga kalásztengerből kévékbe kötve szunnyadozva várja a búzaszem, hogy kenyér legyen belőle. Igen. A kenyér. Legfontosabb étkünknek, talán nem véletlenül, az államalapítással együtt van az ünnepe: a kenyér a nemzetet jelenti és fordítva. Szeljünk hát le egy "szeletet- a kenyér történetéből.
Az emberi művelődés krónikájának tudós kutatói már régen foglalkoznak a kenyér születésével, és a rengeteg részletből "összedagasztották- alapvető táplálékunk viszonylag pontos kultúrhistóriáját.
Hosszú évszázadok-évezredek próbálkozása során keletkezett az emberiségnek az az élelmiszere, amit ma kenyérnek nevezünk. A kenyér magvakat és a lisztet vízzel elegyítve megsütötték. Ezzel a sütéssel vette tehát kezdetété a kenyér, amit már az Ótestamentum is említ.
Mózes különbséget tett a kovászos és a kovásztalan kenyér között, Hóseás próféta ismerte a kenyérsütő kemencéket meg a sütőt, Jeremiás pedig a sütők utcájáról is tudott.
Jézusból tanult imádságunkban is benne foglaltatik a mindennapi kenyérért való kérés. Máté 5;11
A test táplálására készült kenyér után most fordítsuk figyelmünket a lelki kenyérre. Nem csak kenyérrel él az ember, és attól lesz emberi igazán, hogy ha a lelki dolgok is legalább olyan hangsúlyosak számára mint a testiek. Sík Sándor: Megértettem, hogy kenyérnek születtem című versében azonosul a kenyérrel. A kenyér útja -jelképesen az emberi élet- még folyamatban van.
A beteljesedés az igazi táplálékká válás csak ezután következik. A vers utolsó versszaka így záródik: "Mert kínban kel meg a kenyér Emberfalatnak.-
Kenyeret adni annyit jelent, mint életet adni.
Az ige fényében lássuk meg, ki az életnek kenyere. Jézus a János 6; 48-ban mondja: "Én vagyok az életnek kenyere-. A vagyok jelen idő, nem a távoli jövő, mert a jövő Jézusban jelenné vált.
Az Istennek kenyere, az élő kenyér, mely a mennyből szállott alá, most kínálja nekünk az életet, az örök életet, most fogadjuk el. Ami Istenből való, az a jó. Jézus azt akarja ,hogy értsük Őt és egyet értsünk vele.
A mérhetetlenül szerető Isten nem minket tört össze, hanem Jézust. Az Ő teste tört kintről befelé. A kereszten nem függ más, mint egy megtört darab kenyér. Örök isteni szabadító terv bontakozik ki. Az 1 Kor.11;24-ben így olvassuk:
"Vegyétek, egyétek, ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik.-
Kérem Istent, hogy az újkenyér alkalmából megterített úrasztalához járulván értsük meg azt a nagy kegyelmet!
A kenyér ünnepén megáldatjuk az éltetet adó kenyeret. Áldassék mindazoknak a keze munkája is, akik naponta elkészítik asztalunkra ezt az évszázadok óta megújuló csodát!

Dr. Szűcs Lajosné
prebiter