Ezzel a jelmondattal indult újabb biciklitúrájára az ifi 2006. július 31-én. Ezúttal a szatmári térséget fedeztük fel nyolcan Nagy György lelkipásztorunk vezetésével, 200 km-en, négy nap alatt. Rozgonyi Zoltán presbiter pedig autóval kísért bennünket. Útunk során olyan embereket ismerhettünk meg, akik beszéltek nekünk a térség egyházi és gazdasági helyzetéről és a jövő útjáról, tehát arról, milyen kitörési pontokat látnak ennek a térségnek. Ez alatt a négy nap alatt megtapasztalhattuk a gyülekezetek vendégszeretetét, munkáját, mindenütt megcsodálhattuk a gyönyörű templomokat, megismerhettük Szatmárt.

Először Vajára kerekeztünk el, ahol a templomban Sipos Gyuri bácsi beszélt nekünk az ébredési időszakról. Tovább haladva Rohodra érkeztünk. Ott egy roma presbiter asszony elmondta, hogy ő hogyan került be a református gyülekezetbe és a lelkésznővel beszélgettünk a cigánymisszióról is. Egy közeli tónál megebédeltünk, sétáltunk és pihentünk, aztán újult erővel indultunk tovább Vásárosnaményon keresztül Nagyvarsányba. Miután elfoglaltuk szálláshelyünket készültünk az esti evangélizációs alkalomra, ahol az ifi néhány énekkel, édesapám pedig bizonyságtétellel szolgált. A helyi baptista templomot is megnéztük, megtudtuk mi az a bemerítkezés és hogyan végzik. Este kellemesen elfáradva hajtottuk álomra a fejünk.
A következő nap szintén jónak ígérkezett (és az is volt). Vámosatyánál átkeltünk a kompon, ott egy bácsi látott minket vendégül, s az életéről beszélt, hogyan küzd Isten segítségével évtizedek óta szívproblémáival. Barabáson ebédeltünk a parókián, a lelkésznőt a falu és a gyülekezet életéről kérdeztük. Több újszerű kezdeményezésről és gyarapodásról számolt be. A délutánt a beregdaróci Hét csillag üdülőközpontban töltöttük, ahol élveztük a hideg vizes medencét, úsztunk, játszottunk. Onnan már nem kellett messzire menni a szálláshoz, Csarodán aludtunk aznap. A fiúk felállították a sátrakat, a lányok előkészítették a szalonnasütéshez a hozzávalókat. A tűz körül ülve, jókat beszélgetve telt az este.
Reggel a 6 órai kelés elmaradt, mert esett az eső, amit mi cseppet sem bántunk, mert így legalább kicsit tovább aludhattunk. Vásárosnamény felé vettük az irányt. Gergelyiugornyán meglátogattunk egy lekvárfőző üzemet, ahol a tulajdonos beszélt arról, hogyan működik egy cég, milyen nehézségei vannak, s hogy mégis lát jövőt nemcsak az üzemnek, hanem a térségnek is. Vásárosnaményban ebédeltünk, majd Olcsvaapátinál átkelve a kompon megpihentünk. Panyolára, a szállásra mindannyian átázva érkeztünk meg, ugyanis estére a szakadó eső nehezítette útunkat.
Utolsó nap Panyolán a pálinkafőzőbe is bekukkanthattunk és beszélhettünk az egyik tulajdonossal. Aztán indultunk haza, Fehérgyarmaton át Tunyogmatolcsra érkeztünk, ahol megnéztük a múzeumot, a matolcsi templomot, beszélgettünk a lelkészekkel és meglátogattuk egyik ifis társunk nagypapáját is. Mátészalkára 6 óra körül értünk vissza.
Istennek hála az úton nem történt baleset és a biciklik is jól bírták az utat. Kellemes, vidám, beszélgetésekben és élményekben gazdag napokat tölthettünk együtt.
Rozgonyi Andrea