Bizonyságtételek

Az első bizonyságtételt Pokorni Zoltán evangélikus testvérünk küldte Bátonyterenyéről (részlet):

"Uram, tied akarok lenni egészen!- - Imádkoztam az Úrhoz. S Ő egyre több kijelentést adott életem felől. Az Úr különböző keresztyén testvéreken keresztül rámutatott arra, hogy a hűség területén vannak hiányosságaim. Igét adott, s mindig ugyanazt mondta: "Légy hű mindhalálig, s néked adom az élet koronáját.- (Jel 2,10). Először egy evangélikus úrvacsorai közösségben, másodszor pedig egy beszélgetés után katolikus testvérem búcsúzott el tőlem ezzel az Igével. Harmadszor egy éjszakai imádságban helyezte az Úr a szívemre ezt a szavát. Negyedszer, rövid időn belül, egy református úrvacsorai közösségben kaptam ezt az üzentet, végül, amikor Hatvanban voltunk, Pánczél János bácsi áldott meg ezzel, kezeit fejemre téve. Nem vitás, felrázott az Úr. Világos lett: Isten egész lényemet szeretné, hogy éljek mindenkor jelenlétében. Hálás vagyok az Úr szaváért és gondoskodó szeretetéért.




A második bizonyságtételt és verset Kaiser Györgyné Erzsike küldte Jobbágyiból:


Azzal áld meg...
"Vannak nehéz utak, de hitben
megjárhatók, mondj rájuk áment!
S ha néha tán Isten nemet mond,
biztos lehetsz, hogy azzal áld meg.-

Füle Lajos



Nem szeretek anyagi dolgokról beszélni és írni. Most mégis megteszem.
Közel negyven (37) évi munkaviszony után 38.000,- Ft a nyugdíjam. A törvény adta lehetőségen felbuzdulva, én is megpróbáltam legalább egy minimális összegű, ún. méltányossági emelést kérni.
Majdnem postafordultával megjött a válasz: Nem. Nincs rá lehetőség. Megértettem, ha fájt is. Nem sokkal később a volt munkahelyemről megkérdezték, nem volna-e kedvem egy ideig helyettesíteni az egyik kolléganőt. Örömmel mondtam igent.

"...S ha néha tán Isten nemet mond,
azzal áld meg.- - Örökké legyen áldott!




Olyan jó Isten kegyelmében lenni!

Ködös idők jártak. Az időjárás-jelentő ónos esővel riogatott. Tudtam, hogy másnap kétszer is kell megjárnom autóval a gyöngyösi utat. (Reggel az egyik fiammal mentem, délután a másik miatt, szülői értekezletre). Ilyen időben nem merek közlekedni. Gondoltam: majd csak 40-nel megyek. De mi lesz, ha nem látod a ködben?
Hogy érek haza a sötétben? - Atyám segíts! - Kétségbeesetten kiáltottam.
Van énnekem egy gondoskodó Istenem! - Nyugtattam magam. Kértem, hogy készítsen nekem másnapra utat, időt, fényt! Ő tudja, hogy nem látok a sötétben (A-vitamin-hiány miatt). Kértem, hogy lásson helyettem. Teljesen Rá bíztam magam. Éjjel is felébredtem, újra imádkoztam.
Reggel nyoma sem volt a ködnek, még a nap is előbújt, száraz utak vártak. Délután is minden rendben volt. Sötétben jöttünk már vissza, de az autómat angyalok tartották az úton. Hipp-hopp, máris Hatvanban voltunk.
Olyan jó Isten kegyelmében lenni!

B.-né Zsuzsa