Kékkeresztes rovat

Református Iszákosmentő Misszió

és a
Magyar Kékkereszt
Egyesület

http://www.kekkereszt.org

Reménység szerint a jövőben gyakran találkozunk ezzel az emblémával a LÁMPÁS hasábjain. Örömmel vesszük, hogy Kékkeresztes hatvani csoportunk itt is megjelenik bizonyságtételekkel és alkalmainak meghirdetésére. Célunk, hogy minél több személy szabadulást és örök életet nyerjen Krisztusban. November 8-án két csoporttagunk is részt vett a Térségi Konszenzus Konferencián, amelyről röviden mindnyájunknak beszámolnak:




November 8-án a Kékkereszt több tagja részt vett a Hatvanban rendezett Térségi Konszenzus Konferencián. Sok hasznos, értékes gondolatot zárhattunk szívünkbe-lelkünkbe! A konferencia legfontosabb célja, hogy Hatvanban is kialakuljon a droggal foglalkozó egyesületek, fórumok és szakemberek együttműködési láncolata.
Molnár Tamás , tanár, újságíró, szerkesztő riporter előadása lendületes, pontos, a kendőzetlen igazságon alapuló tények közléséből állt. Rámutatott a személy hatalmas felelősségére, miszerint a drogfogyasztás okai között a szeretetlenség, a szeretet hiánya áll. Mindnyájunknak olyan elfogadó légkört kell teremtenünk szűkebb környezetünkben, ahol biztonságban, szeretetben nőhet fel a következő generáció, akik szilárd értékrendszerükkel meg tudják különböztetni a jó és a rossz közötti különbséget!
Egy riportot hallgathattunk meg, amely során világossá vált, hogy egy stressz helyzetet átélő fiatal, aki magára maradt megoldatlannak tűnő problémáival, milyen kiszolgáltatottá és befolyásolhatóvá vált a droggal szemben. A magára maradt ember annyira hozzászokott az egyedülléthez, hogy már mások segítségét sem igényelte.
Egy földi életünk van, s felelősek vagyunk! Ahogy egy drogos fogalmazott: "Ahhoz, hogy céljaink megvalósuljanak, ébren kell maradni!-... (Folytatás következik)

Horváth Gáborné Magdolna





"Senki sem szabad, aki szenvedélyének rabja.-

Magyarországon már 1960-ban jelentkeztek problémák a drogozással kapcsolatban, de ezt 1980-ig titkolták. Az ötvenedik szipós ember halála után kénytelenek voltak nyilvánosságra hozni a valós magyar droghelyzetet. A ragasztózás mellett megjelent a gyógyszer és alkoholfogyasztás együttes használata. Az egykori tranzit-országból hamarosan drogot előállító és exportáló országgá lettünk. Sajnos a drog nagyon jó üzlet az alvilágnak. Nincs lágy vagy kemény drog, csak drog van. Egyetlen tabletta is halálos kimenetelű lehet kipróbálójának.
A Kékkereszt Egyesület DÖMÖSI gyógyító alkalmain tudnak fogadni drogos beteget is, ahol Jézus segít megszabadulni a szenvedélyétől.

Kollár László



Néhány adat a magyar valóságról:

1.) Egy drogos anyaggal való önellátása 15 - 20 ezer Ft-ba kerül naponta. Elképzelhetjük, hogyan generálja a drogfogyasztás a bűnözést.
2.) A drogtermelés a világ legjövedelmezőbb üzlete. A haszon 1000 -szeres. Csak ezt követi a fegyvercsempészet, a prostitúció és gyógyszergyárak profitja.
3.) A magyar nyilvántartás torz képet fest. Ha a drogos személyt a kórházban "pszichiátriai betegnek- tartják, akkor a TB 3.500,-Ft-ot fizet a kórháznak naponta, ha drogosnak, akkor csak 150,- Ft-ot. Ezért aztán nincs túl nagy drog-probléma hazánkban.
Bővebb információk: www.mobilitas.hu



Bizonyságtétel:


KEDVES testvéreim! Áldás és békesség!

Engedjétek meg, hogy pár szóban elmeséljem, szabadulásom történetét.

Kollár László vagyok. Két nagylány édesapja. Már középiskolás éveimben előfordult, hogy nagyon berúgtam. Utána munkahelyeimen is ment a nagy ivászat. Minden nap nem ittam, de kéthetente úgy éreztem, iszom egy "keveset- Elvégre dolgoztam, idegeskedtem eleget, jár a kikapcsolódás. Eleinte egynapos, utána egyre több napos ivászatokat tartottam. Elmentem egy sörre a közeli kocsmába, 2-3 nap múlva kerültem elő a város másik végéről, ismerőstől vagy vendéglőből, busz- vagy vasútállomásról. Családom egyre többször kérte, javasolta, követelte menjek el DÖMÖSRE. Ez jó pár ivászat és balhé után nekem is megfordult a fejemben. 2000 májusában végre elmentem DÖMÖSRE .
A kapun belépve megnyugodtam, éreztem, jó helyen vagyok. A táj és a misszió, békét, nyugalmat árasztott. Az első napokban viccelődtünk a foglalkozások alatt. Kis idő elteltével egyre figyelmesebben hallgattuk ZOLI BÁCSI szavait. Minden előadó az élet mindennapi valóságával és a BIBLIA értelmezésével foglalkozott, magával ragadó módon. "Amilyen a fa, olyan a gyümölcse.- Ez az Ige mélyen megérintett. Szabadulásom óta rendszeresen járok a gyöngyösi és hatvani kékkereszt csoportba. Az Alagi téri csendesnapra is igyekszem elmenni. Azóta a cigarettát is eldobtam.
"Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten Bárányát- énekelem magamban, ha úgy érzem szükségem van segítségre.

Kollár László



Köszöntöm az Olvasókat!

László vagyok, 50 éves. Sajnos korán ismerkedtem meg az alkohollal: 1969-ben, amikor ipari tanuló voltam, - - s szüleimnek is jelentős fájdalmat okoztam ezzel.
1986-ban ismertem meg feleségemet, akit Isten rendelt mellém. Ő először az Úrhoz akart vezetni, ami sikerül is.
Még abban az évben, pünkösdkor a baptista gyülekezetben együtt bemerítkeztünk. Összeházasodtunk, teltek az évek, jöttek a gyerekek, a gondok, voltak összezördülések is. Egy ideig bírtam ital nélkül. De anyámmal sem jöttünk ki, ezért a konfliktusok elől Isten helyett a piához menekültem. Feleségem félt, de segíteni akart. Ápolónőként dolgozott az addiktológián. Hozott is Antetilt, hátha az visszatart. Persze arra is ittam. Ildikó már hallott a misszióról, így 1996. januárjában részt vettem egy gyógyító alkalmon.
Úgy érezem, megszabadultam!
Megszületett a fiam, akit régóta vártunk! Sajnos, az egyéves szülinapját már csúnyán ünnepeltem meg, részegen... Egy "kis botlással- kezdődött. Folytatódott anyagi csőddel.
1997-ben ismét Dömösre mentem. Hullámvölgyek jöttek. Megbetegedtem. Szenvedélyem neve orvosi nyelven: Periodikus dipszománia. Kezdett rámenni erre a családom is, egész környezetemet veszélyeztettem, bár sosem voltam goromba. El kellett dönteni, vagy az ital, vagy a házasságom!
1999-ben ismét jelentkeztem egy gyógyító konferenciára, feleségemmel együtt. Ő a depressziója lelki tüneteitől teljesen megszabadult.
Visszaesésem fő oka az volt, hogy nem tettem bizonyságot. Az Úr megtette, amit részéről kellett. Úgy gondoltam, elég erős vagyok egyedül is, hogy megálljak.
Sajnos, nem jött össze.
2005-ben, amikor már azt gondoltam, többé nem mehetek Dömösre se, az Úr Jézus előttem járt és elkészítette az alkalmat. Már reményem sem volt, hiszen házastársam kijelentette, hogy nincs több esélyem nála. Minden lehetőséget eljátszottam már.
Legutolsó szalmaszálként... legutolsó szalmaszálként, újra Jézusba kapaszkodtam.
Azóta sikerült megállnom, bizonyságot teszek, tartom a kapcsolatot a Kékkeresztes csoporttal is. Keresem az alkalmat, hogy szolgálhassak.
Erre bátorítok mindenkit, Isten áldását kívánva.

Opra László
Lőrinci





Meghívás:
A Magyar Kékkereszt Egyesület szeretettel hív minden szenvedéllyel és problémával küszködő embertársunkat a következő programokra:
December 4-én: Csendesnap (Budapest, Alagi tér 13.).
December 5-17: Gyógyító hetek (Dömös, Dózsa Gy. u. 12-14).
December 28-január 1: Évzáró-évnyitó alkalom Dömösön;
2006. január 8-án Csendesnap (Budapest);
9-21 Gyógyító hetek (Dömös);

A Hatvani Csoport minden páratlan hét pénteken 18 órától találkozik a református gyülekezeti teremben. A csoport lelki vezetője: Tatai István lelkész. Könyvtárunkban ökumenikus könyvekből válogathatnak az olvasni vágyó érdeklődők, valamint hitet erősítő video kazetták kölcsönözhetők.

"Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké.- (Zsolt 44,9)
Kapcsolódó linkek

http://www.kekkereszt.org