Mozaikdarabok a hatvani gyermektáborból

Napközis Bibliatábor Hatvanban - 2006

Ezen a nyáron augusztus 9-12 között rendeztük meg a napközis gyermektábort, amelynek 40-48 résztvevője volt.
A négy napot az a gondolat fogta össze, hogy milyen lehet nagycsaládban élni, mert egy gyülekezet is akkor működik jól, ha egy nagycsaládhoz hasonlít.
A résztvevők négy családot alkottak 2-2 felnőtt vezetésével, és így dolgozták fel József élettörténetét, valamint izgalmas feladatokat oldottak meg. Nagy tetszést aratott a szerdai nyomkövető játék, a csütörtöki alkoholról szóló prevenciós előadás, és a pénteki akadályverseny jó hangulatát sem tudta elmosni az eső.
A családok időnként életkor szerinti csoportokba rendeződtek - úgy ahogy óvodába, iskolába vagy dolgozni megyünk -, és így vitatták meg az adott nap témáját, üzenetét.
Minden napnak egy kulcsszava is volt (testvérek, hűség, gondoskodás, megbocsátás), amely nemcsak a bibliai történethez, hanem az aznapi igéhez és énekhez is kapcsolódott. A megbocsátásról szóló "Hetvenhétszer- című dal különösen kedvelt volt mind a gyerekek, mind tanítóik körében.
A szombat délutáni műsorban az éneklésen és az aranymondások elmondását kívül a "családok- más-más művészeti ágban is bemutatkoztak. Láttunk tánc- és bábelőadást, színdarabot, az egyik család pedig énekelve dicsérte az Urat.
Különösen nagy öröm számomra, hogy a beszélgetések alkalmával szólt az evangélium a fiatalok felé, és egyes résztvevők Isten iránti nagy bizalmukról tettek tanúbizonyságot.
Köszönet Petrovics Gusztávnak, a tábor vezetőjének és fő koordinátorának hűséges munkájáért, de meg kell említenünk a gyermektanítók és segítők neveit is: Blaskovics Judit, Bodáné Csontos Gabriella, Bo Kyeung, Kollár Melinda, Nagyné Rőczey Viki, Néri, Peterke Hedvig, Petrovics Andi, Petrovics Kata, Szabó Ilona és Tóthné Molnár Andrea.

T. M. Andrea

A szeretet-házban

Az augusztus 9-től 12-ig megrendezett gyerektáborban, segítőként, sajnos csak 2 napot tölthettem el. Új dolog volt ez számomra, mivel ezelőtt még soha nem voltam ilyen táborban. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz.
Augusztus 11-én kapcsolódtam be a munkába. Ez a nap is a szokásos délelőtti gyerektanítással, énekléssel kezdődött, majd ebéd után jött számomra a tábor legjobb része, amikor a felnőttek beöltöztek, és eljátszottak József élettörténetének főbb jeleneteit.

A gyerekek négy "családot- alkottak, s végig kellett járniuk az akadályverseny hat állomását, amely József életének egy-egy jellemző mozzanatát ábrázolták. Én a hatodik, tehát a legutolsó állomás felelőse voltam. Józsefnek öltöztem be, és egy szeretet-házban vártam a családokat. Feladatom az volt, hogy a gyerekeknek meséljek, hogy miként békéltem meg testvéreimmel, s hogyan bocsátottam meg nekik. A mesélés után, a családoknak el kellett mondaniuk a tábor alatt tanult aranymondásokat, majd kezdődött a játék. Egy nagy szívet kellett kirakni 12 részből. A 12 részen rajta volt József, és a 11 testvér neve is. A gyerekek ügyesek voltak, hamar kirakták. A feladatot időre mértük.
A József-ruhám igen nagy sikert aratott. Miután kibújtam a szerelésből, a gyerekek kizárólag csak Józsefnek hívtak a továbbiakban.
A tábor utolsó napján következett a családok bemutatkozása a "nagyközönség- előtt. Ez a délután négy órákor kezdődő Istentiszteleten történt. Én a "Dobos- család tagja voltam, így "családommal- együtt énekeltem. Amikor azonban a mi családunk lépett fel, akkor gitároztam is.
Összességében jó volt a tábor. Sok gyerkőc odajött hozzám, és beszélgetett velem. Sok mindent kérdeztek, én pedig örömmel válaszoltam nekik. Jövőre is szívesen fogok jönni, és örömmel fogom vállalni az egész éven áttartó gyerekfoglalkozások segítését is - nemcsak az ünnepekkor, hanem szombat délutánonként is.

Papp András