Imádkozzunk szórványaink további megelevenedéséért!

Jer 31,10: „Halljátok az ÚR igéjét, ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját."

Bátonyterenye, Tar és Pásztó szórványgyülekezeteink szolgálata bízatott rám. Az eddig eltelt évek alatt sok örömöt éltem át; megtapasztalhattam az emberek életében az Ige érintését, átformáló hatását; megtérések, konfirmálások, kapcsolatrendezések történtek, ill. történnek. Istennek legyen értük hála!

De nem hallgathatom el „az érem másik oldalát" sem. Szolgálati kirendelésem óta tapasztalom a szórványok jellegét, amit sokáig nem tudtam definiálni. Idén az Ige segített ebben. Az ökumenikus imahét keddi igeszakasza (Jer 31,10), valamint a napi ézsaiási igék (Ézs 41,1; 49,1) mind ugyanazt jelentették ki számomra; „távoli szigetek".

„Szigetek" a szórványaink - több szempontból is. Egyrészt földrajzi fekvésük is ezt mutatja: egymástól is távol, elkülönülve helyezkednek el. Másrészt az emberek is eléggé zárkózottak. Sokan nehezen nyitnak mások felé, elfoglaltságaik és megszokásaik rabjaként élik mindennapjaikat. Harmadsorban sokak lelkét leuralja a szórványlét érzete. Vannak, akik elfogadják helyzetüket, beletörődnek sorsukba, és valahogy meg is elégednek azzal, ami adatik számukra (havi egy-négy istentisztelet).

Sokan csupán egyetlen jövőképet látnak maguk előtt; a kis közösség lassú megszűnését - ami felett sopánkodnak.

Imádkoznunk kell a változásért, a „szigetek" átformálásáért, az Istentől kapható lelki többlet utáni vágyódásért!

Pádár Zoltán